Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1844 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1844-08-31 / 35. szám

ben, 's a' zárt ajtók megelt sokszor obscurantis­mus 's mysticismus szörnyei's a1 vas önkény, ádáz zsarnokság, veszélyes müveket kovácsollak.— Ezen szavaival maga megismeri, milly szörnyek kovácsollatlak a' zárt ajtókon belől, most kérdem: megnyílván a'zárt ajtók, megelégedhetni-e azok­nak puszta látásával, elnézhetni-e, hogy ezután a1 világ szeme láttára kovácsolják a' szörnyeket? Nem, a' Jézus korbácscsal kergette ki a' jerusa­lemi templomból a1 pénzváltókat 's árulókat. — Azt mondja D.ur, jelenkorunkban a' nyilvánosság ezt tenni nem engedi. — Bár ne engedné, de mindenkor igaz marad: a' fa millyen állásba nö, nevekedik, abba erősödik meg; hogy hát a' melly rosz eddig titokba ment véghez, nyilván ne tör­ténhessék, csupán restauratió által lehet véghez­vinni. Ugy de — mondja tovább D. ur — „idővel majd kiforrja magát 's lassankint a' visszaélések elenyésznek." — Az ürömgyökér mindig ür­möt fog teremni, szednek- e a' tövisről szölöt, a' bojtorjánról fügét? a' visszaéléseket eddig a'sla­bilismus teremvén, ezután se várhatunk töle egye­bet, hijába minden nyesegetés, mig a', fejsze gyökerére nem vettetik, természetét megfogja tartani. 2) Hogy a' restauratiót nemcsak a' korszel­lem, de a'protestantismus értelmességének na­gyobb része méltán kívánhatja: az bizonyos; a' millyen kívánatos és kedves volt a' Jézus által cszközlölt reform a' zsidó papi uralkodás alatt nyögött népnek; a' millyen óhajtva várták sok lelkek ezelőtt .három négy századdal a' reforma­tiól: csaknem olly közönséges kívánság ma vi­szont mind a' világi mind az egyházi reform. A' legtökéletesebb alkotmány csak egy század lefo­lyása alatt sem maradhat meg az emberi gyarló­ság mialt eredeti mivoltában, mennyivel inkább több századok leltével, annyi visszaélések ragad­nak rá, hogy az eredetire alig ösmerhelni; mint a' legtisztább forrás, több mértföldekre folyván, elveszti eredeti tisztaságát: ugy van minden em­bori alkotmányokkal a' dolog. Már pedig a' tiszta forrásvizet többen kívánják, mint a' zavarost; te­hát a' reformot is az értelmességnek nagyobb része kívánhatja, mert zavarosban soknak halász­ni ugy se lehet. 3) A1 melly okok eszközlötlék 's eszközlik a' világi tisztségek időnkénti újítását, azok kíván­ják a' papi tisztviselőknek reslauralióját is. Nem czélom azon visszaéléseket elősorolni, mellyek az örökös tisztségek által csúsztak be, csak arra figyelmeztetem D. urat, ha széjjeltekint, alig ta­lál várost honunkban, melly tisztviselői ellen ne panaszolkodnék, hol szinte olly szörnyek történ­nek a' zárt ajtók között, mint D. ur szerint ná­lunk. Ha ott a1 reslauratio állal lehet a' bajnak eleit venni, bizonyosan nálunk is, és hogy a1 vísz­szaélések meggátlására ez a1 legczélszerübb esz­köz, eléggé megvitattalott a'jelen országgyűlésen. 4) A' holtig való tisztség, hogy leginkább magánok a' tisztviselőnek hasznos, az tagadha­tatlan, mert ha hasznos nem volna, sokan annyira nem ragaszkodnának hozzá, sőt nehezen várják azt az időt, mellyben letehetnék, mint némellv fa­lusi bírák; de épen ez kívántatja némellyekkel a1 tisztséget, hogy vagy rang-kóros természe­tüket kielégíthessék, vagy erszényöket tölthes­sék; a'társaság java s boldogsága előmozdítása csak mellesleges czél, a' mit sokan csak ugy "s akkor mozdítnak elö, a' mint és a1 mikor a' ma­gok hasznával össze van kötve, különben azzal a' resignalióval, hogy a' maga hasznát 's dicsvá­gyát félretéve, egyedül a'társaságét fogja szeme elölt tartani, ezer közül egy alig vállal tiszlséget kényszerítés nélkül. 5) Különösen két rémképpel szokták ijeszt­getni a' restauratió barátit annak ellenzői, az egyik a' corteskedés. Meg kell vallani, hogy ennél semmi jobban vissza nem ijeszthet a' tiszt— újítástól. De a' rémkép elenyészik, hajói vesszük fel a1 dolgot. Mindenek elölt keressük fel a' for­rást az eredeti tisztaságába, ugy jöjjünk alább, majd megtaláljuk, honnan veszi eredetéi a' zava­rosság — a1 corleskedés, ott vessünk eleibe gátol, tiszta lesz folyamunk, mentek leszünk a' cortes­kedéstöl. Nézzük meg, hogy származtak a1 tiszt­ségek ? én ugy vélem, az emberek társaságba állván, miután magok közölt bizonyos törvényeket szabtak,. választottak magok közül egy vagy több egyént, a' mint kívántatott, kiknek kezökbe adták a' magokalkolla törvényeket, hogy azok szerint örködjenek, aVlársaság csc-ndességére 's boldog­ságára ügyeljenek. Az illyen választoltak juta­lom nélkül folytatván a' rájok bizolt kötelességet, csak bizonyos ideig szolgállak, cz ellelvén, bízták azon kötelességek teljesítését másokra; ez az eredeti typusa a társaságoknak; feltalálhatni ezt a1 mai községeknél. Ezt lette alapjául a' Krisztus is a' társaságoknak, mind magáról ezt mondotta: Nem azért jöty az embernek fija, hogy szolgálja­nak neki, ha^em, hogy ö szolgáljon másoknak ; mind az apostoloknak azt mondotta : a' ki ti köz­telek első a(iar lenni, legyen ti szolgátok. Mat. XX: 26, 27„ 28. — Mi hát a' lisztség ? szolga­ság, az is volt ez sok ideig, melly megtetszik onnan, hogy ezen terhes szolgai tisztséget régen nem akarván sokan felvállalni, büntetést kellelt határozni a' felvállalni nem akarókra, valamint ma is alsóbb néposzlálynál, hol máig is az eredeti­ség leginkább megmaradt, sokakat kényszeríteni kell a' tisztségviselésre. Ma már közönségessé lett azon balvélemény, hogy a'tisztviselőkért van a' társaság, nem pedig a1 tisztviselők a' társaság­ért, mivel lassanként erőhalalommal, csalással és álnoksággal a' tisztviselők oda vitték a dolgot, hogy minden szabadságokat és jogokat kezekbe kerítettek. Az értelem nem egyenlöleg terjedvén mindenkiben, sokan elmaradtak, de természeti

Next

/
Thumbnails
Contents