Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1844 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1844-12-21 / 51. szám

vén, hogy a' levélnek eredeti botrányos szavai, Kocsiss F. ur szerint, ezek: többi pap névre sem érdemes, mi természetesen sokkal több és vakmerőbb, mint a': hol kevés a' valamire való ember, — ugy hiszem itt az a' fő kérdés, vájjon szabad-e, vagy méltóságos, illö-e, hogy a1

fiúnak apjához irt bizodalmas levélben közlött — noha sértő szavai — nyilvános Ítélet és elitélés alá vettessenek, 's miattok kimondassák rá a' kárhozat? És ezen — meglehet tán hiányos — nézetből indulván ki, elegendőnek véltem Kocsiss ur czáfolatának csak az ezen tárgyat illető szavait idézni: „A* levél kézre kerülésére vonatkozólag a' vádló apának gyűlésünkre beadott 's felolvasott Írásbeli előterjesztése 's a' vádlott administratornak gyűlés szine előtt történt kihallgatása nyomán ennyi bizonyos: a' levélnem fiókba rejtve, hanem gondatlanul feltárva hevert valami szekrény fedelén, a' házi gazda eltávozásakor az administratorral együtt a' szobában maradt a' dobrai özvegy papné, a' nyitott szoba ajtajánál kivül foglalatoskodott egy házhoz tartozó leány, ezek mindketten látták, midőn a' nyitva heverő levelet olvasta az administrator, kit ezen tilos teltre az csábított, hogy a' levél megpillantott első szavai is ezek valának: „hogy a'dobraiak ismeretlen létemre" 's a' t. Mint dobrai administratort, igen természetesen, hogy érdekelt olylyan iromány, mi a' dobrai egyház ügyére vonatkozott, elolvasta hát az egész levelet, '.s benne a' megyei papság becsületét gőgös durvasággal sértve találván, az említettek jelenlétében eltette azt 's elhozta, hogy illető elöljáróival közölje. Közlötte pedig legelőször is rectoriáján volt 's vele bizodalmas lábon álló papjával, ki töle a' levelet tüstént elvette azon nyilatkozattal, miszerint azt egyházmegyei gyűlés eleibe fogja terjeszteni. Az administrator kérte vissza a' levelet, söt kérette azt n. t. esperes ur hivatalos levele által is, olly czélból, hogy az egyházmegyei elnökséggel leendő közlés után visszaadhassa birtokosának, ki a' levél elsikkadását észrevevén, visszakövetelése iránt már lépést is tett n. t. esperes urnái; de a' levelel letartóztatott pap, kimondott szándékánál megmaradva, a' levélnek csak másolalját küldötte meg az esperesi hivatalhoz , magát az eredetit pedig magánál megtartotta 's azt nehánv kebelbeli, söt nem kebelbeli paptársainak is felmutatta. Igy történt, hogy a' levél becstelenítő tartalma nemcsak nálunk, hanem szomszéd egyházmegyékben is annyira elterjedt, hogy annak gyűlési tárgyalását a' nagy többség mellözhetetlennek lartotta/s az eMárgybani gyüléstartásra az elnökséget sürgetőleg felszólította. Melly felszólításnak engedve n. t. esperes ur, — mint már említve volt, — részvétlenség és becsületével való nem gondolás gúnyának lerhe alatt az egész megyebeli papságot felhívta az ezen tárgyban tartandó közgyűlésen leendő megjelenésre. Rágalom, 's a' nemtelenül sértett egyén által törvény utján is megboszulandó hamis vádja hát az névtelen közlőnek, miszerint ,,a' tiszteletes vendég mindenkép akarván használni a' vendégjogot, a' szobában levő fiókokat felkobozta, 's felkobozván, a' benne találtató irományokat elidegenítette. Hiszen maga a1

vádló fél sem keres, sem követel egyebet vissza vádiratában a' szóban forgó levelnél, holott ha egyéb irományai is vesztek volna el, azt bizonyosan el nem hallgatta volna; söt maga névtelen közlő is többször csak levélkobzó czimmel tiszteli meg üldözöttjét. Rágalom továbbá, miszerint „nem a' méltatlan gyalázás hanem a' várva várt papság elvesztésének látása, által felbőszült tiszteletes urak rivalgák: e' sértést egyházmegyei gyűlés eleibe kell vinni." Hiszen ott, hol még másfél év múlva leend szó paphivásról, papság elvesztésétől félni idétlen remegés volna. Hamis állítás, de egyszersmind idétlen bók végre az, mit névtelen közlő n. t. esperes úrról — ki szerinte olly jó, hogy a' jóság még ártalmára is van — 's józan gondolkodású megyei fögondnokunkról mond, mintha ezek igyekeztek volna ezt az ügyet gyűlési tárgyalásától elvonni. Hiszen n.t. esperes urnák körleveléből idézett szavai elég világosan tanúsítják, micsoda szempontból tekintette ö a' kérdéses levelet; tek. segédgondnok ur pedig ha eleinte más véleményen volt is, de későbben csakugyan a' többség nézetéhez kapcsolta a' magáét, mit az által teltlegesen nyilvánított is, hogy a' gyűlés bizodalmas felszólítása következésében magára vállalta a' becstelenítő levél szerzőjének egyházkerületi gyűlés szine előtt eszközlendö rendre igazíttatását. Igy állván a' dolog, csak elnökeinket gyanúsítni, egyházmegyénkát pedig gyalázni óhajtó rosz akarat adhatja elnökeink szájába közönség előtt ezen becstelenítő szavakat: hogy a' kérdéses levél botrányt okozott kifejezései „egy egyénnek magán,'s fájdalom! igaz okon alapuló véleménye." Illyen nyilatkozatot egyházmegyék kormányzói nem is tehetnek önvádolás nélkül, mert hiszen leginkább őket sújtaná annak gyalázata, ha a' kormányuk alatti lelkészek többnyire méltatlanok volnának a' papi nevezetre, miért engedik illy kontár munkások által bitangoltatni az ur szőlőjét? miért hanyagolják el az értelmi 's erkölcsi súlynak bölcs kormányzat általi öregbítését? Lám! lám! az avatatlanság, a' papság becsütetét tiporni vágyó kajánság ördöge még ügyetlen bókjaival is sért, gyanúsít, rágalmaz. Ez már a1

czélra vakon rohanó 's mindenbe bele ütköző böszültség. Hátra van még, hogy a' csakugyan megtartott egyházmegyei gyűlés folyamáról s eredményéről mondjam el a' valót a' t.cz. olvasó közönség előtt. Megnyittatván a' gyűlés a' szóban forgó levél felolvasása után, számosan hévvel ugyan és nem titkolható fájdalomérzéssel nyilatkoztak a' levélíró ellen, de ingerültség vagy elkeseredés