Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1844 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1844-11-02 / 44. szám

nem tanult ló fogatlk's ha azoitor megcsattan felettök, hát — a' szekér felfordul. Én ugyan egyikre sem szeretnék ráülni. Aztán unióról álmodunk ollyak között, kik szinröl szinre nem is látták egymást. Ha már elég szó volt a' tísztujításról, tűzzük ki vita tárgyul e" ket szót: concentratio és coordinatio, és pedig a' szónak legtágasabb, a' két egyház minden kül- és belügyeit magában foglaló értelemben. Egyszersmind van szerencsém alázatosan jelenteni, hogy engemet olly közleményekkel, mellyeknek vég refrainje az, hogy az unióból semmi sem lett, méltóztassanak kegyelmesen megkímélem. Én ki nem adom 's ezt nem a' refrain miatt nem, hanem az ének miatt, melly azt megelőzi, 's mellynek tartalma bizonyosan ollyan fogna lenni, mi a' testvéri egyetértést a"" két egyház között alig fogná előmozdíthatni. Exempla sunt odiosa, különben felhordhatnék egy sereget, mellyböl még azt is kihozhatnám, hogy végre az unió nagyobb dicsőségére a' superintendentiák fognának összezörrenni. Ellenben ha akármelly néven nevezendő gyűléseken hangzani fog, mennyire kívánatos, hogy a' két testület követei minden évben, egy időben, egy helyen vagy tőszomszédságban összegyűljenek *s elbeszéljék egymásnak örömeiket és panaszaikat, vágyaikat és teendőiket, gyűléseiket rendezzék, kérelmeiket szerkezzék és közösen aláírják 's a' t. 's a' t. már az illyest aztán szent örömmel közlöm. — 'S minthogy már benne vagyok az Írásban, még mondok valamit, miről szinte azt hiszem, hogy nem ártana létrehozni, értem a" papi conferentiákat. Kissé komolyabban kell szólanom, szeretett tisztitársaim! Jézus, a' mi mesterünk, minket rendelt a1

hivek üdvössége sáfáraivá, "s mi számadással tartozunk neki. Ugyan vegyük csak kezeinkbe e1 lapnak nem legkellemesb, de egyik legtanulságosabb részét, a' gyűléseket illető közleményeket. Olvassuk meg azokat 's akkor tegyük sziveinkre kezeinket: Vájjon ezen gyűlések, hangulata, tartalma, "s a' t. ollyanok-e, mellyek Isten országa, az egyház belső élete, a' ránk bizott hivek üdvösségével szoros elválaszthatlan kapcsolatban állanak ? ! És mi magunk között, kik Jézus apostolai vagyunk, uralkodik-e, sőt van- e csak nyoma is azon szent léleknek, melly az apostolokat, a1 legtávolabb vidékekben is, egy szent testületté avatta? Nem tehetek róla, de én azt hiszem, hogy addig, mig a-1

magyarhoni protestáns papokat egymáshoz és törvényes, kiváltképen egyházi főnökeikhez, szeretet, bizodalom, tisztelet nem csatolandja, mig apostoli egyetértéstől vezéreltetve koronként össze nem gyűlnek 's az egyház belső életéről, a' hiendők és teendőkről egymást összetartólag fel nem világosítják ; mig kölcsönös értekezéseik eredményeit gyűléseken és gyűléseken kivül egy szívvel lélekkel, nem saját, hanem Isten dicsőségét és anyaszentegyháza javát akarva, nem pártolandják: addig — a' magyarhoni protestáns egyház boldogságáról szó sem lehet. Node nem tehetek róla, ha ismét azt hiszem, hogy a' testvéri szeretet, bizodalom, tisztelet ezen szent szellemét, nem mostani gyűléseinken — legalább addig nem , mig ezek alakban, hangulatban "s tartalomban a' maiak maradnak — nem is a1

