Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1844 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1844-09-21 / 38. szám

a' következő időkben, mint eddig, némán tűrni elidegeníthetlen jogaik bitorlását, mert tisztelet, de igazság is. Ugyanezen alsó rangú osztályzatba tartoznak az egyházmegyei 's kerületi főjegyzők, kiket mint a' megyében nem a' rendes ülnökök, ugy a' kerületeken, nem az esperesek közül, de az erőteljes közrendű székespapok közül óhajtok választatni, mindenütt szavazati jog nélkül. Azon szomorú esetre, ha az esperesek, tanácsbirák választása iránt ugy intézkedend is a1

tartandó zsinat, hogy azok éltökig — ad tempus vitae — választassanak, mint javalja e' mi békés-bánáti egyházmegyénk, mult hó 19-kén Szentesen, zsinati tárgyban munkált t„ ez. választmánya, — a' lankadni nem tudó buzgalmat 's erőt kivánó egyházmegyei 's kerületi jegyzői hivatalokat, már csak azon tekintetből is, hogy igy többek előtt leend alkalom 's út önkiképzésre,'s hogy ez utóbbi lépcsözetnek ne tartassék a' — — —, minden esetre, 3 vagy legfeljebb 6 évi választás alá esendőknek kérém nyilváníttatni 's határoztatni. 2. A második lépcsözetet — gradus honoris secundus — alkotják az esperesek, kiknek minden törvényes, igazságos 's canonnal össze nem ütköző rendeleteiknek, mellyek sürgetős esetben, 's felelet terhe alatt, általok gyűlésen kivül is tétethetnek, minden kebelbeni egyházak engedelmeskedni tartoznak, — a' netalán rájok nézve sérelmesek iránt közgyűlés előtt panaszt emelni, 's orvoslást követelni sértetlen joguk maradván. Itt bocsánatkérés mellett, nem állhatom meg, hogy egy, nem tudom mikor, 's ki kedviért keletkezett, mert canonba nem gyökeredzik, egyházkerületi határzat megváltoztatása, akarám mondani, eltörlése iránti kérelmem 's óhajtásom ki ne jelentsem, nem azért, mintha eset fordult volna már elő, de azért, mert fordulhat, 's az idő fejthet ki körülményt, mellyben az egyházak, ez alkalmasint róluk nélkülök alkotolt statutum miatt, legszentebb ügyeik kormányzását,'s jogaik feletti őrködést, meggyőződésük daczára, 's akaratjuk ellen, ollykor nem a1

legügyesb 's biztosb kezek közt kénytelenek hagyni. Értem azt a' határzatot, melly szerint, az egyszer proseniornak elválasztott egyén, bár hány évig hivataloskodjék, 's adja nyilvános jelét kormányzásrai alkalmas, vagy alkalmatlan voltának, az esperes halomásakor, minden választás nélkül, beül az esperesi hivatalba. Az egyházkerületek igen üdvös intézkedése, hogy az elaggott 's testben lélekben gyengült esperesek mellé proseniorok választassanak, mert áltola az örökös hivataloskodásokozta rendkívüli hiány 's fogyatkozások, legalább e' részben orvosolva s elhárítva vágynák, 's e' rendszer igen ajánlatos volna a' — hivatalokra nézve is: de ugy látszik, itt elsietés történt, mert egy olly prosenior helyett, ki a segéd-esperesi pályán, a' bizalom 's várakozásnak mint elnök s kormányzó meg nem felelt, hogy miért ne szabadjon az egyházaknak más alkalmasb egyént az esperesi hivatalra választani, meg nem foghatom? Én ugy gondolom, hogy mivel a' prosenior mikénti hivataloskodása felett ítélni igen kényes, tán veszélyes dolog is volna legczélszerűbb leend, mig a' tisztújítás létesülendne is, a' fentebbi határozatot, olly rövid uton, mint alkottaték, eltörölni, 's a' proseniorokra nézve, az esperesi hivatal ürességbe jöttekor, haladék nélkül uj választást rendelni, — a' magát ügyessége 's egyenes lel— küsége által kitüntetett segéd-esperes ez uj választásnál bizonyosan nem fog megbukni, vagy pedig mondjuk ki minden mystificatio nélkül, hogy az olly esperes, ki helyett proseniort kell 's szükség választani, mintáz esperesi pályát teljesen bevégzett tekintetik. Mert nem az esperesi czim 's rang minden hivataloskodás nélküli megtartása; de a' köztisztelet 's hála, melly a' jól hivataloskodott iránt a' pályáról lelépéskor is nyilvánulni törekszik, lehet az agg esperesnek méltó dicsősége 's teljes dicsekedése. 3. A' harmadik rangi lépcsözet — gradus ordinis tertius — a' vagy superinlendenseké, kik egyházkerületekben, mindenre nézve épen olly intézkedési joggal, de szinte felelet terhe alatt, bírnak, mint az esperesek. Ha már aziránt kérdeztetném meg, hogy e' különböző lépcsőzeten álló lelkipásztorok miként czimeztessenek? rövideden ezt válaszolnám: a* káplán 's helyettespapok tiszteletes, a' székespapok 's egyházmegyei s kerületi jegyzők tisztelendő, az egyházmegyei tanácsbirák 's esperesek nagytiszteletű, a' — — — fötiszteletű ezímmel. Csekélységnek látszik ugyan e' tárgy, figyelmet tán mégis érdemel, mert jelenleg e'részben is nagy chaos van köztünk, kivált miután, a'mai világ tonja szerint, igen bőkezűek kezdünk lenni, mivel pénzbe nem kerül, a'czimek osztogatásában. Még egy szót a' papok ruházata körül, miután ez is, és méltán, — mert e' részben is, peccatur et in defectu, et in excessu — szőnyegre hozatott, söt zsinattarthatást igényelhető tárgynak is állítatott. Itt, azon tekintetből indulva ki, hogy a' papság nemcsak az egyház szolgája, de egyszersmind a'status polgára is, zsinatilag elhatároztatni ohajtnám, mikép: a' pap minden vallási nevezetesb szertartást, például, keresztelést, urvacsorája kiosztását, templomban, ünnep- 's vasárnapokoni predikálást, papi egyenruhában, — mig hát illyennek tartjuk a' hosszú fekete öltönyt, ugy czimzet reverendál és palástot, mert miért ujítnánk olt, hol szükség nem sürget! — ezekbe felöltözködve, igy egész ornalusban teljesítsen; szinte illy egyenruhában jelenjen meg az egyházi gyűléseken is; köznapokon templombani könyörgést, betegek látogatását, temetést, szóval bármi papi köteleztetést fél ornatusban, de ohajtásom szerint inkább reverendában, mint palástban vé-