Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1844 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1844-10-26 / 43. szám

gróf és iró nemcsak hittársainak tön kedves szol­gálatot, hanem a' magyar protestantismus értei­mesbjeinek is, úgymint a' kiknek épen nem ke­rül nemébe az önmegeröltetésnek velők szem­közt álló katholikus álláspontot is méltánylani, söt az ezen állásponton Írottakat, a' mennyiben a' történettan világos tényeivel 's a1 józan ész törvényivel összhangzanak, használni és meg­becsülni. Azért legyen a' nemes gróf részünkről is íidvezelve e' téren, és higyje el, nem épen olly roszul illik ám kezébe a' magyar toll, mint né­mellyik jó szomszéd el akarná talán vele hitetni Különösen pedig ezen egyháztörténeti adatokkal minden vallású müveltebbjeink kivánatinak felel csak meg. A' mi a' szerzőnek egészben és nagy­ban sikerült történetírói részrehajlatlan voltát és munkájának tervezetét illeti, legjobb talán a' ne­mes grófnak saját élőszavából idéznünk az ide­vágó részt: „Én tisztán adatokat, mennyire lehetett, nyil­vános irományokat közlök, és igy részrehajlásról, reménylem, vádoltatni nem fogok. — A' munka elrendezésében kötelességemnek tartám a" leg­régibb időktől kezdeni, és azon irományokat kö­zölni, mellyekben mindkét fél panaszai, czáfolatai legvilágosban feltalálhatók." A' szerző, mint látjuk, részrehajlatlan kívánt lenni, 's ez által minden esetre el is ért annyit, hogy könyve nem csupán azoktól olvasható, kik a' pap-uralom ószerü utján ballagnak. Azonban van még egy magasabb neme is a1 pártatlanságnak annál, meliyet szerző által kö­vetve látunk. Es ez abban áll, hogy történetíró, kibontakozva holmi elmenyügözö elövélemények­böl, emelkedjék fel a' korfejleményeket mozgató princípiumoknak zavaratlan felfogásához és ro­konszenvü vallásához és követéséhez. A' valódi igazság iránt egyedül részrehajló lenni, ez a' va­lódi részrehajlatlansag, semmi más. Mihez a' tör­téneti adatok ismeretén kivül megkívántatik az is, hogy a' történetíró szabad és elfogulatlan világ­nézetű bölcsészet szövétnekénél bonyolintsa le előttünk a'századok szellem- matollájáról a' kor­tünemények gombolyagát, 's ne legyen elméje a' közéletben egymással tusakvó mindennapias ér­dekeknek éspártszerü elövéleményeknek gúzsai­ba kuszálódva. Ha a' nemes grólFal e' történeti müvében az imént érintett bölcsészi szabadság és elfogultlan­ság álláspontján volt volna szerencsénk találkoz­ni: ugy, reményünk és gyözödésünk szerint, . nem tulajdonítandá a' vallásujítási mozgalmak el­nyomhatatlanságát csupán a' fejedelem erőtlensé­gének, sem a' papuralom és az ország mostoha helyzetének; hanem elismerendé, miszerint a' protestantizmusnak fellépte és kiterjeszkedése a* tovább fejleni törekvő világ- és népszellemnek legbensőbb, legmélyebb, legolthatatlanabb szük­ségeiből származtatandó. A' szellemnek illy szük­ségei, ha már bizonyos mértéket felütnek, termé­szetes, hogy elpaltantják az önkénynek és stabi­lismusnak bármilly erös bilincseit is, és, mint a* folytában erőszakosan gátolt viz, végtére rést törvén, eleinte kártékony áradást is okoznak, a' természet elleni önkénynyel és erőszakkal gátolni akaróknak köszönendöt. Egyébiránt, mi Majláth János grófnak sok be­cses adatokból összefűzött munkáját, melly még folytattatni is fog, bátran ajánlhatjuk ugy, mint maga nemében sikerültet, egyetlent és legjobbat. ' T-y I. Predigten auf alle Sonn- und Festtage de$ Jahres für hausliche Erbauung undzum Vor lesen in Landkirchen, von C. A. F. Mohr, Pfarrer in Reimersdorf. Leipzig, 1840. IV. és 476. 1, 8-r. Tartalmuknál fogva a' beszédek azok közé tartoznak, mellyeket gyakorlatiaknak szokunk ne vezni; mert mindenből világosan kitetsző czéljok: az erkölcsi életet előmozdítani, az ellenkező bű­nök, jelesül erkölcstelenség, fajtalanság, mérfék­letlenség 's t. ellen víni. Ez okból a' nyilvánítóit gondolatokat bizonyosan mindenki, kinek van még érzése ker. erkölcs iránt, helyeseknek elis­merendi *s habár — mit másként nem is várhatni — nem épen ujat foglalnak magokban, mégis a' komoly szellem, melly bennök mindenhol nyil­vánul, jótékonyan hat ránk 's valóban meglepő, néha mi mélyen fogja fel sz. amaz általános, már sokszor előhozott erkölcstani gondolatok- 's kö­veteléseket! Egyszersmind pontos ismeretet mu­tat az emberi szív- és életről, valamint nagy haj­lamot, mindenütt a' legspecialisabbat kiemelni, mit egyes események, évszakok 's munkák, idöjárat 's t. nyújtanak *s igy a' sz. sokat individualizál. 'S mivel illyen tehetsége nagy mértékben van, feltehetjük, hogy ollyat választott ki, mi egyházát legközelebbről illeté 's igy ismét feltehetni, hogy beszédei hatoltak 's e" szerint valóban gyakorla­tiak voltak. Vannak azonkül helyek, mellyek arra számítvák, hogy azérzeményt, vagy sz. szerint, a' szivet megrázkódtassák. Ezek azonban nem nyegle játékok, mellyeknek más czéljok nincs, mint csattanó hatást eszközölni, hanem erkölcsi komolyság világlik ki belölök 's arra kell szol­gálniok, hogy a' meglágyított vagy megrázkód­tatott embert annálinkább fogékonynyá tegyék a' ker. életre serkentő intések iránt. Illynemü he­lyek természetrajzokat foglalnak magokban, mely­lyekben a' sz. nagy különféleséget mutat, rajzo­kat a' bünnvomorról, a' jámborok sokféle alakú szerencséjéről, az isten nagyságáról, kivált pedig arról, mit a' halál- 's halhatatlanságról mondani lehet. 'S mivel a' szerzőben kétségtelenül költé­szi kedély van, sok rajzát sükerüllnek mondhatni 's mit a' szívhez mond, az bizonyosan viszhangra talált. 'S ámbár e' beszédek felolvasásra falusi egyházakban vannak kiadva, midőn a'pap meg van gátolva beszélni híveihez, 's igy tulajdonkén

Next

/
Thumbnails
Contents