Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1844 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1844-10-05 / 40. szám

zatot, cs szabadjon hinnünk, hogy nem hibázunk, ha nem öt látjuk leköszönésében megválni egyházi dolgainktól, de elvet testesülni, a' restauratio elvét, melly különben is, ha hitünk nem csal, nem messze ajtónk elölt áll. Adjon isten hosszú éltet a1

munkás férfiúnak, 's példája legyen dörgőbb szó minden theoriai argumentatióknál, azokra nézve, kik egyházunknak szolgálni nem nagy nyereségnek tartják. Ezekután egyházlátogatókat rendeltünk párosítva világiakkal. Ezen jó szokásunk minden harmadik évben előkerül, és elég sükerrel. Ez ismét egy világos jele annak, mikép világi uraink elég lelkesedéssel vannak egyházi ügyeink iránt. Gyülésünk végén, egy világi tábla— biránk indítványára, megszüntettük gyűléseinken a' palástot és tógát, 's többé, lelkes Fáynk kívánsága szerint, nem egyenruháskodunk. Ezek voltak gyűléseink érdekesebb tárgyai. Egy kis parlamentaris tacticát azonban nem lesz érdektelen még felmutatni, mert ez nálunk nem ritka tünemény. — T. egyh. elnökünk, 's némelly ülnök társai, mint feljebb is említettük, szenvedé lyesen osztogaták ifjabb lelkészeinknek az allopathicus labdacsokat. Egyh. elnökünk szives volt szemökre vélni, mikép ö „öcsém uramék pénzökre nem szorul;" nemde szép parlamentaris tactica( Q R. J. e. táblabiránk sem akart a' „diurnum keserű poharából inni" és haragosan feléjek dobá azt, mondván: „ez pártérdek, factio, complot, hogy ez alatt a' restauratio tüze lappang, hogy ülnöki helyünkbe vágynakTisztelendő urak! ismerjük már mi az illy kifakadásokat; csépelt szalma 's életlen fegyver ez már, mellyel a' közvélemény ellenébe hasztalan hadarunk. A' világ is ismeri az illy terminológiát, és megmosolyogja. Minden dolognak van ellentéte, y

s a' világ ezekkel szokta ezt megtorlani: „zárt körül consistorialis önkény, hivatal egyedárusága, zsarnokság, Salamonként hiú bölcsesség, palástos buraucratiaDe mi hallgatánk, tulajdonítsák ezt a' tiszteletnek, melylyel állásuk iránt viseltetünk. Nem felejthetjük azonban a' mondottakat, mert sérti ifjú keblünk önérzetét; 's bátran merjük mondani, hogy mi azon tiszteletre méltó állásról, hol önök tündöklenek, mind elöljárói hivatásuknál, mind azon igényeknél fogva, mikre önök kora feljogosít, példát várunk, 's ha ez nem jő, ha szenvedélyre az élemedett kor gyul fel elébb, vagy elöljáróktól indul ki a' személyeskedés, kiknek a' rendet, békét *s o' türelem egyensúlyát kellene feltartani: — akkor, ha az ifjú magáról megfeledkezik, megrovást nem érdemel. Az ifjakat lelkesíteni kellene inkább, hogy tiszta szándékkal s nemes igyekezettel törnének elöbb-előbb, mert attól félni nem lehet, hogy ők, minden szerénységet levetkezve, az érdemeseknek állásukat irígylenék. Mi dicsőítjük 's magasra becsüljük hanyatló korban mindenek felett a1

lelkesedést; de olly jogtalan gyanusítgalásokkal illettetve, '9 olly rideg calvinusi modorral visszautasíltatva látni magunkat, mint R. I. táblabiránk tevé, azt nyugodt kedélylyel eltűrni lélekgyengeség volna. T. úr! könnyű gyanúsítgatni valakit, de a gyanúsítgatás fulánkjait vissza szokták dobni az emberek; ki tartóztathatna vissza minket is, ha épen gondolni akarnók, hogy t. urak tőlünk hivatalukat féltik, vagy hogy azért neheztelnek, mert a' consistorialis terrorismustól vissza nem ijedünk. Híjában! mi arról nem tehetünk, hogy Kálvin ennek szerepét Genevában egészen eljátszotta. Korunkban már elvszabadsád 's türelem a' protestantismus jelszava; kinek auctorisált egyéniségét ez sérti: az a' prot. egyházkormányzásról mondjon le. Es mi nem átaljuk megvallani, hogy ez értelemben valami kis restaurationalis czélzat lappangott a' diurnum elleni vita alatt. De hiszen attól a' maga helyén szükséges egyénnek félni nem lehet, mert az újításnak természete az, mi a' természeti tusáé, hogy csak a' szükségtelen részektől tisztítja meg a' levegőt, a' szükségeseket helyökben sokkal inkább megerősíti. — Egy külfölddel ismeretes táblabiránktól is többet vártunk; mi illy egyéntől igényeljük, hogy ö legyen a' haladás vezére, 's hogy elve, munkásságának kitűzött iránya legyen. Még más parlamentaris tactica: A. J. jegyzőnk 's táblabiránk a' diurnum feletti csatakor a' pénzt összeszedő vegyes biztosságokra is kezdé terrorismusa nyilait lövöldözni, 's igen gondolatlanul oda dobá nekik, hogy ök, a' „jegyzői értesítést elferdítettékMi épen nem ezt vártuk a* lelkes szolgálatért; mi reményiettük, hogy jegyzőileg legalább köszönetet mondandunk egyházunk hü barátinak; és ezt méltó joggal reménylhettük, mert bátran merünk hivatkozni egyházkerületünk bármellyik megyéjére, mutasson nekünk fel illy áldozatot, mellyet a* pietas tett le a' haladás oltárára. És mi ezért elferdítés gyanújával fizettünk. Szép hála! méltó ösztön több-több buzgalomra !! Tisztelendő urak ! ugyan vegyük elő már valaha finomabb tapintatunkat, legyünk legalább kissé politicusok, ha hálások lenni nem akarunk! Ugyan mit fog Ítélni felőlünk a* világ, ha mi a' mellettünk fáradozó díjtalan buzgalmat igy ismerjük el, vagy a' korral ébredező vallásos kegyeletet magunktól illy hidegen utasítjuk el? — Valóban világiaink sympathiája, mellyel ügyeink iránt viseltetnek, több kíméletet érdemel; mert valljuk meg, azóta lélekzünk szabadabban, mióta ök dolgainkban részt vesznek. Én félek, hogy ha ök elhagynak — pedig ki volna kénytelen tűrni a' mi vastag modorunkat? — ismét bábeli zavar és stabilismus nyűgöznek le. Mi azért köszönetet nyilvánítunk mindazon lelkes világiaknak, kiket ügyünk felvirágzásának reménye lelkesít; mi tudjuk méltányolni buzgóságukat, bár néha nyelvünk téveszti is a' szavakat. Mi bátran mondjuk a' haza hallatára, hogy azon sikert, mellyet gyülésünk állandósítása melleit kifejtettek, csak a'