Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1844 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1844-10-12 / 41. szám

merít némileg mindent, mi a' hét szentségre 's jámbor használatukra vonatkozik. 14 u I f o 1 il. Potsdam. Eylert tanár és püspök hivatalának félszázados ünnepnapján , mellyet Hamburgnál csendben tartott meg, a' királynak következő saját kezével irott levelét vevé: „Sanssouci, juli 16. 1844. Önnek félszázados örömünnepe közelget, kedves és tisztelt barátom, 's én nem láthatom Ön személyét, 's nem mondhatom el személyesen szerencse- és áldáskivánatimat. Higyje édes Eylertem, hogy ez mélyen érzeti nélkülözés rám nézve. írok tehát Önnek és küldöm hü és őszinte szerencsekivánataimat ezen hideg és fatalis uton. Vajha azoknak eredeti melegét még némileg megérezné rajtok. Ha szomorú is ezen ünnep azokra nézve, kik előtt Ön munkássága kedves, de a' visszapillantás a' múltra, mellyet tulajdonkép ezen ünnep illet, rendkívül megörvendeztető. Azok, miket Ön, tisztelt barátom, a' westphaliai és brandenburgi tartományokban hivatala 's azonkívül szó és tett és irás által ültetett, előmozdított és munkált, nevét és emlékét az utókornak átadandják. Mindezt istenhez feltekintve, a' kötelességtől, hűségtől 's a' legvalódibb emberszeretettöl ösztönözve cselekedte, ez nem fog elenyészni. Egy illy Önféle félszázados örömünnepet ülőnek , ki a' mulandókat nem keresi, tulajdonképen nem is lehet — mint mondani szokás — valamivel kedveskedni. Azonban kortársai végett megkell engednie, hogy mellét a* vörös-sasrend gyémántos csillagával ékesítsem. Es reménylem, hogy annak tudása is kellemes lesz Önre nézve, miszerint vejét Grisson-t udvari pappá, 200 tallér díjemelés mellett, kineveztem. Vajha a' julius 20-kai szép és benső ünnep önválasztott háborítatlan csendben menjen végbe esti nyugalomkor, 's az Isten áldása és kegyelme erősítse meg Önt testileg és lelkileg, hogy szent hivatalát még sokáig viselhesse. Ez igaz kifejezése legszívesebb kivánataimnak, melylyekkel vagyok, édes Eylert, hű tisztelője és barátja: Fridrik Wilmos." Vegyesek. Pozsony oetober 8-dikán Í8M. A1 magyarhoni ágost. hitv. evangélikusok főfelügyelője , gróf Zay Károly értesíti mindazokat, kik iránta némi vonzalommal viseltetnek, hogy ámbár a' jövö 1845-dik évre szóló, Szentmiklóson kijött, Fejérpataky-féle tót naptár 32-dik lapján halála országszerte hirdettetik is, — a' mennyiben t i. neve az ágost. hitv. evangélikusok hivatalnokai sorában, isten tudja mi okból, ki nem tétetvén, a' főfelügyelői hivatal megürültnek mondatik: ő mindazáltal él, és csekély tehetségei szerint szintúgy működik 's müködendik, mint eddig, a' protestantismus, a' haza érdekében. — Igazítás. Elhunyt dunántuli főpapunk gyászünnepélye összpontosultan november 20-kán nem Rév-Komáromban (mert itt az ujdonnan választandó főpap felszentelése leend), hanem Pápán fog megtartatni. — Az örségi esperes pedig nem Hajas Sámuel, hanem Hajas István ur. — Ezen igazításomat egy debreczeni lalinusra bíztam levelemben , még mielőtt közleményem sajtó alá került: levelem azonban kézhez nem adatolt, — pedig hiszem, hogy az említett latinus ur nem alvajáró 's Pesten nem alva utazott kérésziül. V. Sz. Ifálanyilatkozat. Tek. Spek András homonnai gyógyszeráros ur, folyó év május 7kén 150 v.ftot küldött kezemhez olly szoros kikötéssel , hogy e' pénzöszlet consistoriumi felügyelet alatt tökesítessék, betáblázás mellett biztos helyre adassék, 's kamata évenként nagypénteken a'rendes lelkész által, főgondnoki befolyással 9 legszegényebb egyházkebelbeli egyed közt osztássék ki. A' kegyes alapító, mint valódi keresztyén, könyörben buzogja ki hitét, 's mint r. catholicus pártérdektelen szereti embertársait, 's fölül áll dicséretünkön. De a' megfeszítés emléknapjain majd bizonyságot tesznek a' szegények, és az alamizsnára hullandó örömkönyek a' megváltó kínos keresztéről alácsepegö vigaszbalzsamot fogják hirdetni, melly, hála a' keresztyén hitnek ! — emberi szivén terem. Éltesse isten az ihletdús keblű emberbarátot; 's kisérje jóltévö pályáján szegényeinknek örök hálája. S: A. Ujhely, Őszelő 21. 1844 Vályi Pál, református pap. Emlék. A' mi evang. gyülekezetünknek egy igen gyönyörű Bibliája van arany metszéssel és finom kötéssel, mellynek elején mindjárt illy saját kézírat olvasható: ,,A' mogyorósdi ev. sz. egyház oltárára ajánltatik 1814. Wimmer Ágost. Theoph. F.Löi ev. lelkipásztor." E' kedves ajándékért és böcsös emlékért fogadja legszívesebb köszönetünket az adakozni meg nem fáradó, és a' szent könyv szavaival mondjuk : „megáldjon tégedet az ur" érette. Mogyorósd, sept. 18. 1844. Li póth Mihály.