Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1845 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1845-04-20 / 16. szám

töne a' léleknek lényeges tulajdonsága, az embernek adatott vizsgálni a' dolgok okait, hogy a' mit elméje felfogni tud, ne legyen kénytelen azt csak hinni. Annyiból a' tudományról mondhatni, hogy az a1

hit halárait szűkíti, ámbár erejét nem csonkítja; mert-ismervén az emberi erők különbféleségét, a1

tudomány kimutatja mindenkinek a' maga hatáskörét; és valamint nem akarja, hogy szivvel határoztassék, a' miről csak rendező ész fontolása ítélhet: ngy viszont nem kérdezi az észtől, a' miket szive hü sugallatai váltig megfejtenek. Nem tudod földi léted czélját, lelked és tested egyesülesének czélját, eszed a' kétkedés hallámain habozik: ragadd meg szived sejtelmeit, hited biztatásait és megnyughatok Mi okod is van rövidlátó eszednek többet hinned, mint rengő szived sugallatának? Avvagy tudnád-e okát mondani, miért olvadtak a' hitnek ama meg nem fejthető sejtelmei szivünkbe? mi okból adatolt végetlenekről tudnia a1

szívnek, hahogy valahol és valaha végetlen lét nem létez számára ? Ember, ki kebled legbensőbb szózatának nem hiszesz, szólj, kinek és minek akarsz hitelt adni? Hol várhatsz árva fejednek biztos tanyát, saját magadban meg nem nyughatol? De tudom, te csak a' szerepeket tévesztéd el; eszeddel akarsz hinni és a' szivvel gondolkodni: pedig a' hit a' szívnek dolga, titkos kifejezhetetlen tartalmú, mint a1

szívnek minden mélyebb érzése. A' ki ész tárgyává akarja tenni, lerontja lényegét. Mert a' hit — a' mint az apostol mondja — azoknak valósága, miket reménylünk és olly dolgokról való meggyőződés, a1

miket nem látunk. A1

mit eszemmel fölérhetek, azt nem hinnem, azt tudnom kell, azt felfognom, egész természetein int, melly mihelyt valamit kívülem észre vett, azt megismerni mi, honnan, mikép és miért lett? fáradhatatlanul törekszik, — és törekednie kell, ha eszét az ember magtagadni nem akarja. Mi, honnan, mikép és miért lett? e' kérdések körül forog minden tudományunk, 's e' kérdések fejtegetése ragadá ki a' sújtó villámot az istenek kezéből és helyezé a' természet rendes tüneményei sorába, hol csapását az ember elhárítja; e' kérdések fejtegetésének köszönhetjük, hogy a' betegséget nem nézzük isten ostorának,mellynekyhalandó ember ellent sehogy nem állhat, hanem természetes okok következésének, melly okok megszüntetésével, ha történhetik, megszüntedheted magát a' nyavalyát. Minél több tárgyat világított föl a1

józan ész fáklyája: annál többet törölhetünk ki azoknak sorából, a' miknek elébb csak hinnünk kellett,— 's minél többször örülhetünk ebbeli fáradozásunk sikerének, annál nagyobb lesz mindig tudni-vágyásunk, melly a1

dolgok okait ismerni akarja; annál nagyobb bizodalmunk, tudni-vágyásunkat kielégíthetni. Azonban ok és mód emberi bölcs törekvésnek fő szabálya, és nevezetesen a' kutató észnek már maga a' természet mutatta ki azon határokat, mellyeken túl mennie büntetlenül nem sza-373 b l bad. A' hol, a1

mint a' köznyelv mondja, az ember esze megáll: ott tovább törni előre képtelenség. Ki van hallgatóim közölt, ki valaha álmodozásiban el nem merült a' vizsgálódás örvényeibe? Kínos sejtés fogja el az ember lelkét 's lényünk borzadoz a' kietlen semmi előtt. íme e' határnál kezdődik a' hit birodalma. Hiába kínzód itt eszedet! ez itt csak rémeket lát. De vegyed hitedet kalaúzul, kelj sejtelmid szárnyaira, 's kietlen helyett a' menny kapui nyilnak meg előtted. Ha tehát véges természetünk határin belül eszünknek szabad fejlődést engedünk és nem hagyjuk a' hitet beleszólani működéseibe: adjuk meg a'természet határin túliakban a' hitnek a' magáét. A' bölcselet igen is joggal követelheti, hogy a' mi neki hit gyanánt feltétlen elfogadásra nyujtatik, magát igazi vallási tartalmúnak és említett végetlen jel-Iemünek kimutassa: azaz, olly tartalmúnak, melly a' szivböl eredve szivet hódítson és csillapítson , 's a' léleknek kielégítést nyújtson olly kérdésekben, mellyekben azt kielégíteni a' hiten kivül misem tud. De ne kívánjuk, hogy a' hit tartalmát vagy csak tartalmának bebizonyítását is várja a' bölcselettől; holott megfordítva a' philosophia irányát, kiindulási pontját kölcsönözni kénytelen a1

hittől. Vizsgálódhatunk eszünkkel a' hit körül, nehogy higyük, a* miket hinni nem kell, mivel bizton tudhatjuk, vagy hinnünk nem lehet, mivel az észszel ellenkezik; mert az igaz hit az észszel nemcsak nem ellenkezik, söt, a'mint látók, az észnek szükséges kiegészítője. De ki a' hit tárgyait észszel és csak észszel akarja felfogni, igen hasonlít ama kertészhez, ki szép virág-házat építvén, nem csinált bele ablakot, mellyen a' nap sugarát beeresztené, 's gondolá magában, a' lámpafény is csak isten fénye, 's a' kemencze melege is csak isten melege, — majd ellátom növényeimet azokkal és viritandnak. Balga kertész! ki fel akarod forgatni a' természet rendét. Lámpád fénye és kemenczéd melege jó, hogy dolgaidat mellette végezzed, vagy legfölebb, hogy lerontsad, a' miket a'jó természet alkotott: de míg világ és az örök tart, ne várd, hogy ember-szítta tűz csak egy virág-bimbót is megérlelhessen. Tisztelet a' nagy észnek, melly a1

tenger hullámúi utat tör vágyainak, 's a1

levegő végetlen űrében készül versenyezni a' madárral; melly a' napnak tudta megkötni sugarát és az eget fosztja meg villámitól: de az ész, mindezen csoda müvei mellett, nem elégítheti ki lelkem egyetlen magasb emelkedését, szivem egyetlen mélyebb vágyát5 ezt csak a' hit teheti, a' mellyröl mondatott: Ha van hitetek mustármagnyi, azt mondandjátok a' hegynek: eredj innen amoda és elmegy, — és semmi nektek lehetetlen nem lesz. Bloch Móricz.