Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1845 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1845-04-13 / 15. szám

honnak visszavétele megkezdetett, a" pápai seregek pártot ütöttek, ellenszegültek, Ausztriát kirablották; miért is a" császár megboszankodván, Medicei Hippolitot és Russi Mária Pétert, pápai fővezéreket, fogságba tétette: a' pápa pedig, ez eseten felindulván, könyezett. — Az 1532-ik évi regensburgi országgyűlést megelőzött norimbergai vallásos-béke-pontokat a'császár és az evangélikusok közölt, a' brandenburgiai Joachim és saxoniai György herczegnek, ki ezelölt kevéssel arany-gyapjas renddel is megajándékoztatott, és a' többi kath. rendeknek ellenszegülésük miatt, az országos végezések sorába iktatni nem lehetett. A' saxoniai követek tudósításaikból olvashatni, hogy a' császár e' miatt Schweissz Sándor cancellárját is elbocsátotta, ki magának tilalmas utón húsz-ezer forintot szerzett össze: ámbár utódjával, Held Mátyással, sem volt szerencsésebb, miként Seckendorf értesít. Az 1512-ki spirai országgyűlésen Ferdinánd megelőző szívességgel volt az evangélikusok iránt, a' kamarai bíróságot is megszüntette ellenök: ezért ök nevezetes segedelmet is ajánlottak a' török ellen. Hasonló készséget tapasztalt ö már 1532-ben is, midőn a' norimbergai szerződés után római királysága elismertetett. — Az 1552-ki passaui béke után a' saxoniai Móricz, seregeit Ferdinánd segítségére ajánlotta, sőt az előtt maga is személyes szolgálatot tett a' török hadban. — Nem lehet tagadni, hogy a' török hadaknak ez időben a' reformatio terjedésére nagy befolyásuk volt: de innen azt következtetni, hogy azokat az evangélikusok okozták, csak aljas rágalom; söi inkább szilárd becsületességük bizonyságát tanúsítja az, hogy a' franczia király I-sö Ferencz gyakori csábításait megvetve, a' császár sokszori gyenge helyezetőben, mellybe az olasz viszonyok miatt keveredett, tettleges erővel nem vítlak ellene. Jól tudta ezt a' császár, ki majd az Inferim eröszakoltatása miatt elkeseredett evangélikusokra a' saxoniai Móricz győzedelme után sem neheztelt annyira, mint a'trienti zsinatra, melly az ö akarata és tudta nélkül oszlott el, azon időpontban, midőn ö egyesülést sürgetett; és még valakire, ki követe által a' német protestánsokat ingerlette, hogy a' császár által az ö tudta és egyezése nélkül készített Interimet el ne fogadják, — A' jövendő kritikai vizsgálatok majd tán szabadabb térre fognak találni: most lássuk Luther viseletét! Luther még elég korán szónokszékbe lépett, elharsogta hatalmas tábori predikátzióját, melly Némethon evang. templomaiban szerte visszhangzott; előbb már kibocsátotta ama szép röpiratát a' török ellen, mellyet a' hassziai Fülöpnek ajánlott. Nem tagadta ö ebben a' X-ik Leo által Midőn a"1

császárnak liírül vitték, hogy a1

frienti zsinat szétoszlott, haragra lobbant és sapkáját indulatosan földhöz csapta Marlieinecke f. 4. annyira kárhoztatott mondását, hogy a1

török ellen harczolni annyi, mint Isten ellen küzdeni: de nem illik, úgymond ö, felejteni azon időt és körülményeket, midőn ezeket mondottam. Én akkor a' keresztyének kötelességeiről szólottam, kiknek, Jézus mondataként, a* veszélyeket békével tűrni kell; tapasztaljuk ezenkívül azt is, hogy a' világi hatalmak egészen elnyomatva, minden dolgok csak a' papok által intéztetnek, kik a' keresztyénség vezérletét magoknak tulajdonítják, a' török ellen szüntelen hadakat hirdetnek, holott nekik más kötelességeik vannak: azonban azt is fel akartam fedezni a' világ előtt, hogy a'török ellen harczolni soha sem volt komoly szándékban, hanem ennek ürügye alatt a' sok pénzt össze-halmozni, mert ha a' törököt elűzni akarták, azt a' németektől beszedett pénzzel is megtehették volna, minden mások segedelme nélkül; — a' török ellen a1

császárnak kell a' zászlót vezetni, nem a^ papoknak, kik népszerüllen emberek, eddig fe ezért ment roszul a' dolog. — Ezután utasítást ad az evang. papoknak, miként czáfolják meg azon balhiedelmet, mintha a'törökök hatalma nem lenne nyomasztó. Ezek, úgymond, türelmetlenek, magok hitét mondják egyedül üdvezítönek, a' vegyes házasságot tilalmazzák, a' népet tudatlanságban tartják, ön-érdekeiket az érzelgö vallási szertartások alatt lappangtatják ; végre kéri és az evangeliom nevében inti a' világi hatalmakat, hogy népeik javán munkálkodjanak, a' törökök urasága kivánatát ne ébreszgessék; vajha pedig az országgyűlések a' népnek anyagi és szellemi jobblétére többet tehetnének, holott majd mindig csak Luthert üldözik, a' hús- és hal-étel felett versengenek, und dergleichen Narrenwerk. A' magyar történet-tudomány, ha majd szabadabb térre fog találni, bővebben földerítcndi e' tárgyat is: addig némelly magányvéleményekkel találkozhatunk. Feszler azt állítja, hogy a' törökökkel a' magyar királyok által több izben köttetni szándékoltatott békét a pápák és magyar prímások ellenzették; különösen Bakacs Tamás, hatalmas vetély-társa X-ik Leo miatt, pápa nem lehetvén,— a' törököknek Európából kiűzetése dicsőségével és egy magyar theokratiával álmodozott, keresztes hadat hirdetett és lett a' Dózsaveszedelem. A' mohácsi vész okozata felöl igy nyilatkozik: Midőn a' főemberek a1

törvények végrehajtását magány-érdekeik miatt akadályozták : a1

főpapok, az egyház elaljasodására tekintet nélkül, a' reformatiót javak vesztése, száműzetés és halál büntetéseivel üldözték, a1

király és haza veszedelmét siettelék. Geschichte der Ungern t. 5. s. 261. — Lássuk már a' pórhadat! Több német fejedelmekés hatalmak elismerték a' császár és országgyűlések előtt a* pórok sérelmeinek alaposságát, — különösen Spirában. Nem is késtek ezután annak orvoslásával: de a' lázadás már előbb megtörtént, mint Luther született