Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1844 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1844-09-07 / 36. szám
megvizsgálása 's zsinatilag leendő helybenhagyására nézve az a' rendszer tartatnék meg, melly feljebb az agendákra nézve javallatik, önkényt értetvén, mikép a1 könyörgéses könyvek sem tekinthetők, mint non plus ultrák, sőt a' fejlődő kor-"s értelmiséggel időről időre javítandók. Nehogy azonban a' gvákoriság a' köznapi könyörgéseket buzgóság nélküliekké tegye: ezélszerü leend annyit összegyűjteni, mennyi egy egész évre megkívántatik, 's ezeket az év négy szakai szerint rendezni. A.' predikatio előtti könyörgések körül néhány év óta az a' gyakorlat kezd életbe lépni, hogy inkább vagy kevésbé sikerűit jámbusokbani fohászok szavaltatnak el. Távol legyen, hogy a' versek rendkívüli hatását, kivált kedves szónok ajkairól, elitélni akarnám: de mivel az illy fohászoknak, a' vers természete szerint, keresettebb szavakból kell szerkesztniök, látni való, mikép a' Jámbus fohászok csak müveit egyházakban alkalmazhatók, igy hitfelekezelünk legnagyobb részénél, a' kötetlen 's könnyen érthető szavakból alkotott könyörgések czélszerübbek. Van kezem közt egy könyörgés jambusokban, melly, jót állok érte, buzgóságot nem, de igen is gerjeszt csodálkozást azon, mikép lehet 22 sort minden értelem 's kerekség nélkül összeférczelni. Nem vagyok én annak ellene, hogy a' predikatio előtti könyörgések készítése a' papok szabad tetszésükre hagyassék, csak az a' kérésem, hogy mi, kiknek paegasusaink tán akaratosok is, maradjunk a' kinyomatott könyörgések mellett; vagy ha ezek Ízlésünk ki nem elégítnék, szerkesszük azokat egy hallásra is könnyen megérthető, felfogható szavakból, 's kötetlen alakban ugy, hogy buzgóságot gerjeszszenek's vágyat a' mondandók figyelmes hallgatására. Az egyházi beszédek predicatiókra nézve: Ezeknek mind készitésök, mind elmondásuk ellen ma már sok kifogások hangzanak Duna 's Tiszamentiben. Nem mondom, hogy ezek mindenkor alapnélküliek, de azt is állítni merem, hogy számtalanok a'körülmények. mellyekre figyelni kell a'papnak egy predikatio készítésében, nehogy kemény eledellel táplálja azokat, kik még csak tejnek italával táplálhatok! Eltalálni a1 középutat olt mindenkor, hol a' hallgatók az értelmi-7 © i ség különböző fokozatán állnak, nem kis érdem 7s nem mindennapi értelem tulajdona. Sokkal avatatlanabb- 's kisebbnek ismerem magam, mintsem a" predicatiók mikénti szerkesztése iránt utasítást adhatnék, kérésem csak abban határoztalik: az egyházi beszédek czélját, t. i. a' nép erkölcsi 's értelmi nevelését, oktatását szemünk előtt tartsuk; 's ovakodjunk a' korunkban igen elhatalmazott dagályos 's allegóriái festéssel tömött beszédek készítésétől, mellyek legfeljebb is csak egy kis fülcsiklandást, de erkölcsi vagy értelmi épülést kevéssel eszközlenek többet a1 semminél. A szónoklatra nézve: Ennek varázs hatása's hatalma mindnyájunk előtt ismeretes, 's őszinte megvalljuk e' részbeni hiányunkat, de a' mellett azt is állítjuk, hogy csak egy lelkes szónok példája is, mint Debreczenben főt. Szoboszlai Pap István püspök uré, képes az egyházi szónoklatnak egész más irányt adni,'s ez állítást, ugy vélem, hitfelekezetünk. a' midőn 's itt-ott akad még köztünk © egy-két éneklő pap, kétségbe nem hozandja. Hát ha előbb szülelik az eszme, papi gyakorlati katedrákat állítni: úgy ma a' kezdetnek dúsabb sikere volna szemlélhető. Türelem hát irántunk, gyakorlatilag ugy is nem tanított egyházi gyarlóbb szónokok iránt, közéig az idö, mellyben a1 kor kivánata e'részben is kielégíttetik. Ne rovassék egyedül nekünk bocsáthatatlan vétkül, ha a' predicatiók, erkölcsiség tekintetében, olly gazdag sikert nem eszközölhetnek ma, mint rég! Ennek szülő oka nem egészen abban rejlik, mert az egyházszolgák nem kidolgozott munkával lépnek fel, 's szűkölködnek a' müveit ízlést is kielégítő szónoki tehetség nélkül, de főleg e' predicatiók mindennapiságában, melly a' hallgatóságot azok iránt egész a' kárhoztatásig közönyösökké tette. Mert habár nem lehetünk is , sem a' kidolgozás sem az elmondásban, mind Diószegiek, Kalmárok, Szoboszlaiak: a' méltányosság 's igazság követelik, hogy korunk a' reform, egyházi rendtől se ítéljen el, az elöidök magasztalása mellett, minden igyekezetet — sludium — 's tőkéié— tesbülni törekvő vágyat 's ipart. Állítni merem, hogy ha a1 predicatiók a' mindennapiság fertőjéből kiemeltetnek, a1 prédikálás minden tapasztalatlan ifjoneznak nem, csak a'rendes papnak, dia— connak, vagy, ha tetszik, administratoroknak 's káplánoknak 's legfeljebb az úgynevezett theologus deákoknak, és pedig az ünnep- 's vasárnapokon csak délelőtt engedtetik meg: ritkulni fognak a' predikátiók hatása elleni panaszok. Képzeljünk csak olly karácsonyi ünnepet, hol ennek kezdő vagy végző napja vasárnappal határos: hol az a' vallásos buzgóság 's vastürelem, melly, habár aranyszájú szent János beszélne is , elvégre ki nem fárad? 's mi sikere illyenkor a' sok igazán papolásnak ? nem mind megannyi pusztában kiáltó szók-e ezek? Hát a' vasárnap délutáni kalechizálás ma már mirevaló? mert, hogy a1 reform. kezdelkori idökben,'s később mig dogmáink köziskolákban nem tanítattak, nélkiilezhetlen volt, elismerem, de ma azt épen feleslegesnek, sőt mennyiben ott, az ellenkező értelműek véleménye is felkerül 's akadhat, ki a1 quos ultra cilraque-l a1 szószékben megtartani nem tudván, tán károsnak is állítom. Morál, uraim! a' templomban a1 népnek, sokkal inkább mint dogma. Ne vélje senki, mintha a' templombani katechisálás eltörlése sürgetése által a1 papokon, kik közé tartozom magam is, akarnék könnyítni, — oh nem, az ellenkező ki fog tűnni értekezésemből, míg ez lenne, szabad legyen megnyugtatásul négy