Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1845 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1845-03-30 / 13. szám

testans felekezet igazgatását tűzném ki. E' tárgy különben is legtisztább már a' többi közt. Ha aztán a' képviseleti rendszer törvényein épült igazgatás öt-hat év alatt gyökeresen megerősödik, prédikátoraink pedig, a'Gel.-Kat. canonainak rendeleteihez képest, az egyház külső i'enállását föltételező meleg egyháziasságotbuzgóan élesztik s' táplálják : könnyű leszen nép és egyházi szolgák kölcsönös viszonyait, liturgiát, disciplinát, oeconomicumokat, 's literalékat tárgyazó, gyakorlati éleiből merített canonok ügyében, tervet készíteni, utasításokat adni, 's elvégre, az örök axiomákon alapult, de a' születési kor jellemét magokon hordozó Gel -Kat. canonokon jelen korszülte módosításokat lenni " .„Tessék már jőni, — igy zengett Vezendíné szerény hangja a1

másik szobából, — majd nagyon meghűl a' leves!*' Bizony, menjünk — szóla Fejes György — az én praedicatumom „Hasasi" nomen et omen habeo. Én szerelem a' jó vacsorát. Régóta is várom, mikor forog már le ennek a' szegény ifjú eszének feicsigázott kötele Pali! Pali! hagyj fel az efféle dolgokkal ! . . . Neked jó ekklézsiád van. Minek avatkozol te a' kormányzásba ? érsz vele valamit? Legfeljebb is ennyit, hogy kinevetnek, sőt a' lábodat is megütheted Gyere, legyél a' mi emberünk, 's mondjad, velem és Boros Mártonnal egyetemben, az írásnak amaz igéit: „Egyél igyál én lelkem...!" A' társaság átment a' másik szobába; "s némelly része „evett ivott" felejtvén ama mondatol: „Balgatag! még ez éjjel megkérik lelkedet!"' l aJaini az egyházi jeg'yzösc$i*»I. „Hiába! csak az a' gyűlés végzése, a' mit a' jegyző akar!" illy—féle — szeretem hinni, roszaló — kifakadást hallék, több évvel ezelőtt, társalgás közben, egy most már magosra jutott egyházi elöljárónktól. Akkor váltig tagadtam, mert ennek igy lenni nem kell, nem szabad: később az idő, ellenemre is, meggyőzött felőle, hogy igy van biz ez. — Valljuk meg, feleim! jegyzői kény alatt vannak többnyire, tanácskozó testületeink; — későn jő ki a' jegyzőkönyv s ugy, hogy mikor olvasás végett kezünkbe vesszük, nem anynyira minnen-végzéseinket — mint inkább némi újságokat, idegen parancsokat, tőlünk el nem ismert, el nem fogadott doctrinákat lelünk benn, szörnyű meglepelésünkre, —hát még néhol a1

za vart, czikornyás, groltesk stíl! Ezek foroglak eszemben, legközelebbi kömlödi nagy-gyülésünkkor, hol a' megürült főjegyzői szék betöltéséről kelle gondoskodni. Megtevém hát szerény — de tán igen is radical — indítványomat az állandó jegyzöség eltörlése iránt, kívánván, hogy mint országgyűlésünkön a' Rendek táblája saját kebeléből választott kerületi jegyzők szolgálatával él, 's akkor emancipálta magát, mikor az ilélö-meslerek kezéből a1

tollat kivette: ugy mi is, tanácskozásaink eredményét biztosítandók, válasszunk magunk közöl gyűlésenként, felváltva működendő jegyzőket. Ügyem támogatására felhoztam, mi szerint a1

mostani jegyzöség elégtelen — mert bár négyen vannak egyh. kerületünkben, — egy tesz mindent; szükségtelen, mint különálló hivatal, — mert a' képviseletileg alakítandó gyűlés kebeléből, a'követek közöl vétethetik. titkos szavazattal; képtelen is, — mert a' képviselettel meg nem állhat, hogy a' két nemképviselő elnök mellett még négy — szinte nem képviselő — jegyző legyen; költséges is, — mert fizetéses a' mostani főjegyző. — Más mindezek ellennem igen mondatott, mintáz, hogy azért kell állandó jegyzöség. mert övé az anteaclák tudása, referálás, levelezés stb.; felhozatott az is, hogy országgyűléssel egyh kerületi gyűlésünket nem lehet hasonlítani, mert az törvényhozó testület; végre mondva volt, hogy inkább, ha valami, • a' jegyzöség az a' hivatal, minek nemcsak állandónak , de örökösnek, élethosszán tarlónak kell lenni, mert erre születni kell. Ezen okoskodás azonban maga önmagának czáfolala, mert bezzeg, ha nem ollyat választánk jegyzőnek, ki rászületett?! egész életére gyötör így bennünket; de válasszuk csak gyűlésenként, majd rá-találunk az igazira — ha még olly ritka szerencse volna is embert találni, ki azt, a' mit hallott, híven irja le; 's ha egyszer kiismerök a' jó jegyzőt, hisz mienk lehet sokáig, újra meg újra megválaszthatván öt. Hiába! nem nyertem , meri tán igen is sokat kívántam ama gyűlésen. Most újra fölveszem indítványomat, a' megbukottal, némi módosítással azonban. Nálunk közakarat — minek legközelebb törvényereje lesz — gyűléseken a' kormányzatnak elválasztása a'bíráskodástól. A'kormányzatot nem vehetem egyébül — habár nem országgyülésileg nagyszerű, de mégis némi törvényhozásnál: a'bi ráskodás ám legyen törvényszékszerü. Most már kimondom röviden, mit akarok: Legyen az állandó — de tisztujitásilag választott — jegyző a törvényszéké! — Itt tudjon anteactákat, referáljon, legyen másoknál érfcsültebb stb!: de a' közgyűlések — megyén ugy, mint kerületen — válaszszanak mindig kebelökből, a'jelenlevők közöl, ülésenként működő jegyzőket! És mit nyerünk ezzel? — Azt, atyámfiai! hogy tüstént a' közgyűlés végzödtével, készen van hü, pontos, tisztázott jegyzökönyvünk is, — mert az első ülés végzéseit a' 2-ik már hitelesíti, stiláris észrevételeit rá megteszi, szerkezelét helybej hagyja vagy módosítja, szóval olly álakba önti, hogy ahoz aztán csak egy belül is adni , vagy belőle elvenni ne lehessen; — igy a 2-ik ülését a' 3-ikés igy tovább. Ugyleendvén pedig a' gyüléskedésck elintézve az időre nézve, hogy dél