Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1844 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1844-02-03 / 5. szám

bizony megtörténik, mondom, hogy a' tanítót is kiskorúnak szeretjük nézni, őt felcserélve foglalkozása' tárgyaival, kiskorú növendékivei. Lehet eset, mellyben e' felcserélésre némi ok létezik, nem akarom tagadni, de valljuk meg csak őszintén azt is , hogy az illy egybetévesztés nemes kebelre érzékenyen ható és fájdalmas. És még egy tényt, mert sokat felhordanom az idő' szűke tiltja, még csak egyet, magyarázatául annak, miért kell tanítónak minden munkája és munkássága mellett, olly iránytalanul ke-Yés elismeréssel, és kevés méltánylással találkoznia, miért olly mostohán jutalmazódnia a jelenben? azért van ez igy, inert ó műveket alkot, mellyeknek áldásait csak a' jöverulu tünteti napfényre : az ő érdemei csak nemzedékeken vehetők észre, és mire a' világ ezeket észreveheti, akkorra a' tanító már nem e' világ lénye E' részből is áll az : hogy ki felserdült és nagykorú emberek' számára dolgozik és azokért fáradoz, az azoktól kellő arányban tiszteltetik és méltányos jutalmat nyer; a' tanító ellenben, az ifjúság'körében működvén, a'zsenge kortól nem várhat, nem nyerhet egyebet a' zsenge kor' zsenge jutalmánál. Érje be ezzel a' tanító 's csak legyen azon, hogy tanítványainál ne koczkáztassa tisztelet' és szeretet' nem épen hervadatlan koszorúját; eljövend az idő, mikoron ezek áldani fogják emlékezetét, 's nem lesz kitüntetés, mellyel nevének adni készek ne volnának, és hogyha ő a' tisztelet tárgya, már nem volna az élők' sorában, vigasztalja porát, hogy lélekben áldatni és tiszteltetni, lelkekben másod életet élni, az érzéki hüvelyből következetteknek halhatatlansága és az élők' reménye és vallása." MülíáBarii Iiírek. CwiHziafr Károly Citinábmi. Ezen érdemes férfiúról az augsb. Allgeineine Zeitung' mull évi 306. számában egy czikk jelent meg, mellynek rövid tartalmával a' tisztelt közönséiret megismertetni érdemesnek találám Gützlaff ugyanis, mint missionarius, egyszersmind az angolok' részéről consul is volt Chiuában, hallomás után szólván, mintegy 4— 5000 font ster. évenkénti fizetés mellett, 's ezen csaknem egész öszveget a' chinaiak'evangelisatiójára fordílá. t S'í-1 —1842 Chiua' egyik nevezetes városában Ririg-Pó-ban első tanácsnok volt, 's ezen hivatalokat dicséretesen viselé, úgy azonban , hogy missionariusi kötelességéről soha meg nem felejtkezett, sőt azt legfőbbnek tekinté, mit az is bizonyít, hogy egykor Chinából igy írtak felőle: ,.tedd őt Canton' kis királyává vagy Cliina' császárává, Gützlaíl mégis missionarius marad." Ila — úgymond Röttyer, ki egy ideig vele együtt volt Chinában — China' keleti partjainak megvizsgálása végett angolt-kercskedö vagy hadihajókon, mint tolmács utazott, a' hajón lévők lelkesze, — ha pedig kiszállottak, a'chinaiak közt missionarius volt. Könyves ládáját mindenütt magával hordá, 's legelőször is mindenkor a' betegeket's szűkölködőket látogalá meg, 's

néhány perez múlva nagy sokaság vevé őt körül, mellynek lelki és testi orvosságot nyújtott. Mindenkép igyekezetta chinaiakatmeggyőzni a' felöl, hogy az angolok nem viselnek háborút China' népe ellen — mellynek inkább használni, mint ártani kívánnak — hanem viselik azt China' császárja ellen. 'S ezen állítása' valóságáról annyival könnyebben győzheté meg őket, mivel az angolok Ririg-Póban gabnatárt nyitván, annak jótéteményeiben mindenkit részeltettek, és mivel az az angoloknak valóban nem is volt szándékok hódítni. hanem a' kereskedés'és forgalom' biztosítására alkalmas kikötőkre lenni szert. — Ririg-Póban, az ügyek elintézésébe, különösen pedig a' büntető eljárásokba szoros igazságot és rendet hozott be, eltörölvén az eddig fenálló megvesztegetési rendszert; mi által ezen város lakosinak szeretetét annyira megnyeré, hogv azt kívánták, bár egyéb chinai városokban is missionarius volna az első tanácsnok. Bővebb értesítés végeit közöljük Gützlajfnak 1842-ben Röftyerhez irt levelének kivonatát. írja ezen levelében, mint tódult feléje a'néptömeg , midőn a' bibliát osztogatá, és bár a' folyam' kiöntése miatt, szárazon nem jöhettek, csolnokokon, vagy hol lehetett, a' vizén átgázolva siettek hozzá Es bár, úgymond, ezek koránt sem az isteni igazság utáni vágytól, mint inkább csak újság kívánástól vonzatva jöttek hozzám , mégis isten' segítségével 's önigyekezetem állal, reményiem, hogy az örök igazság megalapítására valamit tehetek. Az őt körülfogó néphez illy beszédet intézett : ,,Most béke van, im itt hozom nektek a' békeszerződés' pecsétjét, melly által tudósíttattok a' felöl, mint békélt ki Isten veletek Jézus Krisztus állal." írja mikéntNankingban többször kénytelen volt félbe szakitni az osztogatást, mert a' tolongó néptömeg igen alkalmatlan volt reá nézve. „Midőn már, úgymond, minden könyveimet szét osztogatám, jöttek a'Mandannok is, hogy nekik is juttatnék, ők természetesen tudományos könyveket kívántak, de én nekik is az élet'igéjetadám, egyszerű értekezésekben, mollyekböl megtanulnák miként a'nvugotiaknak a' bölcsészetbeni előhaladása egyedül a' mi szent vallásunknak tulajdoníthatni, melly a' szivet nemesbíti's a'szellemi mozgalomnak helyes irányt ad." Továbbá némelly chinai elöbbkelő személyek'jellemének rövid rajzát adja, különösen Kying-ről, a' megholt császár' mostoha testvéréről azt mondja, hogy az „egész lényében tatár* 's Ii0!iy a' vallással nem sokat törődik. „Stwang a' kincstárnok egy szeretetre méltó férfiú, munkás, mindig vidám, örömest hallja az oktatásokat, hogy magának helyes fogalmakat szerezhessen." „Igen óhajtanám, úgy mond a' löb-