Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1844 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1844-01-06 / 1. szám

oktatók' gazdag sora, 's pezsgő öszvege , ko­párráaszott; tizenketten ültük komolyan, kétked­ve jövendőnk fölött, gyülésünket s folytatók kö­vetkezőleg tanácskozásainkat. Felügyelő 's pénz­kezelőnek Hegedűs Mihály bejei, könyvtárnoknak Droppa Mihály tornallvai, jegyzőnek Füköh György vályi oktatók választattak. Erős lélek nekiek a' küz­désre! Alapszabályaink'korszerű kidolgozását tava­szi gyűlés idejéig'hagyok, mikorfelsőbbeink átvizs­gálván megerősítik. Közleni el nem mulasztjuk. Részvénvdijjak 10 személytől 2 ft pp. számítva egész évre, 6-tól félre; 5-től jelen nem létük miatt sem­mit véve, szedettek be. — A' magyar Gyermek­barát, mit jelenleg olvasunk, jövő évre is, követ­kező czélszerü iskolai könyvekkel, u. m. Az el­beszélő atya és anya; - Beöthy Zsigmond be­szély tár a ; — Gyermek-viláy képekben; — Horváth Zsigmond' szivképző történetei ; Gyermek-nevelési szabályok kézikönyv. Kis­dedunokák , elbeszélve oktató nagy atya' tér­dén. — Koszorú , elbeszélések' gyűjteménye. Lukács Pál munkái. A' sokat tapasztalt neve­lő' beszélgetései. Stancsics M. minden alkalmi köszöntesék, és szavalati emlékkönyvi köl­temények. Horváth Mih. Magyarok' történe­te. Tanítás' kezdete 50 festett képekkel. Var­ga' magyar nyelvtana. Tarczy' természettana. O világ' történetei Magyar újdon szavak tára, — szegénységünk' daczára is meghozatni ren­deltettek. Edvi Illés Pál' kézikönyve, Varga János vezérkönyve, Magyar törvénykönyv, Keresz­tyén iskola ,Nemzett iskola1 czimü munkák, Török Károly lénártfalvi oktatótól ajándékoztattak, — ,bár mindenki megszegné kenyerét a'szegény­nek/ - - Világi egy, egyháziak közül kettő igére a' haladás' oltárára teendő ajándékot. Örök hálá, lisztelet, köszönet, minden lelkes jóltevőknek! Bodon Sándor, rúnyai ref. oktató. Könyv is mertetés. vDie religiöse Glaubenslehre nach der Vernunft und der Offenbarung für denkende Leser dargestellt von dr. Kari Gottlieb Bret­schneider, ziveiteunveranderte Auflage." Ilalle, 1843. nagy 8r. VIII. és4061. (Ára: 1 porosz tal­lér és 26 ezüst g. 's 3 fill.) munkáról a' dr. Franké és Niemeyer által megindított ,Zeitschrift für pro­testantische Geistliche' . kötet' I. füzete igy nyilat­kozik : Mi pedig elvárjuk rövid kivánotát. De hajói va­gyunk értesítve, a' társaság előlegesen csak há­rom évre alakult, egy már lefolyt vagy hamarle­folyand 's így félő, nehogy mikorra az alapsza­bályok elkészülnek 's megerősítetnek, akkorra már egy uttal arról is tudósítatandunk, hogy azon egyesület, mellynek szabályai megkészültek, fel­oszlott. Szerk. ,,Nem mulaszthatjuk el a' prot. egyházra nézve nagy érdemekkel díszelgő Bretschneidernek leg­újabb munkáját, mellynek czímét előre bocsájtók, mind a' tartalom'fontos mind a* szerző' közérdekű voltánál fogva , t. közönségünk' figyelmébe aján­lani. A' könyv korunk' eme nagy theológjának ,,hit­győződésit*' (Glaubensüberzeugungen) „theologiai studiumra szánt éleiének eredményeit" egész nyílt­sággal tárja föl elöltünk. „Mivel korunk (monda' szerző} sem a' tulzatos hivők' sem a' hitetlenek' pártját nem örvendi: azért szerző azt találta, mi­szerint illyetén könyv, raillyen a' jelen munka, szükséggé vált sokakra nézve, kik a' religio'igaz­sági és különösen a' keresztyén hit körül, észt szintúgy mint szivet kielégítő gyöződésre kívánnak szert tenni. Hlyének3 kezébe akart tehát a' szerző vezérfonált adni." És hogy a' szerzőtől ezen indok­ból nyújtott vezérfonal számos elismerő kezektől lön fogadva: abból is kivehető, hogy az alig év­negyed óta napfényt látott könyv már is másod­szor vala kiadandó Szerző, munkáját tulajdonkép „nem hittanultak- hanem csak eszmélő laicus egy­háztagok' számára" irta; de azért theologoktól is használhatónak véli: melly véleményében nekünk lehetlen nem osztoznunk. Ugyanis kettős tekintet­ben is üdvösnek állítjuk e' könyv' olvastat a1 hit­tanultakra nézve: egyfelül azért, mert azáltal ön­maguk' eszmélete tisztítva és gyarapítva leend; másfelül, mert azt más értelmes keresztyénekkel is megismertethetik, megkedveltethetik. A' hittudomány' mezején jártas olvasók' na­gyobb része a' szóban levő munka' anyagját na­gyából tudandja 's a' szerző' álláspontját is isme­rendi; azért főként az ezen kérdésrei válasz érdek­lendi : „miként lőn ezen állásponton amaz anyag földolgozva?" Feleletül idézzük a'szerző' szavait: „Ha erős és alapos vallásos győződésre akarunk szert tenni; (úgymond ő az előszóban VI. VII.) előbb minden vallásos hitnek természetes alapja, következőleg a' keresztyéné is, kimutatandó, 's az ész' vallásos eszméinek igazsága "s érvénye meg­állapítandó. De ezen alapot nem képezhetik az ön­tudaton és a' megismerés' tényin túlmenő szem­lélődései valamellyik ó vagy új bölcseleti rendszer­nek ; hanem képzi maga az emberi öntudat, mint bárminemű tudalomnak induló pontja és talapzata, és megismerési képességünk'változatlantörvényei, mint tudalmunk'igaz létének végső alapoka és pró­baköve. Mindennemű vallásos győződés' alapjának eme kinyomozása után, másodszor azon föltételek valának felkeresendők, mellyek alatt a'vallásos eszmék az emberi elmébe jöhetének, ettől fölfo­gathatának és kifejlesztethetének: a' mi nem egyéb, mint azon nyilatkozvány' elmélete, mellyet Isten adott maga felöl az emberi elmének. Ennek arra szüksége volt, mivel az istennyilatkozvány, akár közvetlennek akár közvetettnek véljed azt, nem adhatá 's nem fejlesztheté ki a' vallásos eszméket másképen, hanemha azon átalános föltétek szabta

Next

/
Thumbnails
Contents