Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1844 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1844-02-03 / 5. szám

pok, folyóiratok alkotják, mellyekct Diesztervveg csak vasárnapokra való csemegéknek nevez. Üres gyomor sok csemegét romlás nélkül nem bírhat meg; azért szokás azt vendégségek' alkalmával is asztal' végén föladni. Továbbá a' folyóiratokkáli egyes értekezések' helyes szempontbóli fölfoghatására alaposabb és terjedelmesebb ismciete kívántatik a' szőnyegen forgó tárgyaknak, mint a' mennyivel mi bimi szokunk. Röviden szólva tehát: iskolai casinoink tudományos tekintetben fölületesség' tanja. Jó könyvekkel, és mindennap tárva álló mellék olvasó szobával ellátott iskolai könyvtár legyen az ifjúság' casinója ; vagy ha az önálló társulat' alakjában divatozik, Pápa' és Debreczen' módja szerint, bizonyos komoly czél tűzessék törekedése' tárgyául. A' szükséges iskolai vezér irány' megadásának hiányából származik már az a' nagy tarkaság, mellynél fogva tanodáink' mostani életének igazi törekedését 's uralkodó szcllemöknek minőségét egy szóban kifejezni nem lehet. Annyi bizonyos, hogy a' tudományos kiképzésre nézve nagyon sok az óhajtandó; ellenben a politikával! fölülelesbibelödésnek tetemes része elmaradhatna. Sok, itt elő nem sorolható okok, szülték az ifjúság' szellemének romladozását: de én a' bajt leginkább ott látom fenekleni, hogy a' tanulók eléggé elfoglalva nincsenek. Mint tudva van , az üres gyomor maga magát kezdi emészteni; a' munkásságra termett ifjú, ha nincs egyéb mit csináljon, pajtásával csintalankodik, vagy fölhivalás esetében veszekedik Nincs pedig ifjúságunknak elegendő elfoglaltatása mind a' mellett is, hogy naponta rendesen négy órai leczkét jár, mert fölebbi előterjesztésem szerint, a' leczke járás csupa kénytelen robotnak tekintetik, tehát Innen iskoláink1

szelleme okvetetlen újjá teremtendő , és a' sokfelé ágazó czéltalan törekvések', tudományos kiképződés' uralkodó irányába egyesítendők. Mi ugy eshetik meg, ha, mint Fáynk előadja : a' ref. tanuló theologiában nem a' jövő-, holt nyelvekben és történetekben nem a' mult világra tanul; hanem szorgalmának tárgyai az élet' szükségeihez lesznek szabva ; és igy egyfelől sóvár lelkének éldeletin teljesebb táplálék nyujtatik , másfelől a' fáradhatatlan munkásság' ösztöne mintegy vérébe oltatik. Sükösd. Pesti ev. $;yiiiii»<*iami* A' pesti evang. esperességi gymnasiumban a' félévi tanodai vizsgálatok a'szónok-költészi osztály' jan. 30-kán tartott vizsgálatával fejeztettek be. Melly alkalommal az említett osztálynak új tanítója Dr. Teicliengraber Lajos ur, a' vizsgálati közönséghez egy lelkes beszédet mondott, mellynek tartalmából — jóllehet e' lap' körén kivül esik beszédeket közleni — egy pár igen érdekes, a' nevelés' ügye, prot. tanítóink állása'és állapotja' kedveért kiemelendő pontnak nagyobb közönség eleibe juttatását, mint a' minő az előadás alatt érzékenyen feszült hallgató közönség volt, lehetetlen elmellőznünk. Szólló — ki beszéde' vázlatát minden további kidolgozás nélkül sok kérelem után kezünkhöz adta — e' következő két kérdéssel foglalkozott: Mi a tanító munkája? s mi a tanító' munkájának jutalma? Ezekből közöljük mint következik: „Van az emberi társaságban egyén, ki éjjeleken át mécse' homályos világánál lelki fénylő világot gyújtva és gyűjtve, magános kamrájában ül és gondolkozik, miképen lehetne a' szellemi kincseket, az emberi nem' legmagasztosb és legszentebb birtokát és hagyományát, a' legczélszerübben 's legüdvösbben mind inkább öregbíteni, más meg más nemzedékekre szállítani, 's újra az elet' medrébe szivárogtatni? egyén, a' ki ha éjjeli munkáját a' hajnal eredményre deríti, öszvegyüjtölt gyümölcseit hóna alá veszi és egy váró és őt szomjazó ifjú csoporthoz siet, a' melly csak eredményekből szeret táplálódni, és ezek' körében, lelkéből lelkeket szakasztva és az ifjú csoport' kebelébe lehelve, és sziveszerintsziveket idomítva , és az ifjú csoport' kebelébe illesztve működik fáradatlanul mig a' nap le nem áldozik, és ha az már le áldozott ? akkor talán enyhe pihenést lel kedves neje és családja magzatinak körében ? Várják öt, de ő nem jő; vájjon hol késik olly sokáig a'boldogítva boldog férj, a' boldogítva boldog atya? keressétek, és idegen családok' gyermekei körében találjátok öt és olt is lelkeket költve 's olt is sziveket képezve hat és fáradoz, és gyakran kénytelen tulajdon gyermekei' neveltetését parlagul hagyni, hogy mások' nevelése által, tulajdon gyermekeit kitarthassa. És ez egyén' rajzában , és ez egyén' képében , hány tanítóra nem ismerhetünk! hányra, ki még kenyerét is tanítva eszi! De hiszen tanítani és nevelni, nem munka! mi munka van ebben? kérdezzétek meg a' szántóvetőt, ha munkába kerül-e neki a' parlag földet fölmetszeni vasával, és a' nyílt föld'kebelébe magvakat szórni, beborítani azokat és őrködni, hogy se a' madarak fel ne emészszék, se az éjjeli ellenség konkolyt ne hintsen tiszta vetése kozé, imádkozni, hogy az ég csőt, napot és áldást költve egyenlően áraszszon földére; kérdezzétek meg, és a' feleletet alkalmaztassátok a'tanító-nevelőre, ki sok tekintetben hasonlóképen szántóvető. — De ha a' szántóvető' munkája csak annyi dolog, melly lelki működéssel alig hasonlítható egybe, akkor hasonlítsuk a' tanító' fáradalmait össze a' szülék' rokon működésével, 's feladata, nagysága 's temérdek munkájaezek ellenében még inkább tünend elő. Szüléknek gyakran csak egy magzatjuk és ők ketten vágynák, és mégis, hány álmatlan éjjeken és hány nyugtalan napokon át aggódnak , hogy magzatjuk" neveltetése körül mitse mulaszszanak cl, mert szülének nem lehet a' világon nagyobb kín , valamint nincs is nagyobb bűne, mint látni,hogy gyermekesei-