Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1844 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1844-01-20 / 3. szám
nak, vagy pártoltatván, többektől elfogadtatnak. S ez az út a' tudományosság' útja, 's ez út mi előttünk, magyar protestánsok előtt, leginkább a'nagy reményű pesti egyházi hírlapban nyila meg. Majd, ha ez úton a' véleményekkel sokszor találkozott vélemények nemcsak tisztán kijelelendik a' hijányokat, hanem az orvosló szereket is biztosan kimutatandják: a' kivívott igazság önként át fog szivárogni a' tudós protestánsok' szűkebb köriből elsőben a' népnevelő intézetekbe, 's innen a' protestáns nép' terjedelmesebb közönségébe is; mert meg van az igazságnak azon jellemző ereje, hogy miután tiszta fénybe állítatik: rá ismer arra; 's megbarátkozik azzal a' legegyügyübb ember is 5 's ekkor majd c) Ekkor következik az idő, mellyben a' symbolumok' kijavítása' nagy munkájával már nem egyesek, hanem maga az egész közönség üdvösen foglalkozandhatik; vagyis, minthogy maga a' tiszta demokratiai intézkedés sem nem tanácsos, sem ki nem vihető, majd jogszerű képviselet — synodus — intézkedendik. Mikor jő el az ohajtott idő? ezt a' jövendőkben járatlan halandónak kijelelnie nem lehet; erre szükség nincs is. Hogy eljő : e' felől bennünket a' minden tekintetben erősen megindult haladás kételkedni nem enged. Annyit azonban hiszünk, hogy mig a' magyar tudományos protestantismus azon phasisokon át nem halad , mellyeken — mint felebb mutatám — a'német protestantismus egy század alatt keresztül ment: addig reménységünk teljesülve nem lehet; noha nem alaptalanul remélhetjük azt is, hogy, ha a' fejedelem' kegyelme 's törvényeink' kedvezése kegyesek leendnek megengedni, hogy szintúgy szent vallásunk, mint édes hazánk1 javára, józan szabadsággal járhassunk a' gondolkozó elme' útain: a' lefolyt század' kész termékeivel kínálván már meg bennünket, a' hosszúnak tetsző pálya , meg fog reánk, magyar protestánsokra nézve rövidülni; 's ha mi élők az Ígéret1 földére bó nem léphetünk is : meg marad számunkra az út-keszítés' gyönyörűsége , vegyítve azon édes remény'érzetével, hogy ott, hol utódaink a' symbolumokat kijavítva birandják, el fognak enyészni a' felekezetiség' közfalai is, elő áll az óhajtott unio. F. A. .V szentírás és az evaiig* egySiáz* Ezen két fogalom egymástól elválaszthatatlan, és örökké illyennek kell maradnia, llolevang. egyház létezik, ott a' bibliának élénken és munkásán kell hatnia; és ott, hol a'biblia olvastatik, evang. egyháznak kell alakulnia. A' földmives könnyebben munkálhatja földjét oke-, a'katona könnyebben harczolhat fegyver nélkül, mintsem hogy igaz evang. keresztyén, Isten' szent igéje, a' biblia nélkül csak gondoltathatnék. A bibliában Jan. 5,39 „van az örök élet." Esa3í-, 16, „Keressétek fel azúrnak könyvében, és olvassátok meg, ezeknek egy hijok nem lészen, ezek közül egyik sem foszt atik meg az ő társától; mert az én szám parancsolta ezeket, és ő gyűjti az ő lelkével azokat oda 0' helyre." 1. Tim. 4, 13 „A mig oda megyek, légy figyelmetes az olvasásban, intésben és tanításban." ÉsÉsa. 55, 10, 11. Miképen leszáll az eső és hó az égből, és oda vissza nem tér, hanem megrészegíti a' földet, és aztmiveli, hogy teremjen és gyümölcsözzön , és a magvetőnek magot adjon, és kenyeret az éhezőnek ; úgy lészen az én beszédem , melly számból kimégyen nem tér meg hozzám üresen , hanem megcselekszi a' mit akarok, és szerencsés lészen azoknál, a* kikhez küldöttem azt." — Ki az Isten igéjének erejét bővebben kívánja megismerni, olvassa: 5. Mos. 6. 6-8.— i.Sam. 15, 23.— 33.Solt. b. — 119. Solt. 9 és k. Péld. 30, 3. — Ésa. 40, 8. - Jer. 6, 10. 8, 9. 22, 29. Micha 6, 8. — Máté 24, 35. 'stb. olvassa magát az Isten igéjét, mert senki sem olvasta még azt a'nélkül, hogy erejét ne tapasztalta volna. — Ki Isten'igéjét nem szereti, nem olvassa, nem becsüli, sőt azt üldözi és megveti; ezerszer nevezheti magát evangélikusnak, pogány ő mégis! Ki Isten igéjét, a sz. bibliát szereti, becsüli, szivébe 's házába fogadja, az neveztessék bármiilyen néven, evang. kerésztyén\ A' bibliával foglalkozás 's biblia szerinti élet, az evang. keresztyén' ismertető jele. Az evang. keresztyén temploma, iskolája-, háza- és életének a' biblia szerint kellelintézve lennie. — Az Isten'igéjének kell az evang. keresztyén világító tüzének lennie mindörökké. — Hol a' biblia hiányzik, az az „evangelikus" név nem alkalmazható. — Az egyház' czélja: terjesztése és megőrzése az Isten' igéjének. E'végre rendel lelkészeket, kik a' bibliai igét, és semmit egyebet, egyszerűen, világosan , minden toldozás foldozás 's önvélemény* mellőztével hirdessék ; rendel tanítókat , kik arra az ifjúságot jó korán megtanítsák. Azért adja kezébe az evang. egyház a' bibliát mindenkinek, legyen az gazdag vagy szegény, magas vagy alacsony, tanult vagy tanulatlan, gyermek vagy öreg, király vagy koldus. 1 Tim. 6, 3—6. — A' szentírás' terjesztése tehát minden ev. keresztyénre nézve a' legszentebb kötelességek1 egyike. Én, mint család atya . nem alhatnám nyugodtan , ha gyermekeim vagy cselédeim közül valamellyik a' bibliát nélkülözné. „Előbb biblia ésúgya' kenyér.1 1 Mat. 6,33. — Nem volnának víg óráim, ha csak egy is tanítványaim közül a'bibliát nélkülözné; igy szólt hozzám minap egy hív iskolamester. — Én pedig nem halhatnék meg nyugodtan, 's nem jelenhetnék meg megvá ltóm' itélő széke előtt, ha csak egy is híveim közül, vagy valamelly evang. család gyülekezetemben a' bibliát nélkülözné; igy gondolkodik a" hív lelkész. — A' mi időnkben, inkább mint valaha szükséges az , hogy a' biblia az ev. keresztyéneknek ismét min-