Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1844 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1844-06-29 / 26. szám
26. EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP, JHLarmadiU évi folyamat. Pesten, 1844. Junius' 29kén. Würe nur der Weg vom Papier ins Leben , vom Worte zur That leichter, als er bei der Indolenz der Menschen zu sein pflegt! Martin Ulrich. Tartalom. Népiskoláink' gyökhibái. ...i...s..s. — A' fá- j rabeli lelkek' számát hogyan Írhatni össze czélirányosan. t (Kísérlet Edvi Illés Páltól) — Háromszori hirdetéstől fülmentő engedvényezés. Vitányi József. — Egyházi gyűlések: Nográd-esperességi közgyűlés. — t — y. — Csúzai kisgyűlés alsó Baranyában. *#* — Felső-borsodi ref. egyházmegyei gyűlés. Malmos. — Irodalom. Muskuly Lajos. — Külföldi közlemények. — Belföldi Közlemények. — Levelezés. Népiskoláink' gyiifehibái. A' honi ipar', nemzeti szorgalom', erkölcsiség' emelésének, 's az ország' virágoztatásának sok eszközei között úgy látszik, legelső helyt állanak a' népiskolák; ezek ugyanis ha jól 's czélszerüen rendezvék, a' köznép' mind szellemi, mind anyagi előhaladására legnagyobb sikerrel hatnak; ezeknek feladata az emberi nem' sarjadékinak jóra ugy, mint roszra fogékony szivét az ember' dicső rendeltetéséhez, 's felséges czéljához illőleg nemesíteni, 's ollyakká képezni, hogy azokban Isten iránt buzgó tisztelet, jóltevők iránt hálás érzet, szegények iránt könyörűlet, a' közügyhöz áldozattal járulni készség, mindenekhez illendőség , mindenek iránt szeretet és tisztelet lakjanak; ezeknek feladata előítéleteken felülemelkedett, értelmes, önállású , kevéssel megelégedni, vagyonkáját megtakarítani tudó,okszerüleg dolgozó, életbevágó isméretckkel gazdag tagokat, hü alattvalókat, engedelmes jobbágyokat nevelni. De valljuk meg őszintén, hogy népiskoláink ezen feladatok' megfejtéséhez nem is közeliinek; 's miért? mert azon hiányok 's fogyatkozások, mellyek népiskoláinkban gyökereznek számtalanok. Ezeket kísértem én meg elősorolni; de ne várjon senki tőlem valami újat; népiskoláink' gyökhibái ismeretesek mindazok előtt, kik a' czélszerü nevelés és oktatásból tartják kifejlendőnek nemzetünk' 's honunk'szebb jövőjét; felszólalásom' egyedüli oka csak az, hogy azokat, kik mind szellemi mind anyagi erejöknél fogva képesek ez érdemben a' sinlő ügyön segíteni a' tömérdek' hiányok' ismételgetései által felhívjam az orvoslásra. Egy nagy, és fő gyökhibája népnevelésünknck alapszik, iskolatanítóink' készülellenségében , nem elég tudományos képzettségében, a' világgal haladni nemakarásában; mert ismerjük meg hogy ez az emberiségre, honra, 's nemzetre nagy fontosságú hivatal nem olly kezek között volt eddigelé honunkban, mint millyek kívántatnának népnevelésünk' kezelésére. Néhány gymnasialis alsóbb tanokat, legfeljebb a' humaniorákat végezvén az ifjú ki jő valainelly városba vagy nagyobb számú egyházba altanítónak, ott egy, vagy két évet töltvén — minthogy maga tanító, parancsnok volt, elvész minden kedve a' tanulástól, engedelmességtől 's iskolai fenyítéktől — örömest kün marad, ha valamelly egyházban tanítóság van ürességben ajánlkozik, 's rendes tanítóvá lesz, kinek még sokat, de sokat kelle vala tanulni. Hlyekből vannak többnyire iskolatanítóink! Hogy, és miként kereshetünk már ezekben didaclicai, methodicai képességeket, lélektani ügyes tapintatot, a' gyermeki elmékben szunnyadozó eszmék' fejtegetésére megkívántató tulajdonokat, átplántálási tehetséget miszerint saját isméreleit — tekintve a' gyermek' fejlési fokát, korát — a' gyermeki elmékbe átültethesse; mint mellyek mulhatlanul megkívántatnak a' tanítóban? Tudományos műveltséggel nem birnak nagyobb részint iskalatanítóink, mivel bírnak hát? talán jó bánásmóddal, fenyítékben, jutalomban okos mértéket tartással? oh ezzel sem sokan! A' fenyíték kijutott eddig is bőven az iskolás gyermeknek, de a' méltánylásról vagy jutalomról szó sem lehet. Bevezethetném itt olvasóimat néhány iskolatanító'praelectiójára, hol a' tanító maga ugyan ritkán jelen meg, a' szegény gyermekek magokra hagyatottan tanulják érteU lenül a' meg sem magyarázott kiszabott Jeczkét, a' felvigyázó nagyobb gyermekek táblára írják az őket megsértett, vagy iskolába felvitt eleségökből nekiek adni vonakodó kissebbeket „lármáztak" czím alatt; vagy ha megjelen is, erkölcsi, illendőségi, tudományos, egészség fentartási leczkék helyett szórja a' parancsokat, ismerteti hatalmát, a' bizodalmas atyai szerep helyett zsarnokit vesz fel, büntet vakon, a' nélkül, hogy elismertetné bűnét a'gyermekkel, a'nélkül, hogy utat mutatna a' bűnt büntetlenül nem hagyó, a' jót