Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1844 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1844-02-03 / 5. szám

ból körükbe a' kegyeletet, hogy itt vele Tartufle szerepet játszassunk^ 31indenütt ártatlanabb az ámí­tás, a' kötelességi világban legveszélyesebb, mert ha az ember valaha megtudja , hogy ve­le kötelességeit hamis váltóra fizettették , ha megtudja, hogy hitével játszottak, 's keble' legtit­kosabb , legszentebb érzetével egy fajankót rag­gattak be, hogy azt tisztelje , a'történet legalább azt mondja: hogy ugy bán vele, mint Ábrahám­ról mondja a' szóbeszéd, hogy' bánt apja' bál­ványaival: egy éjjel mindnyájának összetöri ke­zét lábát, és ekkor vége a' polytheismusnak de vége az emberiségbe vetett hitnek is. Ezért, hol kötelesség szabja meg a' társasági viszonyokat, hol tisztán ki vannak mondva a' feltételek, mely­lyeknél fogva ez vagy amaz embert kisebb na­gyobb mértékben tisztelnem kell; félre e'kísértet­tel , félre a' kegyelettel! melly egy gyönge ember vagy egy egyptomi pap' kezében Osiris' dühödt ökre elébe teríti a' szegény fanatisált embert, hogy midőn az öt a' földön térdeli és gyomroz­za, épen akkor imádjon benne egy felsőbb lényt, mellynek húsából maga a' vakító, ki olt a' ros­tély háta mögött kényére nevet, egy két nap múlva jóllakik! A' kegyelet egyedül a' vallásé, a' vallásban egyedül az Istené; ember iránt emberé ezen a' földön, egyedül a' törvény és a' kötelesség, legfölsőbb fokon a' szeretet és a' gyöngédség, melly a' kö­telesség' és törvény" hideg szavát keblünk' legme­legebb sugáraiban olvasztja fel. Bár nyomozzuk a' kegyeletet legtitkosabb forrásáig, sehol meg­határozott, kimondható okát nem találjuk, hanem a' vallás'alapjában , ama kifejezhetlen mély érzés­ben, vagy helyesebben, keblünk' szellemiségében vesznek el véggyökerei, ezért mihelyt okát tudjuk adni a' kegyeletnek, megszün kegyelet lenni's azonnal a' kötelességek' sorában lép fel határozot­tan; ezért kegyeletet ember iránt csak ott érezhe­tünk , hol őt a' babona vagy a' mesés fénykör istenítette, mihelyt e' fénykörből, melly embert nem illet, kilép, azonnal mint a' füst és a' pára elenyészik a' kegyelet is. Vagy a* bitorlott fénykört akarnák a' kegye­let virrasztók rozsdáiból kifényesítni ? 's midőn az ember, embertársában nem lát többet embernél, újra szeretnének néhány osztály, néhány castot mysticus ködben canonisalni ? Ez lehet másnak feladata, mindennek másnak, csak protestáns pap­nak nem , kinek meg mondá sz. Pál mihez tartsa magát 1. Cor. 12. 12. „Mert mik épen ay test egy: és annak sok tagjai vannak; az egy testnek minden tagjai pedig noha sokak, mind­azáltal azok egy test, ezenképen van a Krisz­tus is. Mert egy lélek által mi mindnyájan egy testé keresztelkedtünk, akár zsidó, akár görög, akár szolga, akár szabados; mert a' a' test nem egy tag, hanem sok tagok; ha ezt mondja a láb: mivel hogy én nem vagyok kéz , azért nem vagyok a? testből való, avagy néma' lesből v aló-e azért? — 'stb. a'rész'vé­géig. — Viszont Galatha 3. 26-28. Mert mind­nyájan Isten fiai vagytok a Jézus Krisztus­ban való hit állal. Nincsen sem zsidó sem gö­rög , nincsen sem szolga sem szabados, nin­csen sem férfiú sem asszony között válo­gatás, mert ti mindnyájan egg vagytok a Jé­zus Krisztusban." — A' Jézus Krisztusbani egységen kivül igenis, de azon belől ugyan soha nem lehet a'Jézus'országában kegyeleteket gyár­tani, ő törte össze a'polytheismus'sok bálványát, mi nem vala egyéb a' számtalan emberi indula­tok' és gyöngeségek' istenítésénél 0 elölte épen a' kegyeletekkel szedte rá az ember embertársát, ő utánna viszont ezzel kötözte be egymás' szemét; és miután az ököljog megtörte az úlat a' sok bitorlás előtt, a' kegyeletet tolták fel hegyébe, mint egy mesés grill' madarat, hogy kísértetes szárnyaival védje és legyezze az ököljog' és ember ámítás' rakásra hordott kincseit! — A' kegyelet nem egyébre való ennél, hogy siracusai zsarnokokat idézzen elő, kik Jupiter' vállairól levegyék a'hideg és nehézarany kabátot. Illy közel férkezve a' kegyeletek' gyönge ol­dalához , és a' sok füstön és gőzön áthatolva , melly a' gyenge szemeket marta ha látni akarták, vájjon mennyi tüz van e' nagy füst alatt; menjünk hozzá még közelébb, 's vegyük ki kezéből a' varázsbotot. — Megállj! nyöszörgi a' kegyelet keserves hangon — az embernek nagy szüksége van rám , az emberiség felőli babonás hitét egye­dül bennem birja még, szómra teljesíti örömest nehéz kötelességeit, 's ha elvész kezéből, mit adsz helyette ? Felelet helyett lássuk a' kegyeleteket gya­korlati szempontból. Az emberek közötti nagy különbséget — azt mondjátok — hogy az egyen­lőség chaosába vissza ne roskadjon, hogy a' for­radalmak' helótái rajta ne garázdálkodjanak, 'sa' nyaktiló fölötte ne csattogtassa vérbe mártott szár­nyait, csak a'kegyeletek birták és bírják fentartani. Az embert — azt mondjátok — homályos érzetek ve­zetik, és földi nyugalma nem a' tiszla meggyőződés, hanem inkább a" homályos hit' és resignatio' szü­löttje 'stb. Ha az efféle okoskodások , mestersé­ges tapaszok nem volnának is az emberiség' régi sebein, azt kérdem, meddig lesz ez, és meddigle­het igy ? — E' kérdésre tudom sokan felelnek Ezekias királlyal: Ésaias 39. 8. „Mindjó az urnák beszéde, melly et szóllál, pusztuljon el országom halálom után, csak légyen béke és állandóság az én életemben." — De ne gyűj­tsünk haragot a' haragnak napjára, ne ápoljunk tudva és önként ámítást, ne kivált ott hol magya­rán megmondhatjuk, mik a' kötelességek, hol az igazság megvan, és csak arra vár hogy tör­vényes birtokába beállítassék. Tiszteletre méltó a' régiség, de csak annyi-

Next

/
Thumbnails
Contents