Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1844 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1844-11-23 / 47. szám

a' ref. és ág. hitrokonokat most egyenlőségben tartják. Meggyőződésem : hogy a' régi pericopai rendszernek cyclusa lejárt; és ha valamikor, most jutottunk e' részben az időnek teljességére, mellyben a' pericopákat nyugalomra kell bocsátani, és cultushoz helyettök olly czélszerübb bibliai szakaszokat választani, mellyek mind korunk színezetét jobban magukon viselik , mind az elöhaladolt mostan élő keresztyenek lelki szükségeit jobban tekintetbe veszik. Ugyan most vélném e' változtatást gyakorlatian is kivihetőnek; könynyebben, mint azelőtt máskor mindenesetre könnyebben, mint a' tisztújítást; ama körül nem forogván anyagi érdekek játékban; a' pericopákről értekezés nem is szolgálhatván ugy a'gonoszlelküség gúnyai és alacson gyanúsításainak czéltáblául. Van is j >gunk ezt cselekedni a' pericopákkal. Mert ezek szerkezete puszta emberi munka, mellyet tökélyesítni vagy változtatni a1 prot. vallás elvei szerint megengedtetik; — mint lám a' régi keresztyén anya-szentegyházban is a' bibliai leczkék helyekhez alkalmazott különbözéssel olvastattak. A' reformátió pedig épen azt a' lelki szabadságot vivta ki a' keresztyéneknek, mellyet ős eleik a'szentírási czikkek választásában is gyakoroltak. Mivel azonban a' másítás és újítás, kivált vallási's egyházi ügyekben, mindig kétes kimenetű dolog; egyszersmind érett bölcseséget, nagy megfontolást és óvatosságot kíván: azért még azon feladat megoldása vagyon hátra, a'pericopák eltörlesztése mi módjával volna életbe léptetendő. Erre három úlmód látszik ajánlkozni, vagy az egész pericopai rendszert megszüntetni és helyette más uj és korszerű teljes periopai rendszert divatba hozni; vagy a' mostan lenálló rendszeren módosításokat tenni, pl. a' korhoz nem illőket más alkalmasabbakkal felcserélni, a"1

hosszadalmas szent leczkékből csak a'tárgyhoz vágó verseket felolvasni, vagy mindennemű pericopai kényszert megsemmítni és az ágost. hitszónokokat, a' reformált egyh. modorát utánozva, felhatalmazni, hogy kiki minden ünnepre és vasárnapra a' teljes szentírásnak bő tárházából olly czikket, melly neki tetszend, önbelátása szerint szabadon választhasson; — ámha aztán közbenközben az ó pericopák szekrényéből választana is. A' három úlmód közül pedig mellyiket kivánnók követni, azt a' négy superintendentiák egyetemes gyűlésén kellene elhatározni. Holott némeliy olvasóm ugy vélekedhetnék, hogy mi szükség ebbe még gyűlésnek és halóságnak avatkozni, csak vigye végbe minden lelkész a' pericopák változtatását önkénytesen és hallgatagon, — annyival inkább, mivel azokhoz sem zsinati ca*) A' duuantuli ev. superintendeotiában az 1821. egyh.kerüleli gyülesben néliai Gödör György Sopronmegyei lelkes aenior altal e' tárgy mar inditványoztatott, de siker nélkül. non, sem superinlendentiális rendelés világosan nem kötelez, söt a' legújabb dunántúli ev. agenda (Pest 1831.) is hallgat róluk. Ide járul Hüffel lanácsa, melly igy szól a' lelkészekhez. „Der Geistliche suche sich von diesen Fesseln allmáhlig loszureissen: er wechsele mit freien Texlen ab; — benutze von den Pericopen, was sich benutzen lásst; — und rechne sicher darauf, dass weder von Seiten seiner Oberen, noch von Seiten seiner Gemeinde Schwierigkeiten gemacht werden, wenn er seine Sache klug anfíingt." Én mindazáltal ugy vélekedem, miszerint egyes lelkész alig mellőzhetné el a' pericopákat rögtön és önfejüleg, a' nélkül, hogy a' kedélyeket fel nem ingerelné, botrányt nem okozna, a' buzgóságot nem csökkentené és gyűlölséget nem szülne. Atalján ujitást lelkész csak az egyházi hatóság aegise alatt kezdhet bátorsággal. Ha immár a' pericopák eltörlesztésére fentebb javalt három utmód közül az egyházi hatóság a' két elsők valamellyikét rendelné, és az eltörlesztés elvben meg leend állapítva: azonnal találta— landnak hittudósok, kik akár több évekre szolgálandnak alkalmas pótlékokkal, vagy egész uj pericopai rendszerrel, miket én itt előre bizonytalanra készakarva nem javaltam. Azonban ez még egyik sem lenne tökéletes törlesztés, söt csak folytonos beszorítás; sem az egygyé levéshez közelebb nem vezetne; — valamint az egyébkint nagyon ajánlatos Luther öltönynek épen most nyakra-főre terjedése felekezeti bűzt táplál, korszerüllen és szent czélunkra nézve nem közelítésre , hanem távolodás- és szilárdulásra mutat. Ha pedig, mint lelki szabadsággal dicsekvő protestánsok, a'harmadik utat óhajtjuk követni, akkor a1

henosis nagy czéljához egy nagy lépést tettünk. Üdv nekem, ha e' lépést megérendem; mert akkor ez igénytelen értekezésemre fordított fáradságomért ehettem jutalmamat. Edvi Illés Pál. S z c ii t lant Luther Márton <12a<laléiickéröl. A' würtembergi 1843. Stuttgartban nyomatott német énekes könyvben, 212 sz alatt, olvasván e' nagy reformátornak ,,ein' feste Burg ist unser Gott, ein gute Wehr und WalFen" kezdetű 's magas szellemű diadalénekét, és azt, Székács ur magyar fordításával (Prot. L. 43.) öszszehasonlítván, ugy találtam, hogy tisztelt ur jó ízléssel ugyan, 's itt-ott lelkes illesztéssel magyarosított; de élénken mégis, és eredetiséggel (authentia) nem nyomta ki nemzeti nyelvünkön a' XVI. századbeli tüzes és jelentős érzést. A' hiányt kipótolni igyekeztem, az itt olvasható fordításban; söt némellyek kedveért, közben-közben, kevés jegyzetekkel is kisértem. #

) *) Megbocsát Sz J ur, hogy az itt említett jegyzeteket