Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1844 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1844-09-28 / 39. szám

Szerint, minden egyházi hivatalnok kényszeríttethetik; mert mindenki köteles magáról, 's az övéiről — a' jövendőt titkos lepel borítván halandó előtt, — hogy azok idővel a' statusnak terhére ne váljanak, gondoskodni; de nem is hiszem, hogy ez indítvány, ha a' biztosítás megleend, a' hivatalnokoknál ellenszegülésre találjon, mert a' befizetés a' gazdag kamattali visszafizetés biztos reménye alalt történik. Bár azonban e' nyugpénzintézetböl jogszerű illetősége járjon is az egyházi nyomorult hivatalnokoknak vagy özvegyeiknek: mindazáltal fenmarad az ö igényük a' gyám-intézet által nyújtandó segedelembeni részesüléshez is, és ki ezen jótéteményre közgyülésileg érdemesnek ítéltetik , abból az egyházkerületen azt kizárni semmi ürügy alatt nem lehet. Két ellenvetést tehet e' javallat ellen a' nem akarás: 1-ör van Budán nyugpénz-intézet, kinek tetszend, biztosítsa ott magát 's övéit! tökéletes igaz, — de ha ez ellenvetés lerontására azt a' sok nehézséget 's bajt, mellyet részint a' távolság, részint egyéb körülmény okoz 's okozhat, mellőzöm is: kérdem, nem czélszerübb-e házunknál rendelkezni, mint bárhol másutt? 's nem ajánlatosb-e, minél kevesebb költség- 's fáradsággal jogszerű illetöségünkhez jutni ? Ellenvettetik 2-or: hát ha 10 év elölt a' részvényesnek halomása történik, miért fizetett ő, ha az intézetből az övéire semmi jótékonyság nem hárul ? ez fontosb ellenvetés, 's megdöntése annyival nehezebb, mivel alapja önzés, melly pedig, kisebb nagyobb mértékben, édes mindnyájunkban megvan. No de feleljünk kérdéssel az ellenvetésre. Nem jó volna-e, ha hivatalbani elödink e' nyugdíjas intézet alapját rég letették volna ? legyünk hát igazságosak 's méltányosok! és vájjon nem lehetnek-e 10 év múlva is olly utódink, kik az intézet kiszámíthatatlan jótékonyságát élvezhetvén, hálát fognak emlékezetünknek rebegni ? legyünk hát körül- 's előre tekintök ! azonban illő, hogy mennyire lehet, ez ellenvetés elháríttassék, mert pénz, ez az igen csiklandós dolog forog kérdésben, elháríttatik pedig legalább némileg ekkép: tiz esztendeig, mig az intézet működését elkezdendi, biztosítsuk egymást 's a1

mieinket illy kötelezvény aláírása 's elfogadása által, hogy „ha valamellyik a' nyugpénz-inlézetalapító részvényesek közül 10 év elölt hivatalviselésre, önhibáján kivül, alkalmatlanná tétetik, önmagának; halomás esetében pedig az özvegy-'s árváknak, az első osztálybani részvényesek ugyan 3, a1

másod rendűek 2, a' harmadikban levők 1 ftot pgő pénzben egyszer mindenkorra, a' baleset vagy halomás utáni évben azonnal fizetni fogunk, nem fizetés esetére magunkat szóbeli bíróság alá kötelezvén." Nem gondolok olly egyházmegyét, hol az igy összegyűlendő summa a' betett részvénydíj 10 évi kamatját nemcsak jóval felül nem haladja, de, meglehet, az egész részvényt is megközelíti, —j a' többi netalán hiányzó mennyiséget áldozzuk fel az emberiségért 's azért, hogy utódinknak jobban legyen dolguk, mint nekünk jelenben élök's olly sok hiány s fogyatkozások kijavításával küzdőknek. — Mindkét nemű intézetre nézve legyen szabad még egy jegyzetet tennem. Bár bizton reménylhetni, mikép még a1

gyám- 's nyugpénzintézetek jótékony müködhetési állás— pontúkra vergődhetnek, azaz 10 évig, találkozni fognak nemes keblű hitsorsosink közt, kik a'pénztárnokságot 's ellenörködést díjazás nélkül elviselendik: a'méltányosság és igazság követelik, hogy e' nyűgös 's ingyenes hivatalokkal jobb érzésű hitfeleinknek örökre terhükre ne legyünk, e' tekintetből , mivel mindenik intézet pénztárát ugyanazon közbizodalom választottai kezelendik, 10 év eltöltével, ezeknek, mindenik pénztárból, ha méltányos fizetés nem adathatik is, adassék tisztességes honorárium. És ezekben határoztatik nézetem a' kitűzött kérdés körül; ez uton vélem biztosíthatni az egyházi hivatalnokok állását, fizetését 's jövendőjét. Tárgyhoz értőbbektől a' czélszerűbb tervet hálaköszönettel fogadom. Akaratom ellen nyúlt illy hosszura értekezésem fonala, — fájdalom, hogy ez igy is csak töredék. Fogjuk, öleljük fel, uraim, barátim, sok hiányainkat, gyomláljunk irtsunk, tisztogassunk, javítsunk, ha csak, mint az óramutató mondja — ügyünket végkép meg nem untuk , de mindenkor a' protestantismus szellemében, mellynek elve a' sz. biblia ulmutatása után, a' józan ész világánál, óvatos léptekkel mindég előre, soha nem hátra. Béke velünk! Hajnal Ábel, békési reform. lelkipásztor. Tanítsa-e a" pap iskolás gyermekeknek a' vallást? Először Baksay szólalt fel ez ügyben tagadólag, mult évi egyh. lapunk 36, 37 számaiban, 's ,,a' népnevelés szent ügye az imádott haza, 's az emberiség iránt égő szive szeplőtlen érzelméből" nem tanácsolja, hogy papokra bizassék az isk. gyermekek vallásbani oktatása. Majd jelen évi 14. számban Péterfy Albert ez értekezésre nemcsak helyeslést, hanem köszönetet is szavaz. Most legközelebb a1

35. számban Valentinyi némi akadályokat sorol elő, megmutatandó, hogy avagy csak azok miatt is e' szép indítvány nem létesíthető, üdvös gyakorlatba nem hozható. Három — noha jeles — ember nyilatkozott tehát még csak tagadólag, 's az nem volna sok; de az első, nem saját személyére csupán, hanem „protestáns egyháziakat illetőleg" fczól, 's ez már tenne valamit, ha ő csakugyan mint megbízott képviselő szólana. De örömemre es nincs ugy, tehát határozottabban merem kimondani ellenvéleményemet. Azonban ne vélje senki mind e' mellett is, hogy B.