Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1845 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1845-03-30 / 13. szám
1 s k o 1 a-u g y s A' lo^onc*! alakítandó gTtyna>iiain ügyében. Nem igen érek reá a' hírlapokban felszólalni, mert foglalatosságim halmaza ezt kevéssé engedi : de most az egyszer kilépek magános rejtekemből, az időt sem kímélve, mert fontosabbnak tartom az ügyet, mintsem azt hallgatással elmellöznőm lehetne! Uj gymnasinmot akarnak alakítani ev atyánkfiai Losonczon. Losonczon? igen! ne csodálkozzék a' t. cz. olvasó! Hiszen ott, hol már egy létezik, még talán másik is létezhetik. Hadd vetétkedjenek egymással! próbálják meg oktatóik erőiket! hiszen a' kitüntetésre csak ugy nyílik alkalom, ha a' testvér — testvér ellenében küzd és harczol! Ne csodálkozzék ezen senki! Hiszen a' centralisatio, vagyis az öszpontositds, korunk jelszava; és méltán, mert az összetett vállak erősek, az egyenként-állók pedig gyöngék. Ne csodálkozzunk ! Hiszen a' magyar régóla illy utonjár; látja a' tenni-valót, tudja, hogy a'centralisatió vezetne czélhoz: még is eldarabolja az erőket, egy nagyiskolának más nagy-iskolát állítván szemközt. Miért? mert némelly oktató — ki magasbra hivaték — meg nem elégszik álláspontjával: de legközelebb egyháza, azután pedig a' haza rovására, syntaxisból rhetoricát, rhetoricából pedig philosophiát akar előteremteni, — mert ez magasbra törekedő vágyainak hízelkedik, — mert ö ezen, vagy más iskola teremtőjének akar tekintetni, e' miatt most és az utókortól dicsértetni. Ennek más okai: az önzés, nyerekedés és szűkkeblűség, melly a' részletest általánosnak, egyesek javát az egész jóllétének feláldozni vonakodik ! Ne csodálkozzék ezen nagyobb tanodáknak egy 's ugyanazon városban senki! Hiszen az unió korunk feladata és lelkesbjeink forró kivánata. Nézzünk szét! itt is valódi magyaroknak nevezhetjük magunkat! Uniót akarunk mind egyházban, mind iskolákban, és egy 's ugyanazon városban törekedünk két tanodát fenlartani; egy lelket akarunk előteremteni, és azt szánlszándokkal gordiusi csomóként erös karral ketté vágjuk: hol itt a1 következetesség? —Uraim! ugy is elég szegények vagyunk: ne emeljünk ismét egy uj gymná siumot's ezzel új oltárt a' szegénységnek! — Uraim! centralisatio a' haza szava: ne daraboljuk holmi szegény gymnasiumok felállításával erőnket, de commassáljuk inkább a' már létezőknek szükségtelen számát, mert majd ma-holnap több lesz a1 tanoda, mint a' tanitvány, — több a' nyomorult és szükséget szenvedő oktató, mint a' gomba eső után. Uraim! a' vallásbanimm) ezrek meg ezrek viszhangja : ne gúnyoljuk ki önmagunkat, iskolákat alapítván ottan, hol unió elvénél fogva, egynél több nem lehet, — lennie nem szabad, ha csak satyrát nem akarunk irni önmagunkról! Adna az ég a' losoncziaknak Török-féle választmányi tagokat, kik a' nógrádi esp. gyűlés közleményben jegyzés alatt nyilvánított nézeteit még egyszer átolvasnák és szívökre kötnék! mert h igy ék el az ev. atyafiak, hogy ki a' cent r alisali o és az u ni o ellen törekszik, nem barátja egyházának, nem hü fija hazájának. Madarassy László. j Vegyesek. Hülföid. Attés Ír FiiiiexiiHiiiliati. Franczhon-ban Villefamrd községnek a' róm. kath. egyházból a' prot. egyházba térése ügye már eldöntetett: és a' nevezett község több szomszédai készek e* példát követni. Maradékai ezek amaz ősöknek, kik a'nántesi edictum vissza-vétele után róm. katholikus papok pásztorsága alá kényszeríttettek, de soha azóta ezekkel meg nem barátkoztak. Mintegy huszonöt községet tesznek ezek, kiknek vallásos szükségeiket a' minister nem sokára kielégítendi. (D. A. Z ) rrotestans-íi^y Oroszltnnbaii. Az orosz bel-minister a' Czár azon rendeletét tudatá -a1 wilnai protestáns synodussal, miszerint szabadságukban hagyatik a' protestánsoknak papi-növendékeiket, ha tetszik, a' Czár által alapított dorpati egyetembe küldeni, melly az orosz protest. egyház papjai magasabb müveltetések középpontja lehetne. (D. A.Z.) B^efnrmatio emléI&ünnepe 's du-nántúli iMÍsiiSk^zenteks* Berlinben , Potsdamban, Saarbrückenben, Laubachban, Lipcsében , Golhában nagyszerű áhitatossággal ülék a'reformatio ünnepét, mellyet mostanában a' vallásos buzgalom fölelevenített. Straussz és Bretschneider nagy-hírű egyházi szónokok hallaták buzdító szavaikat, és a' Luther „Isten az én erös váraTí" kedves melódiája orgona és muzsika kísérete mellett énekelteték. — D. A.Z. Nro 184. 1844. Nem volna-e illyesmi nálunk is a' vallásos buzgalom ébresztésére czélirányosabb, mint a1 püspök-szentelés és ama törekedés, mellyről a1 Pesti Hirlap 436-ik számában legközelebb olvastuk, hogy már rendszeresen czélba vett ünnepélyes szertartás lesz a' prof. egyházban? Bizony, bizony! a' protestantismus nem poésis, nem is vers, de komoly prósa: kinek nem tetszik, ne olvassa! — A' ki illyeneket akar egyházunkba ültetni, bármit beszéljen és irjon is mellette, minden inkább, de nem protestáns. — Komoly prósa! ismét mondom! és ezért van becse és haszna a' világon, csak ne kételkedjünk ! — Minapában panaszolám, milly fájdalmas dolog, tapasztalni azt,, hogy legszebb talenlumosainkolly kevéssé ismeretesek a' protestantismus elveiyel, mi szerint rit—