Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1845 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1845-01-05 / 1. szám

póloltatik, — mert csak szoba, tollvonásba, egy kis olvasásba kerül: — da a' „toldalék" orrtekerö, fanyarizű , mert erszényoldást, pengő argumentumot igényel. — Keresik hát sokan a1

buvósdi ajtót, hogy vesszőparipájokra ülve, azon kiillanhassanak. - Illyesmire, így szólnak, költség csekély papi járandóságainkból nem telik; — a' csikorgó szükség vaspennával irta elönkbe a' mulhatlanul fedezendöket. — Mostohának látszó valóban hozzánk a' haza, — keveset juttatott osztályrészben, — méltán kedvezőbb sorsot igényelhet polgári helyzetünk: de azért nyomasztó sorsunkról emelt panasz, melly már, mint untató, többször megrovatott, avvagy csak itt mentségül el nem fogadható; midőn ez máshol igazolható: itt méltán ürügyül rovathalik föl. Hát épen annyira körömre mért anyagilag jövedelmünk > hogy annak legkisebb részének nélkülözése is a' véginség ajtaját nyitná házunkra? — Önérdektől lélekzenek ezek. Nem más, mint szilárd akarat hiányzik itt, — pedig erkölcsi köteleztetésénél fogva sem maradhatna ki egy protestáns pap s:)m ezen nagy jövendöü ügyhözi járulástól. — Van szerencsém ismerni megyénkben több tiszttársakat, kik igazán a' mindennapi kenyér súlyos gondjától nyomatva, az élet elsőbb szükségeire szorosan kiszámítotlból szakítanak el, hogy az olvasó egyesületbe illelményi díjokat befizethessék; még sem nélkülözik e' becses lap olvasását. — De azért tetszik e rajtok anyagilag ez a' kiszakított csekély díj ? Nem! — sőt minthogy itt a1

kicsin nélkülözés dús szellemi aratással fizet: a' nyereség önérzete, a1

sorsmérleg ellenserpenyőjébe tétetve, mint semmit, ugy felbillenti a' kiadási díj súlyát. — De a' sajn fájdalmas érzetét költi föl keblünkben, midőn más részről lehet látnunk honszerte ollyakat, kik csúfságul vennék másoktól a' „curta supellex" czímzetet, sötétben ragyogó bogárként fénylenek, 's a'laodiczeai gyülekezetek papjával gazdagságukkal dicsekesznek: és még is csak neve után ismerik egyházi lapunkat. — Avvagy nem méltán illeszthetjük-e az illy magokat erős lelkeknek képzelt önérdekű tiszttársainkra, mit Jézus tanácskép íratott Jánossal az említett gyülekezetek gazdag papjának, illy szókkal: „Te ezt mondod : gazdag vagyok; meggazdagodtam, és semmi nélkül nem szűkölködöm; és nem tudod, hogy te nyomorult, nyavalyás, szegény, vak és meztelen vagy! Adom neked tanácsúi, hogy végy én tőlem tiizben megpróbáltatott aranyat, hogy gazdaglégy, és fehér ruhákat, hogy öltözeted legyen, és ne láttassák meztelenségednek rútsága, és szemgyógyító írral kend meg szemeidet, hogy láss! A' kiket én szeretek , megfeddem és megdorgálom: légy azért buzgóságos és térj me°\" Jel. 3:17 19.Szívemhöl ohajíoltam volna, hogy ez érdemben szegény magamat megelőzve, egy, több ismeretekkel, nagyobb tekinlélylyel biró, vallásunk valamelly fölkente, e'tárgyat kiemelve,nagyobb hatású és sikeresb szavát hallatandotta legyen ; mert így tán parázst nem gyüjtendetíera árva fejemre. Most pedig lehető, hogy felszólalásom darázs-fészket bolygat, 's köszörűjére teszi nevem több éles nyelveknek. De sulytsa bár kő mellemet, fenyegessen fölülről dörgő viliányos ég, alólról tátongó vulkán: vele mit sem gondolok. Keblem istene készte, — érzés feszíté mellemet, — ki kellett tolmácsolnom magamat. Különben szándokom tiszta , mint a' fölbuzgó forrás-víz;— az ügy is, melly mellett szavamat hallatám, közérdekű. — Egyéb hibám nincs, mint az, hogy mit igen érzettem, nem voltam képes lágyan kimondani. Ha más haszna nem leendne is e* „borsos toldalékának ; avvagy csak kiesik, vagy hanem, legalább lágyabban szúr a' tövis, mellyet szívembe méltán kedvezőbb anyagi sorsot igényelhető „Lapunk" jellen állása döfött. — Ezeket láttam czél- és korszerűnek elmondani; méltassék a' nagy közönség, czikkem, ha kissé borsoska is, kegyes részvéttel fogadni! mert bár ismeretlen, bár nagyon elszigetelt; de az ügy forró szeretetétől átjárt szív ömledezései ezek.*) Kovács János eszenyi lelkész, Ungban. Vegyesek. , Újévi rákreeeptek, azaz: hatályos orvosa rendeletek9

hogyan lehessen rontani 9

és hátrahal adni egyiiázilag ? (Folytatás.) 9) Új lelkészthíni oktalanul. A' helyett, hogy először is az egyéneket-ismerő superintendenshez mennétek: tanácskozzatok magatok között! 's akkor fölkelvén, szélyedjetek szerte a' rokonokhoz, ismerősökhez, falukra, gyülekezetekre,jó papiránt uton-útfélen, fülől-fától tudakozván , mígnem megtaláltátok a1 közétek illőt! Akkor oda elmenvén, nézzétek meg, vájjon derék darab ember-e, és tud-e a" füleknek szépet, a' szemeknek szépen prédikálni! Most csökkentsétek le az elébbi díjt, és menjetek el a1 superintendenshez, hogy candidáltassatok, de főleg azt, a' kit már választottatok! Most jubilálva menjetek el érette, 's hozzátok el! 's mikor helyben van, akkor tudakozzátok, minő jellemű és nem kevély-e ? 10) Üres templomra szert tenni. Harangoztass be bizonytalan órában! Mondj hosszú predikácziókat, száraz, keresztyénellentes és pöíFedező uj-magyar stylben ! Dorgálódjál sokat hallgatóid ellen, és az egyesek vétkes tetteit is prédikáld ki! *) Tárgyhoz illő méltánylattal ápoltatott e' prolestautismns organuma azon egyházmegyékben , hol esperesi körlevelek által ajáultatott a'nagy közönség meleg részvétebe. Tán nem leend esperesi hivatás ellen ezek példáját, serkentésül másoknak is, használni! K. J.