mostani igazgatási rendszernél fogva, hol egymást szinröl szinre alig látjuk 's ekkor is inkább az egyházi tisztviselőket mint testvér tisztitársakat — teendjük sajátunkká ; hanem ugy, hogyha egyh. megyén- és kerületenkint papi conferentiákat hozandunk be, hol az egyház belső életét, a' tant, erkölcsöt, fenyítéket, a' kérdeses eseteket, a' mulhatlanul teendőket 's a' t. tesszük vitatkozásunk tárgyaivá 's azt, miben itt megegyezünk, mit itt a' többség elhatároz, mindaddig, mig a' többség máskép nem határoz, minden tisztitárs ajánlani, védeni, támogatni fogja. — De a' világiak, a' világiak! — Ezekben vagy lesz keresztyén buzgósás: és egyháziasság, vagy nem lesz. Az utolsót nem akarom hinni, de ha hisszük, ugy ezek a' gyűlésekbe sem jőnének el. De ha eljő>nek? akkor ett lesznek 's egy lesz, mivel bírni csakugyan fognak, lesz t. i. eszök és szitok 's ezen világiak, ivadékai azon dicsőknek, kik egyházuk javáért vagyont és vért áldoztak, ezen világiak engem nem rettentenek. Én azt tartom felölök, hogy minket annal jobbnn fognak tisztelni, minél több buzgóságot bizonyítunk 's minél elhatárzottabban harczolunk szent ügyünk mellett. Azt tartom felölök, hogy ők mindent támogatni fognak, a' mi felől meggyőzzük őket, hogy hasznos, üdvös, czélirányos. Azt tartom felölök, hogy ha itt-ott ellenkeztek velünk, bona üde tették, mert a' jobbról mink meg nem győzhétők őket, őket a'népgyülésekben szónokokká növekedteket, mink, kik a'szent széken, hol ellent senki nem mond, tán ékesen, — de az ellenmondások közt, zavartan szólunk , — melly hiányon conferentiáink szinte segíthetnének. Azt tartom végre felölök -— 's itt tapasztalás szól mellettem. — hogy ha néha felvállal néznek ránk, nem mindig őket, hanem magunkat is kell vádolnunk. Ennek okát fejtse meg kiki. Tehát a' fenebbi két c hez még egy harmadikat adnék, hogy három legyen, t.i. centralisatio, coordinatio, conferentia. A'középső, valamint az elsőbe, ugy a-1

harmadikba is behozandó. 'S hahogy nekem a' tanítványnak, vétkül nem vétetik, tanácsot adni azoknak, kiknek saruit fel nem oldhatom; hahogy nekem, az idősb, az évek és tapasztalások folytan érdemekben gazdagult főpapokhoz, a"1

kegyelet serelme nélkül, egy kérelemmel járulnom szabad: igénytelen kérelmem az volna, legyenek szívesek elhatározni, vájjon mostani rendes, bármilly gyűléseinket megelőző napon, nem volna-e czélirányos, Isten lelkét segedelmül híva, atyai és testvéri vezérletük alatt egybegyűlnünk 's egyházunkat közelebbről illető tárgyakról tanácskoznunk ? — Vajha közel lenne azon idő, hol a1

két felekezet lelkészei évenkint egyszer egybegyűlnének, mi bizonyosan legalább is annyira kívánatos és szükséges, mint akár a" természet-, akár egyéb tudósok összejövetelei. Melly alázatos kérelmemre nézve annál inkább reménylek illő méltánylást a' főtisztelendő urak részéről, minél örömesteliben 's őszintébben nyilváníthatom Isten és világ elölt azon ingathatlan meggyőződésemet, hogy minden intézkedéseknek csak ugy lesz maradó és sükerteljes befolyásuk egyházunk boldogságára , ha azoknak intézői, vezetői, eltetö lelkei a' főtisztelendő superintendens urak lesznek 's hahogy az egyház javát sürgető szándékaik kivitele tekintetében , tisztitársaik részéről készséges viszhangra, lelkes pártfogásra 's a" mi legfőbb, testvéri bizodalomra bízvást számolhatnak. Azért tartottam mindig,-épen azon urak részéről, kik tactikát szoktak emlegetni, valódi tactikátlanságnak, hogy törvényes főnökeink iránt a' bizodalmat szóval és tollal inkább megingaták, mint megszilárditák. Szándékjok tisztaságát nem hozom kétségbe, 's hiszem, hogy használni, nem ártani akartak: de a1

keserűség, melly ezen uton okoztathaték, nem lehetett czélirányos eszköz, azon szent egyetértés, atyafiságos összeolvadási azon közszellem előidézésére, mellyek nélkül semmi társulatnak, legkevesebbé pedig egyházi 's vallási testületnek, jövendője csakugyan nem leend. — No de ez már több mint levelezés. Bocsánat érte! Oct. 31ke van 's lélekben ama pöröly kongását haliam, mellyel ezelőtt 327 évvel Luther a" wittenbergi székestemplom kapujára thesiseit felszögezte volt 's ama napnak emléke megujitá bennem azon megbecsülhetetlen áldások emlékezetét, mellyeket a' reformationak köszön a' világ, szivem teljes lett boldog érzelmekkel és a1

száj a' sziv teljességéből szólott, elfeledve, hogy a1

levelezés határain túlcsapong. Isten velünk 's szent lelkének malasztja! — A' három csillagos tisztújítási táborozás nem vétethetik fel. Ugyanez áll „Előimádkozó" úréról is. Jók, de nem mondanak semmit, mi más szavakkal már elmondva nem volt volna. — M. urnák a" kecskeméti főiskola ellen felhozott vádjai nem e' lapba valók, minthogy e' lap nem pletykatár. Székács.