Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1844 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1844-08-03 / 31. szám

loztak a' körülmények, 's a' nyomasztó körülményekhez mért progressióban nyujthalta-e ki földjét az adózó, mint a' bőrt, — vagy átalján nvittatott-e számára uj jövedelmi forrás ? azt vizsgálni nem e' lapok dolga. Elég az hozzá, az én hitein ez: tegyük bár mérlegbe ama resígnált vallásos buzgóságot, melly a' protestáns egyházak megalapittatásuk idejében uralkodott a1 mostani nehéz körülményekkel: a' mérleget bizonvnyal ez utolsó billenti le, és csak kevés egyház fogja a' mostani jövedelmet lelkésze és iskolatanílója számára megajánlani. — Ezért, ha tőlem í'iigg vala, meg sem kisértem a1

nm. helytartó-tanács kész atyáskodását az ezüst stolával. De miután a'gyermek megszületett, ha még nem késő, gondoskodni kell bábáról. Nevezzen ki minden egyh.megye járásonként egy papi és egy világi ülnököt, ez utolsó, ha lehet, egyszersmind polgári tisztviselő legyen , kik minden egyes egyházakban megjelenvén , magyarázzák meg, és illő nyomatékkal tegyék kötelességeiil a' népnek, hogy ezen közhatárzat szerint méltányosnak ismert, és felsőbb rendelet által is megítélt csekély jövedelemjárulékot — akarja nem akarja — megfizetni tartozik. Igy kikeriiltetnék a' lelkész és egyháza közötti szomorú súrlódás, mellyet a1

lelkész szellemi hatása érdekében csak fájlalni kell. Kikerültetnék még az is, hogy az értetlen nép nem tanácskoznék a' nm. helytartó-tanács rendelete felett, ha elfogadja-e vagy ne. Egyébiránt én, egyéni véleményem szerint, egyen kivül, minden palástdíjt eltörlenék. Eltöri eném , a' keresztelésért és esketésért járuló palástdíjt, a' temetési szertartást pedig úgy rendelném, hogy az iskolamester énekelni, a1

lelkész könyörgést mondani minden halott felett díj nélkül lennének kötelesek; ki még ezen kivül halotti tanítást kívánna a' lelkésztől, minthogy az szorosan nem is tartozik a' cultushoz, fizessen ezüstben és sokat. — Eltörleném még és mindenek felett az iskolamesteri verses bu-Gyűlések. Tászáiiimieui reform, egyházkerület közgyűlése. Tartatott S. Patakon nyárhó 15-19. főt. Szathmáry József superintendens és tek. Szathmári Király József a. borsodi segédgondnok urak elnöklelök alatt. A' letárgyalt ügyhalmazból néhányat mutathat elő közlő a1

tisztelt olvasó közönségnek. Első két ülést egy különfélekép érteimezeit in. k. helytartósági intézvényen kivül, az örökség gyanánt ránk szállt pénzügy foglalta el, melly, mint máskor, most is erős halárzatot termett, ha ugyan gyümölcse, mint szokott, éredés előtt földre nem hull. Küldöttség neveztetett; az elmaradt 50—60 ezerre rugó kamatot behajtatni, a1

íizetni nem akarónak pedig maga a1

töke is feltnondalni rendelletett. Es volt vita a' betáblázáson ! hogy sértenök meg ügyfeleinket ? suttogott a'félelem, önzés és pártérdek. Jobb is! ha már csakugyan szárad a forrás, melly minkeblünkböl árva intézetünk sovány földére harmatoz, midőn istenen kivül senki sem segít rajtunk: szivattyúzzuk fel hidegségünk kopár terére azon kevés tápnedvet is, melylyet őseink buzgalma szívereink végdobbantásául ránk hagyott; — de ne feledjük, hogy sáfárlásunk eredménye egy jobb kor kezébe kerülhet még. Igy viradtunk a 3—ik ülésre még mindig pénzzel bíbelődök az aclák és kötelezvények pusztáján; 's még ennek is volt haszna, mert előkerítette a' coordinatio eszméjét; de az idétlen gyermek jóformán bölcsőben sem ringott, néma ajkunkon ö is megmeredt lehelletével és sikoltásával; és mégis volt nyoma rövid éltének, mivel: derék világi elnökünk — kihez hasonlót adjon isten minden közgyűlésnek, 's tartson meg közügyeinknek — kimondá: „hogy a' superintendentia non ens, csupán a' Tractusok öszlete." E' tiszta igékből merítette közlő azon indítványát, melly a' későbbi sebes tanácskozásnak irányt adolt. „Ma a' super. a' Tractusok öszlete, hogy bíráskodhatott kihallgatlanul egyik testvére az a. zempléni egyház megye fölött? mért gátolja a' szabad esperesválaszcsúztalót. — Mi ez? egy furcsa állat, melly ig- tást? mért képez centrumot? (E. I. lap 28. sz.). notos í'allit, notis est derisui. Nézzétek meg e' I Az elnyomolt egyházmegye panaszlevele nyitatnemben a' legjobbat, mi kinyomva kézen forog, és fogjátok mondani velem együtt, hogy népünk értelmi szegénységének alig van nagyobb tiizpróbája, mint az, miszerint az érintettem nép illy kaczérkodó üres szavaknak félig össze — félig össze nem hangzó recsegését bánnelly értelmes prosánál feljebb becsüli. — Legven ez az első halolt! *) Felföldi. '") Ezen rövid czikket kedvem tett volna merő nagy belükkel szedetni. Mondhatom, hogy igen sok jó van benne. Székács. lan hever. Jönek és mennek az ügybarátok, kik egyházunk szabadságaért küzdeni sovárognak. Tétessék minél előbb közzé a' folyamodvány . . . 's a' t." Ez az indítvány vázlata. Véghangját egy szomorú hattyúdal követte: „E1

mondatott Miskolczon, de méltóztattak — Ennyire alászálltunk mi protestáns egyház! törvényes jogainkra , mellyeket hon és fejdelem adott meleg keblű őseinknek, magunk hányunk pányvát. A" panaszkodó egyházmegye folyamodványa, mellyet egy ügyes tollal szerkesztett 's okigékkel bőven meghintett czáfirgtnak méltán mondhatunk, felolvastatott, A' panaszlevél nyomán sürü keserűség