Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1845 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1845-04-13 / 15. szám

nem fog jöni senki, hanem e' helyett kívántatik, hogy mindenki közöletek, ki teheti, ígérje meg, miszerint azon egyesület javára az én kezeimbe vasárnaponként magáért, vagy ha módjában van, családja minden tagjaiért is egy váltó krajczárt fog szolgáltatni, 's íme e1

krajczárokból fognak ezentúl nemcsak minden kéregelők amaz egyesület által kielégíttetni, de a'begyült pénznek fele része egy mindnyájunknak gyümölcsözendő töke alapjául is félre fog tétetni; rajta tehát, tegyen kiki, mit tehet, azaz: ajánlja fel a' megkivánlató — egy krajczárt!" Illynemü felszólításnak nem hiszem, hogy ne lenne kivánt sikere 's hogy a' krajczáros egylet tagjaiul minden községben számosan ne ajánlkoznának. b) Ezen ajánlkozókat aztán a' pap venné jegyzékbe, azt a' gyülekezet közgyűlésében hitelesíttetné meg 's szerinte az adományokat vasárnaponként beszedné, a' beszedésnek módja saját bölcs belátására hagyatván, de a' be nem szedettekért, törvényesen igazolandó beszedheMenségi eseteket kivéve, ö levén felelős. Ki illetékét egész vagy fél vagy negyed évre egyszerre akarná letenni, azt szabadon teheti; valamint ki egy krajczárnál többet kötelez, az köszönettel fogadtatik. c) A' begyült pénzek havonként a' pap által, a' gyülekezeti gyűlésnek annak idejében előmutatandó nyugtatvány mellett az esperesnek, kinek a' mindenik községben aláirt summák mennyisége már eleve följelenteték, volnának állaladandók, ez pedig azokat, a1

községi közpénztárakból befizetett összegekkel együtt, félévenként a' gyámintézeti pénztárba szolgáltatná be. 'S most tegyünk még egy kis számvetési! A' krajczáros egyletek lagjaivá legyenek például százezeren, azaz: körülbelül minden nyolczadik evangelicus lélek, mit tán nem alap nélkül lehet föltenni, 's évenként ezektől milly pénzmennyiség fogna begyülni?! 100,000x52 - 5,200,000 kr. — 86,666 ft. 40 kr., mondd: nyolezvanhatezer hatszázhatvanhat ft, 40 kr. váltóban. Ennek felét (43,333 vfr 20 krt) szűkölködő egyházaink, iskoláink 's egyes hitfeleink fölsegélésére fordítva, másik fele tökésíttelnék. Mi sok jó lenne az első mennyiségnek okszerű elosztása által eszközölhető, mi nagyszerű egyházi közalapnak jutnánk a' másik által kevés évek múlva birtokába! Pedig a' dolog, nekem legalább, olly egyszerűnek, olly könnyen-kivihetönek látszik. Az egésznek sarka főleg a' lelkészek kitartó, ernyedetlen buzgalmán fordulna meg. Általmegyek az alapszabályok IV. fejezetére. Ebben ,,a' gyámintézeti ügyek igazgatásának egyszerűsítése végett" esperességi gyámintézeti választmányok felállítása terveztetik. Én pedig a' dolgot még inkább egyszerűsíteném. Ugyanis valamint már az imént a' községbeli krajczáros egyletektől bejövendő adományoknak beszedését, minden választmány mellőzésével, egyenesen a' papra, azoknak a' gyámintézeti pénztárba beszolgáltatását pedig az esperesre bíztam: ugy az esperességi választmányoknak alapszabályilag feladott minden egyéb kötelességeket is kizárólag ez utolsóra, mint a' Gyámintézetnek mindenkori ügynökére, ruháznám Mire valók is azok a' választmányok? A' községeknél még lehetne némi hasznuk, tagjaik t. i. — ha akarnák, — házról házra eljárhatnának 's az aláirt mennyiségeket időnként beszedhetnék. De ezen beszedést is, véleményem szerint, sokkal jobb lesz egy egyetlen felelős személyre, t.i. a' papra, bízni, ki aztán lássa, mi módon eszközli azt, választmány segilségével-e vagy másképen. Az esperességi választmányok felállításának azonban teljességgel semmi szükségét nem látom. Mindazt, a' mi ezeknek munkakörül van kitűzve, szintúgy, söt jobban elvégezheti egyes személy is, tudva levő dolog levén, hogy, kivált pénzkezelés mellett, a' collegialis orgánumoknál sokkal czélszerübbekaz egyéniek, 's e' felett egyházi választmányaink eljárásának sikeretlen volta is váltig ismeretes levén mindnyájunk előtt. Vagy tán az ellenörködés végett volnának ezen választmányok felállítandók? De ezen czél sokkal jobban eléretik, ha az ellenőrködés tiszte nem azokra, kik egyszersmind kezelnének is, hanem a' papot illetőleg, a1

gyülekezeti, az esperest illetőleg pedig az egyházmegyei közgyűlésekre bizatik. Igaz, az esperességi választmányoknak az alapszabályok értelmében még egy másteendöjök is volna, t.i. a1 képviseleti gyűlésekre küldendő köveleknek vá^ laszlása, de a1

gyűlésekről épen most akarok még néhány szót szólani. A' Gyámintézetnek az alapszabályok VI. fejezete szerint kétféle gyűlései volnának: képviseletiek és közgyűlések. Én mind az első, mind a' másodnernüeket feleslegeseknek, de ki sem is vihetöknek tartom. Hogy a' képviseleti gyűlésekre az ország minden esperességeiböl követek jönének évenként Pestre, önköltségökön 's napidíjak nélkül, én legalább nem hiszem. Ha pedig ezen gyűlésekben csak a1

helybeli vagy a' közel fekvő esperességek követei jelennének meg: akkor azok megszűnnének valóságos képviseleti gyűlések lenni. Az úgynevezett közgyűlések is mivé lennének múlhatatlanul elébb-utóbb ? A' Gyámintézet helybeli tagjainak gyűléseivé. Mert ha azokban a' Gyámintézet vidéki lagjait is időnként egyebegyüjteni 's e' gyűlésekkel a* közönségben az intézet iránt részvétet ébreszteni akarnánk: akkor felváltva az ország minden vidékein kellene azokat tartani. De megint a' mi városi, rendszerint legszegényebb gyülekezeteink akarnák-e a' rendes esperességi 's egyházkerületi gyűléseken túl, mellyek már is gyakran nem kis terheltetésökre vannak, még ezen gyámintézeti gyűléseket iá elfogadni? De, kérdeni fogjátok, /nit kellene tehát tenni? Alázatos véleményem szerint: középponti gyámintézeti választmányt nevezze az Egyetemes