Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1845 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1845-03-30 / 13. szám

szerezhet, melly szerezhetésnek serami határt nem vethetni, a' nélkül, hogy az ipar és szorgalom meg ne gátoltassék, a' mi merőben igazságtalanság is volna; az egyház birtokának ellenben az által kell meghatároztatva lenni: — Mi és mennyi szükséges, a* valóságos ezélt, a" külső és belső isteni tiszteletet tekintve, az egyház és egyházi szolgák vallás méltóságához illő fentartásukra? Ennyit az állomány az egyháznak vagy maga meg kell, hogy adjon, vagy, hogy megszerezhessen , tartozik megengedni. Legjpbb és legtanácsosb, ha az állomány, az ebbeli jogkötelesség teljes kivánatát megismerve, maga adja meg a* czélra mulhatlant, szükségest és illendőt és az egyháziakat is, vagy papokat, nem nézve némellyeket ugy, mint édes, másokat, mint mostoha vagy épen elvetendő gyermekeket, minden különbség, kedvezés és gyűlölség, rokon- és ellenszenv nélkül, akármellyik egyházhoz tartozzanak, mint a' több hivatalnokokat, az ö müködésök köre- és rangjok- 's érdemökhöz képest, igazságosan fizeti és tisztességesen jutalmazza, a' mit ők, tökéletes joggal, meg is érdemelnek, mivel ők is állománybeli szolgák; de nem tagadhatni, hogy egyszersmind a' vallás szent tanításai- és magos ihlésü indokainál fogva, és azö hivataljoktól megkívánt, rendszerint mások feletti, lelki müveltségök által, a1

népre legnagyobb befolyással birván, a' közönséges belső bátorságnak legmélyebb hatású őrállói, még a' setét- és magányban is, hová a' külső tisztviselők keze, szeme, füle és ereje, minden igyekezetük és gondosságuk mellett is, mindig el nem juthat, kik nélkül tehát az állomány, épen mint vallás nélkül, teljességgel el nem lehet, fenn nem állhat. — Legyen azért nekiek — mint minden embernek is — az ö atynokuk az igazság, jog és állomány, vagy az állományi jog. Ne bizza őket az igazgatás, az ö fizetésök's életállapotokra nézve, ama sokfejű fenevad, és a' hol uralkodásra szert tehet, legnagyobb zsarnok — a' köznép szilaj, vad és vak kényére, sem atynokok, úgynevezett patronusok szeszélyére, szél módjára ingó kedvére, és, ha szabad úgy szólni, néha kegyetlen kegyére, mert igy sok keserűségek-, kedvetlenségek-, megalacsonyítatások-, méltatlanságok-, megfosztatások- 's üldöztetéseknek lesznek kitétetve, annyira, hogy aztán vagy teljességgel nem élhetnek, és önmagok terhére, és vallásuk's világ gyalázatára válnak, vagy pedig, minden esetre, még a" szent kenyerekhez ís hozzá-nyulnak, és hivataljokat hanyagolván, nemtelen fogások, alacson életmódok 's csalások által igyekezik jövedelmeiket megszerezni 's pótolgatni, mintáz olly tisztek, kik a* húzás-vonásra^'rosz fizetés és másként nem élhetés miatt, mintegy jogszerüleg, felszabadhatva lenni láttatnak. Már az egyház tulajdona, azt akár az állomány adta, akár az egyház szerzette légyen, mint más akármelly tulajdon, az állomány oltalma alatt van, és új szerzések, u. m. ajándékozások, véghagyományok, vásárok és cserék által, az állománynak, a' tulajdont illető , fenálló közönséges törvényeivel egyezöleg, neveltethetik és szaporítathatik is. De vigyázzon az állomány, hogy ezen tulajdon a' polgári jellemet el ne veszesse, vagy hogy annak szaporítása, a' valóságos czél kivánatán túl nt? terjedjen, mert az egyház nem kereskedő társaság, sem fábrikás kompánia, sem tözsérek-, bankirok- vagy nyerészgazdák egyesülete, sem kényelmek özönében torkig uszó sybariták vendéglője vagy veszteglője, hanem valamelly, erk. vallástudomány t, hitet, erényt, tökélyt és boldogságot tanító és előmozdító, szent intézet. A' mi a' szükségest és illendőt meghaladja, a' mi felesleges, az, a' halhatlan társaság kezei közt, mintegy halt gazdagsággá válik, melly tulajdonképen a" polgári társaságtól, annak közkincstárától, és egyes polgárok javától van ellopva. Ha az egyház igen elgazdagodik: akkor az állomány és polgárság igen elszegényedik, és a' polgári testben és annak életereiben ártalmas dugulások okoztatnak. Ha az állományföld nagyobb részét az egyháziak birják , mint p. o. Spanyol- ós Portugalországokban hajdan birták: ugy azok igen elkevélyednek, a' népnek testi és lelki nyomói, kényurai, és minél gazdagabbak, többire annál roszabbak, nem lelkészek, de inkább testészek lesznek , kik csak magokat gyönyörük és hizlalják, és felejtvén a' menynyeieket, csupán a' földiekről gondoskodnak. Akkor az egyház lassanként mindent elnyelvén, elnyeli az állományt is, és magával általánosan vagy illetvényesen ugyanazonosítja; általánosan ugy, hogy az állomány egyházzá válik, — illetvényesen ugy, hogy a' mi szinte mindegy, az állományon felül-kerül, és azt elnyomja, minek erkölcsi vagy eszményi képtelenségét láttuk feljebb. Milly nagy esztelenség legyen az egyháziaknak szerfelett nagy birtokot, jószágot és gazdagságot engedni, kezöknél hagyni, megtetszik a' történettan bizonyítása szerint abból, hogy azzal az Isten erk. világa és a' polgári társaság kárára, eleitől fogva visszaéltek, valamint abból is, hogy mintsem arról az egész világ javáért is, lemondanának, készebbek az állományt fenekestől felforgatni, és minden polgári nyomort és Ínséget előidézni. Flectere si nequeunt superos, Acheronta movebunt. A' honnan a1

szerfeletti egyházi jószágokat, az úgynevezett amurtisatió törvényei által, a' halt kezek közöl, ki kell szabadítni, lassanként világitni vagy seculárisálni, erk. vallásos nevelés, tanítás, polgárképzés és életipar czéljaira kell fordítni, azokban a' polgárságot és nemzeti erőt kell nevelni, szaporítni, és azokból csak annyit kell meghagyni , mennyi az egyház czéljára lényegesen tartozik. Nincs itt arról szó, hogy a' papok, mint polgárok, mennyit