Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1844 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1844-09-28 / 39. szám

és hogy besiélni megtanult siketnéma a' betűk­nek kimondásában tanítója lehetne. Min­den betű tehát azon néven (hangon) tanítassék, a* minővel előfordul az olvasásban." Dinter is­mét Schulverbesserungsplan czimü könyvecskéje 31. lapján ezt mondta: „Én nem kárhoztatom ugyan azokat az iskolatanítókat, kik a' közön­séges szófaglalásnak baráti 's követői. De más­felöl megvallom, hogy az nekem nem látszik ter­mészetesnek és időt megkimélönek. Nyilván van az is, hogy nem régibb a' másiknál. A' zsidók és görögök bizonyosan nem tanultak ezen az uton olvasni. Beth, Schwa-Be; Resch Czere Aleph-Re; Schin Chirek Thau-Schith; vagy Alpha Betha-Ab; Betha Alpha-Ba Abba — lehetetlen! Annakokáért kell más régibb, talán még rövidebb útnak lenni; az pedig a' hangmód." — Stephani pedig, Handbuch der Unterrichtskunst nach der bildenden Methode für Volksschullehrer (Erlan­gen 1835.) czimü könyve 126 — 128 lapján a' hangmódról ezt írta: „Erstlich wird dadurch eine grosse Summe an Zeit erspart. Man zaehle nur die Zeitmomente zusammen, welche das Lesen des Wortes Barmherzigkeit nach der Buchstabir­methode kostet, und man wird deren Zahl 27 fin­den, da hierzu nach der Lautirmethode nur 4 Zeitmomente erforderlich sind Wer ver­inag den Segen zu berechnen, welchen die Lau­tirmethode schon durch diese Zeitersparung für eine allseitige Bildungin der Folge hervorbringen wird ? Zweitens wird man sich schon durch ge~ ringes Nachdenken von der bereits durch Erfah­rung bestattigten Wahrheitüberzeugen, dass durch die Lautirmethode die Jugend in allén Schulen zu einer reinen Aussprache unserer Muttersprache gelangt, wodurch alle verdorbenen Provinzialdia­lekte nach und nach vom Grundé aus vertilgt, und jene zur alléin herrschenden durch ganz Deutschland gemacht wird. — — Drittens er­leichtert diese Methode auch unendlich die Erler­nung der Schreibekunst. Denn durch sie wird die Jugend zum klaren Bewustseyn geführet, aus welchen Lauten jedes von ihr ausgesprochene Wort besteht, und sie vermag mithin die Haupt­regel jener Kunst leicht in Ausübung zu bringen: Schreib jedes Wort nach seiner reinen Ausspra­che, Viertens und hauptsachlich durch sie wird ein tüchtiger Grund zur Ausbildung der Selbst­thátigkeit der Geisteskraft unserer Nationaljugend gelegt, welche durch den bisherigen Gebrauch der mechanischen Buchstabirmethode nicht nur nicht geűbt, sondern unterdrückt wurde. Mit Stolze spreche ich es aus: aus unserer Jugend muss durchaus ein künfliges an Denk- und innere Handlungsvermögen kráftiger Volk hervorkom­men, unddiess kann nur durch das auf alle Lehr­fácher, und so auch auf die Lesekunst anzuwen­dende höchste Prinzip bewerkstelliget werden: behandle jeden Lehrgegenstand als einen StoíF, an welchem sich die Selbstkraft deines Lehrlings entwickeln muss. Schon jetzt zeigt sich in allén Schulen, wo die Lautirmethode eingeführt wurde, eine reger gewordene Geisleskraft der Jugend." — Ennek igazságát harmincz évi tapasztalásom is bebizonyította, holott több gyermekeket, a' kik az elemi iskolában, a' közönséges betü­zés szerint, három évig meg nem tanulták a' betűket ismerni, hangmód szerint rövid idö alatt olvasni megtanítottam, vezetvén őket ez által arra is , miképen használhassák igen gyenge erejöket. — A' mit végtére mond: ,,Hogy a' betűk neveire tanítja a' gyermekeket, mielőtt azokat látnák" erről csak azt jegyzem rneg, hogy noha ez által is a' gyermekek emlékereje gyako­roltatik ugyan, mégis czélszerübben gyakorolta­tik az, ha a" gyermekek a1 hangok helyetteseit a' betűket szemeikkel is látják, tagadhatatlan levén, hogy a' mit több érzékeinkkel veszünk eszünkbe, az könnyebben behat abba 's állandóbban marad meg: ha tehát a' gyermekek a' betűknek nevét nemcsak hallják, de látják és, irják is , annál könnyebben veszik eszökbe és megtartják. N. S. urnák azon szokása, melly szerint tanítványit a' fejbőli szótaglalásban gyakorolja, azon gondolatra hozott engemet, hogy tanmódjára szolgáltattak neki alkalmat, a' „Kern des Methodenbuches, be­sonders für die Landschulmeister in den kaiserli­chen Staaten" (Wien 1784) czimü könyvecske 63. lap alján e} alalt álló ezen szavai: „Es ist auch vortheilhaft, wenn man die Kinder auswen­dig buchstabiren last" Ez akkor jó lehetett, de most, haladási korunkban jobbat ismervén, ezt használjuk lelkismeretesen. Egyébiránt, a'mint N. S. ur tanmódja leiratából kilátszik, az ö szor­galma 's tapasztalásit másokkal közlő fáradsága dicséretes, mellyet, ha Simon Anlal tanácsa, Bell és Lancasler példája szerint a' belük irássali is­mertetésére 's hangmódnak helyes használására fordítaná, még sokkal többet tehetne 's valóság­gal tenne is. F i z e 1 y J á n o s. Kell-e félni a' tisztujítástól, 's sziík­séges-e az ? A tisztújítás ellenei 1-ör ezt mondják : nem kell restauratio ; mert az corteskedésre ad alkal­mat. — Én ezt kereken tagadom, 's bátor vagyok állítani: hogy az örökös hivatalnokoskodás az, a' mi utat nyit a corteskedésre; mert ha megtisztel­tetésnek tekintetik az esperesség, curatorság, tanácsbiróság, kivált az örökös, ki volna az, ki örökös megtiszteltetésért necorteskednék? Ügy­feleim ! ha e' felöl meg akartok győződni, tekint­setek csak szét magatok körül, mit tapasztaltatok? ha egyházi hivatalnokságok jöttek üresedésbe, bi­zony nem egyebei, mint titkos és morális, vagy néha még nyilvános corteskedést is, a mik bizo­nyosan nem történtek volna reslauratio mellett;

Next

/
Thumbnails
Contents