Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1844 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1844-10-05 / 40. szám

daczolva, pártfogolt egyházaiban önmaga választá vagy eltávolítá. Hasonló esetek azonban tud­tommal csak igen gyérek valának , söt utólsóféle csak kettő adá elő magát, és én ezen tetteket csu­pán mint törvénytelen kivételeket hozom fel. Gyakrabban megesett azonban, hogy magok a' pártfogók a* r.kath. egyházba térvén át, az evang. lelkészeket önkényesen elüzék, 's ezen esetben aztán csak az országgyűlés nyújthatott segéd­kezeket. Egyébiránt ezen korban a' fraternitas és a' superintendens intézkedék az egyház minden egyéb jogai felett. Történt t. i. hogy némelly egyházakban a' XVI-dik század közepe táján, másokban ismét vége fele a1 megtisztult tan lelké­szei legtöbbnyire, a' mint eldödeik ez vagy amaz archi- vagy vicediaconatushoz tartoztak 's olly— kor, mint azt a' politicai, földesurasági és még más körülmények is engedék, saját testvéregyle­tek- (fraternitas) és esperességekben egyesültek, és különös törvényeket alkottak, mellyeknek vé­dőiül, ollykori esetekben, az illető megye ren­deit választák. A' testvéregylet főnöke az espe­res volt, mellé pedig 2, 4 vagy 8 dékán, 2 vagy 4 ülnök, egy szónok cs egy jegyző adaték, az egyházak és testvéregylet lelkészeinek száma szerint, hozzátéve, hogy mindannyian az összes lelkészek szavazattöbbsége állal választattak. Ezen hivatalnokok tevék az 1-sö asztalt, min­denben eldöntő szavazattal birtak és a' consisto­riumot vagy tanácsot ök képezék, a1 többiek ellen­ben, kik a' 2-ik asztalnál ültek, az elnök válasz­tásába levő befolyásokat kivéve , csak hallgatók voltak és egyedül az elnökhez volt szabad kérel­meket intézniök. A' testvéregylet minden évben közönségesen négyszer gyűlt össze, és szigorú büntetés alatt minden lelkésznek meg kellett je­lennie. Ülés folytában az elnök gyakorlá a' lelké­szek és iskolatanítók felett, minden dolgokban, a1 birói hivatalt. Az ezek ellen intézett becstelenítési és adóssági perek ezen Ítélőszék előtt intéztettek el; de leginkább az erkölcsbirálat vagy fegyelem egyesek igazhítüsége feletti Ítélet, a' lelkésznek egyházhozi viszonyai tartoztak ide, ezen hivatal­nokok adák meg az ország törvényei által megtil tott rokonsági fokozatokban az engedményt és az elválási szabadságol, mindkettőt azonban rendr­kivüli gyengédséggel és minden fizetés nélkül 5 ezen elnökséghez folyamodtak a* lelkészek, ha jövedelmeik csonkítattak, ehhez fordultak a' párt­fogói jog tulajdonosai, ha mások a* papi jövedel­meket veszélyeztették. A' törvény áthágói pénz­beli büntetéssel, az egyház megkérésével, $öjtö­léssel és kizárással, t i.. az urvacsorájának élésé­től bizonyos időig elfiltatásával 's más efféjlékkel büntettettek. A' rendzavarók ellen, ha a* nemesi rendhez tartoztak, és a' kirekesztést ellenök hasz­nálni nem akarák, a' megye rendeifaez folyamod­tak, a' szentségek gúnyolói ellenben keresztyén eltemettetés megtagadásával lakoltak. Ha tehát most már kérdezzük, vájjon az 1673-dik körüli időszakban a' pártfogók részt vőnek-e az egyház igazgatásában? a* válasz reá bizonyosan tagadó leend, mert, mint a' történet bizonyítja, egyedül azon joggal birtak, mint, mellyet a' r.kath. mai napig is gyakorlanak , t. i. a' lelkészeknek vá­lasztható kijeleltek közüli kinevezését, melly al­kalommal az egyház tanácsát és hangulatát is figyelembe vevék. A' testvéregylettöl, minden fontos esetekben, a' superintendenshez vitethetett fel az ügy, ki a' sellyei és szepes-váralyi zsinat végzésénél fogva egyszersmind első és egyedüli biró is volt a1 lelkészek, káplánok, és tanítók ellen telt eretnekségi és házasságtörési vád el­döntésében. Az említett zsinat rendeleténél fogva a' superintendensnek a' consistoriumba világi rendű bírákat és törvénytudókat is kelletett volna meghívni, ez azonban, mint a" consistorium ké­zenlevö nyomai mutatják, sohasem történt, hanem a' testvéregyletekböl papi rendű kitűnő tudomá­nyú férfiak hivattak meg, söt legtöbbnyire magok a' testvéregyletek által küldetlek a' superinten­dens kívánatára E' felelt ugy látszik, mintha az espereseknek kötelességükben állott volna, a' gyűlések adataival mindenkor a1 superintendens­nél megjelenni, ezt legalább sup. Spetk irata, mint ismeretes kötelességet, igen sürgeti és azt rendeli, hogy kik személyesen meg nem jelen­hetnek, az iratokat minden esetre beküldjék. A' superintendens különös jogai közé tarto­zék az egyházak vizsgálása. Ezt az illető megye conpassualisával ellátva, az esperes és az articu­lare testimonium kíséretében tevé és a' birói hi­vatalt, minden előforduló esetekben, mint utolsó és legfőbb ítélőszék gyakorlá. Az itélet vagy azonnal sükeresítetett, vagy annak végrehajtása az esperesre bízatott, söt ha nemes személyeket illetett, a' megyének is ajánltatott. Ez fővonásokban a1 prot. egyház belső elren­dezésének tüköré az 1673-dik évig. Ezen egész időközön keresztül a' pártfogók csupán az ország­gyűléseken látszanak a' megyék által az egyház sorára nézve, némi befolyást gyakorolni. A' leg­több? zsinatok az ország egyes nagyai pártfogása alatt tartattak ugyan, söt Sellye, *) Szepes Váralya és Semptéhen a' magasb prot. aristocratia vi­rága vala szemlélhető, törvényadó szerepét azon­ban seholsem játszották, hanem mint egyházvé­dök jelentek meg. A' felügyelőkről épen legki­sebb nyom sem látható, és azon egyetlen eset, melly előfordul, oda magyarázható, hogy Kis-Honthban , a' megye összes rendei helyett, kik igen távol estek, t637-ben Jákóffy Ferenczet kérék ki magoknak sO törvény őréük A'felügyelő név ismeretes, söt használatban is volt az egyházi életben, csakhogy egészen más értelemben. Mint­*) Zsolna?

Next

/
Thumbnails
Contents