Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1844 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1844-08-17 / 33. szám

vagyunk/Krisztushoz hiába ragaszkodunk, jótéte­ményeivel , élte 's halála üdvezítő áldásaival ha­szontalan kecsegtetjük magunkat, mert ö nem a' mi boldogításunkra jött, kik pogány ösók ivadékai vagyunk, hanem Izrael házának elveszett juhai­hoz, *s azt várhatjuk, hogy betolakodásunkért az akolból kiveretünk. E' rendszert követve, jajt kel­lene kiáltanunk minden jómódú emberre, kereske­dőkre, földesurakra, mert az atya egyetlen szü­lötte rólok azt mondja Máté XIX: 24. Könnyebb a' tevének által mennie a,' tű fokán, hogy sem a' gazdagnak Isten országába mennie. (Felvilágosító példákul, a' vita alatti tárgyra nézve, megolvas­hatni még János X: 34. — Máté V: 34. — Máté VI: 16, 17, 25, 34. — Máté XIX: 21.) *) Ez a' körülmény is eléggé tanúsítja, mennyire szüksé­ges vallásban a' lelki szabadság, de tanúsítják ezt még azok a' szent irási helyek is, mellyek a' hit­ágazatok, vallási tárgyak megvizsgálását föltéte­lezik. Kol. I: 10. kötelességükké tétetik a' ke­resztyéneknek, hogy nevekedjenek az ismeretben: ugyan fogják-e ezt teljesíthetni, ha az itt értett ismeret tárgyai körül nem szabad okos lelkük­kel vizsgálódniok ? I. Kor. XIV: 20. az mondat­ván, hogy ne legyünk gyermekek értelemmel, szel­lemi életünk tökéletesítésére vagyuuk fölhivatva: történhetik-e ez, ha czélra vezető eszköz, okossá­gunk szabad használala, mint valamelly bűntény, önkényes parancsok állal korlátozlatik? Lelki sza badság nélkül véghezviheljük-e azt, mit sz. Pál a' nagy apostol kiván tőlünk, midőn igy szól: ítél­jétek meg, a' mii mondok I. Kor. X: 15.? A' val­lási lanok szabad megvizsgálásának ellenzése nem ütközik-e össze I. Thess. V: 20, 21. Az írásnak magyarázatit meg ne utáljátok. Mindeneket meg­próbáljatok, és a? mi jó, azt megtartsátok. I. Ján. IV: 1. Szerelmesim, ne higyjetek minden lélek­nek., hanem megpróbáljátok a' lelkeket, ha Isten­töt vagynak-e? Valóban nem tudja az ember, tudatlanságnak, roszakaralnak, vagy túlbuzgóság­nak tulajdonítsa-e azt — midőn keresztyének közt olly intézkedéseket kénytelen tapasztalni, mellyek az evangyéliomi vallást, hitünk szerint a' legtö­kéletesb isteni kijelentést, emberi bölcselkedés, okoskodás ellenében, szinte isleniségér.ek kétség­be hozásával féltve látja, holott ez olly tudományi foglal magában, mellyröl szerzője János VII: 17. egész biztossággal így nyilatkozott: A' ki akarja annak (t. i. az öt elbocsátónak) akaratját csele­kedni, megérti a? tudományból, ha Istentől va­gyon-e, vagy én magamtól szólok. *) A' mi is­teni, mint Krisztus vallása, az nem fog megbukni; *) Bretschneider's Zwe\lesSendsc\ire\ben an einen Staats­mann über die Frage: ob evangelische Regierungen gé­gén den Rationalismns einzuschreiten habén? Leipzig 1830. S. 53-60. Lásd Bretschneider's Sendschreiben an einen Staats­mann über die Frage: ob evangelische Regierungen 'stb. az emberek ezernyi véleményeinek harczai közt azt illy túlságosan félteni bizalmatlanság, és illet­len, —1 nem szorult az illy gyáva segélyre, XIX. í század történetei bizonyítják. — Hogy a' vizs­gálódási szabadság nein csaknem ellenkezik, söt ; megegyez a' keresztyén vallás elveivel, — szé­pen fejtegeti Reinhard (Morál 2. Bd. s. 285), mit felvett tárgyunk tisztábbra hozataláért e' helyen közleni érdekes: „Der Christ — mond ö — hat 1 die Verbindlichkeit, von dem gesunden Menschen— verstande, oder von dem nalürlíchen Wahrheils— gefühl, das uns ím gemeinen Leben leitet, auch in der Religion Gebrauch zu machen. Christus selbs dringt aufden Gebrauch des gesunden Men­schenverstandes bei Religionsangelegenheiten in allén den Stellen, woerzeigt, in welche Wieder­sprüche mit sich selbst die Menschen durch den Aberglauben verwickelt werden Marlh. XXIII: 16 — 22. — Auch hat er durch die Popularitát, mit der er die Religion selbst lehrte; durch die Einkleidung derselbenin fassliche, dem gesunden Menschenverslande nahe liegende und ihn überall weckende Gleichnisse; durch die Art, wie er bei Slreitigkeilen immer das gemeine Gefühl zum Schiedsrichler machte (Z. B. Matth. 12, 24—26. Luk. 14. 1- 6. 15, 1-10.); durch die Klarheit endlich, mit der er moralische Wahrheiten und vorgebliche Gewissensfragen nach dem Ausspruch einer unbefangenen Vernuft vorlrug und entschied (Z. B. Mark. 7, 18—32) das beste Beispiel von dem gegeben, was hier von allén Christen gefor­dert wird. Nach den Aussprüchen des gesunden MenSchenverslandes hat man alsó die Meinungen von der Religion, welche gewöhnlich für ivahr ; die Empfindungen des Herzens, welche gewöhn­lich für fromm; die Handlungen, welche gewöhn­lich für tugendhaftgehallen werden; endlich auch die Hoffnungen und Besorgnisse, zu denen man gewöhnlich durch die Religion berechtigt zu sein glaubt, sorgfálligzu prüfen,und gegen alles Ver­dacht zu schöpfen, was mit dem unverdorbenen Wahrheitsgefühl und den allgemeinen gebilligten Grundsatzen der Vernunft, die wir im gemeinen Leben befolgen, und befolgen müssen, nicht ver­einbar scheint. Dies ist nicht nur das einzige,son­dern auch das vomChristenthum überall empfohl­ne Mittel, dem blinden Glauben, den Gráueln des Aberglaubens und der Intoleranz vorzubeugen, unddahereine der allerwichtigslen Anweisungen, die uns die Lehre Jesu ertheilet." — De talán azt mondja valaki, hogy bár a1 lelki szabadság üdves voltát — vallási tekintetben nem tagadhatni, mégis általános kiterjesztése káros eredményeket okozhatna, mert tapasztalati adatok ulán világos, S. 50 — 63. E' két fiizetű röpirat megérdemlené, hogy egy papi könyvtárba sr hiányzanék, — benne tárgyunkra nézve nagy számmal találhatók a' legszebb és leglanu­ságosb nyilatkozatok.

Next

/
Thumbnails
Contents