Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1844 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1844-10-26 / 43. szám

Luther Márton diadaléneke. *) Erfls vár a* mi Istenünk, Legjobb fegyver 's védelem; Megtörik rajt, melly ellenünk Felzudult, a' vészelem. Tűzzel lát a1

rosz Most a' dologhoz, Erö 's csel ezre, Zordon fegyverzete, Nincs itt hozzá fogható. Minerőnkkel mit sem végzünk, Elveszthet egy perczenet, Az igaz hös küzd érettünk, Istentől felkent követ. Kérded, hogy ki az, JÉZUS Krisztus az, Zebaoth Isten, Egyéb urunk nincsen, A' diadaltér övé. 1S ba ördöggel volna telre A* föld, hogy elnyeljenek, Lelkünk koránt sem ijedne Rajtunk nem gyözendenek. A' világ ura, Bár megszakadna, Tőrbe nem ejthet, Mert elitéltetett, Egy szócskával vesztve van. Az igéhez ne nyúljanak, És hálát ne lessenek : Mi Istent vettük alapnak Értünk égiek küzdenek. Vigyék a' testet, Kincs-, nőt- 's gyermeket: Fel! rólok mondj le, Mitsem nyernek vele, Mennyországunk megmarad! Székács. Imádságok. Templomban. * Hagyd vegyitnem néped énekébe Oh szent Isten, hálahangomat, Hagyjad áldozatként bémutatnom Templomodban buzgóságomat: Mert te jó vagy *s jóságod betölti Üdvvel a1

világot 's lelkemet, Mert te nagy vagy 's felvonod magadhoz Szent sejtelmek által szívemet. Oh, de mert hálámmal fel nem érem Áldásokban bő jóságodat, És csak sejthetem, de meg nem értem 'S ki nem mondhatom nagyságodat: Hagyd vegyitnem néped énekébe Forró szívvel hálahangomat, Hagyjad áldozatként bémutatnom Templomodban buzgóságomat. *) Óhajtható volna, vajha az ,,Eine feste Burg ist unser Gott, remek ének magyarra fordítását többen megkísértenék. Engemet az eddigi fordítások, nem vévén ki az itt állót sem, ki nem elégítenek, pedig érdemes volna azt remek másolatban birnunk. Tán, hogy az én kísérletem avatottabbakat hivand fel a' kitűzött czél sükeresebb megközelítésére. Székács. Templomban. Szellemeknek 's csillagoknak atyja , És atyánk nekünk is Istenünk f Kün nyomozzuk a' világ zajában A' nyugalmat, mellyet nem lelünk; De a' békét a' föld megtagadja, Lelkünk szomját csillapítlan hagyja És gátolja minden lépteinket, Melly tehozzád közelb vinne minket. A' mulandók gondjait feledve 'S a' csalódás játszi képeit, Templomodba gyűltünk, izlelendők Szent igédnek örök enyheit: Add, hogy lelkünk benned elmerülve , Nyomdokán fiadnak istenülve Megragadja a' hit szent hatalmát l 'S feltalálja áhított nyugalmát. Fohászok. Boldog pillanat. Körülem a' szemekben Örömsugár ragyog, 'S ben a' szivérzetekben Kéjeimim olly nagyok! A' percznek ennyi fidvét Kinek köszönhetem? Hála ez üdvedért is Kegyelmes Istenem! Szerencsétlen pillanat. Erőt, erőt felülről, Hatalmas Istenem l Hogy a' tenger bajok közt Ne kelljen vétenem! Veled vagyok, velem vagy, Ki győzhet ellenem ? Bízzál, lélek, ne csüggedj! Velem van Istenem! Est. Atyám! a' nap leszáll, A' táj homályban áll, Erőadó álmod int; A" nap feljő megint, De én nem szállok-e Napotlan sírba le? Jöjön élet vagy halál, Jobbod mindig feltalál, Melly véd, vezet, takar ; *S igy későn vagy hamar , Halálban vagy életben, Megnyugszom végzetedben. Orosházi.