Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1844 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1844-02-03 / 5. szám

nos és prágai Hieronym' megégettetését, nyilván helyeslette ezek' tanjait, mellyek szerinte nem mások , mint a' Jézus', sz. Pál' és Ágoston' tanításaik voltak, erősen kikelt a' constantziai zsarnokok ellen, kik ama derék és jeles férfiúnak hamvait kiásatták , és bőszült hevekben a' Rajnába vettették, mert rettegték az igazságot, melly földerülendő vala. Több levelekben nyilatkozott a' pápai bulla' készítői ellen, különösen Spalatinnak mondván: „Adná az Isten, hogy Károly császár mint férfiú lépne föl, és Krisztusért zabolázná meg ezen ördögöket, de Erasmus, úgymond, azt irja nekem, hogy a' császári udvar teljes koldús zsarnokokkal, ezért onnan kevés reménység lehet." Luther'ezen szives kívánsága az Erasmus' félénk scepticismusa ellenére teljesült is, miként a' körülmények engedték, mert a' saxoniai választó fejedelem, kinek a' császár' elválasztalását köszönhette , miért iránta kitűnő tisztelettel is viseltetett, miként már előbb láttuk hatalmas védangyala lőn személyének és igaz ügyének: voltak a' császár körül több jeles , felvilágosult férfiak is, kik a' fenyegető veszélyeket, mellyek a' politikai szövevények miatt támadtak és támasztattak, időről időre elhárítani elég lelkismeretesek valának De mindenekfelett örKö Jött ő felette az isteni gondviselés természetes eszközök által , az akkori időben korlátot nem ismert sajtó-szabadság! mellynek használatával tollat fogtak mellette sokan mások is, mint Karlstadt, Hutten Ulrik , és Melanchton , különösen a' Rhadinus Tamás ellen irott czáfolalban, melly a' polémia' ollyas régióján felülemelkedve, remek mű vala az egyház-újítás'philosophiájáról, miként ezt a' czáfoló erős r kath. Cochlaeus is be vallotta. Eck addig szaladozott, mesterkedett, hogy mégis némelly helyeken, mint Antwerp, Löwen, Mainz, Ingolstadt és Köln városokban kihirdettetett a' bulla , és a" Luther1

iratai, bár a' nép' nyilvános zúgolódása' ellenére, megégettettek: de most már ő is elhatározta magát azon bátor tettre, melly a' római egyháztól valóságos elszakadásának symboluma lett. Az 1520.év'dec. 10. egy fekete táblára függesztett hirdetésében nyilvánította az egyetem előtt azon szándékát, hogy még azon nap' reggeli 9 órájában az általa úgynevezett Eckféle bullát és a' keresztyéntelen decretalékat megégetendi; elérkezvén az idő, az egész egyetemi népesség'kíséretében ki is ment a' ,szarka' kapuhoz, hol az elkészített tüzes máglyára vetvén amaz iratokat, igy szólott Jósuéval az Akor' völgyében: „miért háborítottál meg minket? háborítson meg tégedet az úr, és az örök tüz emésszen meg tégedet." -Ugyan ez alkalommal az egyetemi tanítók az Eck' és Emser' gúnyirataikat égették meg. Ez az innepélyes tény mindenfelé nagy mozgalmat és figyelmet ébresztett, miként három évek előtt a' kilenczvenöt thesisek, a' bátrabbak helyeslették, a'félénkebbek kárhoztatták azt, leginkább a' juristák és különösen Schurf Hieronym és Hennig Gödén prépost, azért, hogy Luther az egész ,,Corpus Juris Canonici<

;

-t megégette. Luther maga egy különös munkájában illy czím alatt: „Ursachcn warum des Papstes und seiner Jünger Bücher von I)r. Martin Luther verbrannt worden sind" okát adja ezen tettének. Harmincz tételeket emelt ki az egyházi jogtanból, és megmutatván azoknak érvénytelenségét, azzal végezte munkáját: ,,ha védelmezni fogja valaki ezen tételeket, akkor többeket és világosabban fogok felhozni. Mindeddig még csak kezdete van a' tréfának, ezután majd komolyabban fogok szóllani, ha elleneim nem átallották az én irataimat megégetni , mellyekben több evangeliomi tudomány volt, mint az övékben, úgy én is hasonló joggal viszonozom azt. Soha még ők a' szentirással és okossággal senkit le nem győztek, nem is akartak, hanem örökös átokkal, erővel, ravaszsággal és rágalommal , ők magokat legfőbb tekintélynek tartják , és magát a' pápát is annyira körül hálózzák, hogy ha angyal volna is ő, még sem hihetnék neki. Mindenki utálja már e' selétséget, és kedveli a' világosságot. Amcn." Az újabb történetírók között is vannak, kik elfogultan ítélnek e' tény felől, jelesül a' protestáns Woltman, status elleni vétségnek nevezi azt, mivel az említett ,corpus juris canonici' gyűjteményben a' status' törvényei is foglaltattak, azonban Schröck, Marheinecke, és Hagenbach'mentségére kelnek, és azt állítják, hogy Luther nem a' status' és egyház' érvényes törvényeit kívánta megsemmisíteni, de miként a' wittembergai egyetemi oktatók, söt maga Luther is, mára' Clementinák feletti vitatkozásában értették , csak ragasztékait, toldalékait és költeményeit azon gyűjteménynek, mellyek semmiféle törvényes hatóság, egyházi zsinatok , fejedelmi rendeletek által törvényes erővel soha föl nem ruháztattak, minthogy jelenleg is csak annyiban érvényes az, mennyiben a' status hatalmak által elfogadtatik , a' sz. Írással, egyházi atyák' hiteles traditióikkal és a' józan okossággal nem ellenkezik, miként ezt a1 jeles Eichorn: „Grundzatze des Kirchenrechtes." Brendel: „Handbuch des katholischen und protestantischen Kirchenrechtes", söt a' würzburgi derék kanonok Müller is: „Lexicon des Kirchenrechtes und der römisch-kath. Liturgie" bővebben magyarázzák. Ezen ,corpus juris canonici' gyűjteménynek, mondják ezen irók, eleitől fogvakevés autentiája volt, sokféle emberek' rendetlen és hibás munkája volt az, különféle időkben és változó elvek szerint szerkesztetve, és már a' 14-ik században, és igy Luther elölt, a' franczia király Filep és 8-ik Bonifácz pápa , az avignoni fogság, és a' görög nagy szakadás miatt az alkalmazásban is tetemes változásokat szenvedve, úgy hogy nem volt csuda, ha a' vizsgálódó ész' és egyetemi tanítás' szabadsága egy átalános sanctio' hiányában