Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1844 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1844-11-23 / 47. szám

a' ref. és ág. hitrokonokat most egyenlőségben tartják. Meggyőződésem : hogy a' régi pericopai rendszernek cyclusa lejárt; és ha valamikor, most jutottunk e' részben az időnek teljességére, melly­ben a' pericopákat nyugalomra kell bocsátani, és cultushoz helyettök olly czélszerübb bibliai sza­kaszokat választani, mellyek mind korunk színe­zetét jobban magukon viselik , mind az elöhala­dolt mostan élő keresztyenek lelki szükségeit jobban tekintetbe veszik. Ugyan most vélném e' változtatást gyakorlatian is kivihetőnek; köny­nyebben, mint azelőtt máskor mindenesetre könnyebben, mint a' tisztújítást; ama körül nem forogván anyagi érdekek játékban; a' pericopák­ről értekezés nem is szolgálhatván ugy a'gonosz­lelküség gúnyai és alacson gyanúsításainak czél­táblául. Van is j >gunk ezt cselekedni a' perico­pákkal. Mert ezek szerkezete puszta emberi munka, mellyet tökélyesítni vagy változtatni a1 prot. vallás elvei szerint megengedtetik; — mint lám a' régi keresztyén anya-szentegyházban is a' bibliai leczkék helyekhez alkalmazott kü­lönbözéssel olvastattak. A' reformátió pedig épen azt a' lelki szabadságot vivta ki a' keresztyének­nek, mellyet ős eleik a'szentírási czikkek válasz­tásában is gyakoroltak. Mivel azonban a' másítás és újítás, kivált vallási's egyházi ügyekben, min­dig kétes kimenetű dolog; egyszersmind érett bölcseséget, nagy megfontolást és óvatosságot kíván: azért még azon feladat megoldása vagyon hátra, a'pericopák eltörlesztése mi módjával volna életbe léptetendő. Erre három úlmód látszik ajánl­kozni, vagy az egész pericopai rendszert meg­szüntetni és helyette más uj és korszerű teljes periopai rendszert divatba hozni; vagy a' mostan lenálló rendszeren módosításokat tenni, pl. a' kor­hoz nem illőket más alkalmasabbakkal felcserélni, a"1 hosszadalmas szent leczkékből csak a'tárgyhoz vágó verseket felolvasni, vagy mindennemű pe­ricopai kényszert megsemmítni és az ágost. hit­szónokokat, a' reformált egyh. modorát utánozva, felhatalmazni, hogy kiki minden ünnepre és va­sárnapra a' teljes szentírásnak bő tárházából olly czikket, melly neki tetszend, önbelátása szerint szabadon választhasson; — ámha aztán közben­közben az ó pericopák szekrényéből választana is. A' három úlmód közül pedig mellyiket kivánnók követni, azt a' négy superintendentiák egyetemes gyűlésén kellene elhatározni. Holott némeliy olvasóm ugy vélekedhetnék, hogy mi szük­ség ebbe még gyűlésnek és halóságnak avat­kozni, csak vigye végbe minden lelkész a' peri­copák változtatását önkénytesen és hallgatagon, — annyival inkább, mivel azokhoz sem zsinati ca­*) A' duuantuli ev. superintendeotiában az 1821. egyh.­kerüleli gyülesben néliai Gödör György Sopronme­gyei lelkes aenior altal e' tárgy mar inditványoztatott, de siker nélkül. non, sem superinlendentiális rendelés világosan nem kötelez, söt a' legújabb dunántúli ev. agenda (Pest 1831.) is hallgat róluk. Ide járul Hüffel lanácsa, melly igy szól a' lelkészekhez. „Der Geistliche suche sich von diesen Fesseln allmáhlig loszureissen: er wechsele mit freien Texlen ab; — benutze von den Pericopen, was sich be­nutzen lásst; — und rechne sicher darauf, dass weder von Seiten seiner Oberen, noch von Sei­ten seiner Gemeinde Schwierigkeiten gemacht werden, wenn er seine Sache klug anfíingt." Én mindazáltal ugy vélekedem, miszerint egyes lel­kész alig mellőzhetné el a' pericopákat rögtön és önfejüleg, a' nélkül, hogy a' kedélyeket fel nem ingerelné, botrányt nem okozna, a' buzgóságot nem csökkentené és gyűlölséget nem szülne. Atal­ján ujitást lelkész csak az egyházi hatóság aegise alatt kezdhet bátorsággal. Ha immár a' pericopák eltörlesztésére fentebb javalt három utmód közül az egyházi hatóság a' két elsők valamellyikét rendelné, és az eltörlesz­tés elvben meg leend állapítva: azonnal találta— landnak hittudósok, kik akár több évekre szolgá­landnak alkalmas pótlékokkal, vagy egész uj pe­ricopai rendszerrel, miket én itt előre bizonyta­lanra készakarva nem javaltam. Azonban ez még egyik sem lenne tökéletes törlesztés, söt csak folytonos beszorítás; sem az egygyé levéshez kö­zelebb nem vezetne; — valamint az egyébkint nagyon ajánlatos Luther öltönynek épen most nyakra-főre terjedése felekezeti bűzt táplál, kor­szerüllen és szent czélunkra nézve nem közelí­tésre , hanem távolodás- és szilárdulásra mutat. Ha pedig, mint lelki szabadsággal dicsekvő pro­testánsok, a'harmadik utat óhajtjuk követni, akkor a1 henosis nagy czéljához egy nagy lépést tet­tünk. Üdv nekem, ha e' lépést megérendem; mert akkor ez igénytelen értekezésemre fordított fáradságomért ehettem jutalmamat. Edvi Illés Pál. S z c ii t lant Luther Márton <12a<laléiickéröl. A' würtembergi 1843. Stuttgartban nyoma­tott német énekes könyvben, 212 sz alatt, ol­vasván e' nagy reformátornak ,,ein' feste Burg ist unser Gott, ein gute Wehr und WalFen" kez­detű 's magas szellemű diadalénekét, és azt, Szé­kács ur magyar fordításával (Prot. L. 43.) ösz­szehasonlítván, ugy találtam, hogy tisztelt ur jó ízléssel ugyan, 's itt-ott lelkes illesztéssel ma­gyarosított; de élénken mégis, és eredetiséggel (authentia) nem nyomta ki nemzeti nyelvünkön a' XVI. századbeli tüzes és jelentős érzést. A' hiányt kipótolni igyekeztem, az itt olvasható fordításban; söt némellyek kedveért, közben-közben, kevés jegyzetekkel is kisértem. # ) *) Megbocsát Sz J ur, hogy az itt említett jegyzeteket

Next

/
Thumbnails
Contents