Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1844 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1844-09-07 / 36. szám

sel tömött beszédet, hol még a' szülő anya párnája boldogsága, V a1

bábái foglalatosság sem maradt érintetlen, hogy csak ezen egy beszéd elegendő lett volna , nj 's meghatárzott agendákat óhajtó hitemben megerösílni. Tudom, hogy a* sok ismétlés minden buzdítás nélkülivé aljasul, épen azért nem egy, 's örök időkig megtartandó agendákat sürgetek, hanem e' részbeni nagy hiányunkat igy óhajtóm pótoltatni: Szóiitassanak fel az egyházkerületek által , magokban képes hivatást érző lelki pásztorok, a' 6 rendes Communiokor, 's mivel népesb egyházakban többször is szükséges Urvacsoráját osztani, két 's három bár mikor mondható; továbbá keresztség 's esketési különféle alkalom- "s körülményhez illő, ugy szinte gyermekek confirmaliójakor *) mondandó beszédek készítése és neveik névrejtö pecsétes levelkék melletti beküldésére; ezeket rostálná meg egy egyh. kerüteti vegyes választmány, 's majd az egyházkerületi közgyűlés által helybenhagyhattak közül, a' convent, a' szükséges menynyiségií legczélszcriíbb beszédeket kiszemelvén, megerősítés 's a' symbolicus könyvbe leendő iktatás végett zsinat eleibe terjessze, mellyektöl azután eltávozni bármilly capacitásnak szabad nem leend. Neveket az igy kinyomatott beszédek alatt azért nem szeretnék látni, mert tán még ez is mondathatnék, hogy a' protestánsok hittanát ez 's ez egyén íüzé ki 's határzá meg; azonban a' méltányosság követeli, hogy a' megerősítést nyert beszédek szerzői az utókornak átadassanak, e"1

tekintetből azokat az egyházkerületek jegyzökönyveibe feljegyeztetni vélném szükségesnek. Mivel pedig a' mindég tökéletesbülni törekvő ész eleibe véghatárt, non pius ultra-1 vonni annyi, mint a' protestantismus életgyökerén halálos döfést tenni: ezen beszédek, agendák, minden 50, vagy ha tetszik, több év múlva, mikor t. i. az egyház szükségesnek ilélendi, zsinatilag átnézessenek^1

nyelv műveltségi fokozatához alkalmaztassanak, a1

netalán elavult, vagy feleslegessé vált beszédek helyett ujak, kielégítők készíttessenek. Most a' kitűzött kérdésre: 1. Templomi szertartás. Szavakat, hatást igénylő szavakat hallunk emeltetni templomaink szent egyszerűsége ellen, mint mellyek kellő buzgóságot, legalább mennyit a' készítmény- 's festvényekkel gazdag templomok a' hívekben ger-A' gyermekek confirmalióját én sokkal nagyobb ünnepélyességgel szeretném tartani, mint az, jelenleg nálunk reformátusoknál tartatik, 's erre nézve valamit mielőbb hataroztatni annyival inkább óhajtok, mivel van pap, ki azt koréhez tartozónak sem ismeri, mert az neki nyilván nem parancsoltatik, mert neki azért külön nem fizetnek, — az illy "s hason körülmények kívánják azt, miről alabb leend szó, — hogy a' pap ne stotaért, de azért teljesítse a1

papi szolgálatot 's kötelességeket^ mert azokat egyházi hivatalánál fogva teljesíteni tartozik. Hajnal Ábel. jeszteni nem képesek. Ha tollam törölhetellen belüket rajzolhat, — 's tágasb téren mozoghatna : idéznék a' történetek évkönyvéből 's az ész világából, az elfogulatlan ítélet törvényszéke eleibe, eldöntő ellenokokat; elmondanám az e' tárgyra vonatkozó régi 's uj adatokat; leírnám azon keserű vádakat 's szemrehányásokat, mellyekkel egész a' negyedik század utójáig, a' mindenben egyszerűséget tartó első keresztyének, az ellennézetű pompázóktól illettettek; egy futó pillanatot vetnék a1

VlI-ik században, a' kül isteni tisztelet körtili fény's pompa meggyökereztetése tekintetéből alkotott intézvényekre: de ezeket 's más e' tárgyra vonatkozókat mellőzve, csak azt említem, hogy a' protestantismus a' Jézus evangyélioma szerint, az istennek nemcsak negatív, de főleg positiv isteni tiszteletét tanítja 's követeli, azaz nem elégszik meg azzal, hogy követői semmi mellékes tárgyat tiszteletjegyéül, minek felfogására az együgyűség felemelkedni nem képes, de inkább az egy istent imádják, nem a' néma képekben, hanem lélekben és igazságban. A' protestantismus két tanuságleljes könyvet nyújt hívei kezébe, egyik a' természet nagy könyve, hol minden fűszál, minden csemete hatályos buzdító 's sikeres oktató; másik a' sz. biblia. Kit e' két könyv ki nem simíthat, vallásos emberré nem képezhet; abban a' képkönyvek, mellyek körül maga Bellarmin, hogy veszély ne keletkezzék, nagy ovatosságot sürget, aligha költenek fel buzgóságot ; mert, nézetem szerint, az a' megható 's elragadva gyönyörködtető benyomás, melly keblünkben egy képcsarnokba beléptünkkor — kivált első ízben, — a' gyakoriság itt is von le az ingerlő hatásból — származik, lényegesen különböző a'vallásos buzgóságtok Én léhát reform, templomainkat tovább is, sőt mindenkor mostani egyszerűségükben, minden ragyogó ékesgetés nélkülinek óhajtóm 's kívánom hagyatni ; „oltárok legyenek abban a' hívek hajlékony sziveik fogékony elméik; képek az isten beszéde hallására keblünkben felgyuladt munkás élet 's keresztyéni erények,4

' 's az isteni tisztelet azokban szinte egyszerű és észszerű, jelesen éneklés, imádság vasárnap- 's ünnepnapokon délelőtt egyházi beszédek tartásából álljon. Mi az éneklést illeti: Megbocsátnak ref. hitrokonim, ha szinte minden hilfelekezelüek éneklése közt a mienket, reformátusokét legsimitlanabb 's legnyersebbnek állítom, 's e' fülsértő nyerseséget az orgona nem létéből származtatom; és avagy csak ezen tekintetből is kívánatos volna, hogy minden templomainkban orgona szereztessék, hogy tettel czáfolhatnók meg azon rágalmazókat, kik elhallgatva a1

gátló okot, t. i. reform. egyházaink szegénységét, elfogultságból-e vagy rosz akaratból? minket ref. félt, folyvást az orgona megesküdt ellenségének hirdetnek *s állítnak. De bizzunk, itt is segítni fog rajtunk az