Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1844 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1844-06-15 / 24. szám

lekezetekben, igy sokszor a' nem egészen józan fővel való esküvést, vagy az esküvésen nem egészen józan fővel való megjelenést 's a' templom körül való garázdálkodást eltávoztatni. Midőn nagyobb gyülekezetekben, egy délest, több pár összeköttetendő, mint lehetne ezeket arra birni 's kötelezni, hogy egymást bevárjá/f, 's a' szebb rend' és az innepély' neveléséért is együtt esküdjenek.— „Mindenek ékesen, és jó renddel legyenek közöttetek." 1. Kor. 14, 40. A' nagy Apostol ezen kívánságát, nemde, közakarattal kellene-e másban is, mindenben teljesíteni. Horvát János. Biblia kell. Ezen két szót viseli a' Horvát ur által sürgetett teendőknek sora homlokán, nem mintha bibliánk nem volna, hanem mivel mindnyájan érezzük, hogy az eddigi fordítások, nevezetesen pedig a' kézen forgó Károlyi Gáspáré , nem elégíthetik ki többé azon igényeket, mellyeket a' biblia értelmezéstanjában 's nyelvcsinban annyira előhaladt korunk hűség, szabatosság 's nyelvbeli tisztaság és méltóság' tekintetében, szokott intézni a' fordításokhoz. Ránk nézve, kik minden néven nevezendő hagyományt visszautasítunk, 's a' hiendők' és teendők' egyedüli, biztos's teljes zsinórmértékének a' szentírást tartjuk, valóságos szégyen, ha mindent el nem követünk , hogy ezen legfőbb kincsünket, tartalom-,alak- sőt hangzatban is az eredetinek lehető leghűbb lenyomatává tegyük. Pedig csak valljuk meg igazán, mi e' részben keveset mozdítottunk. -----------------*) - - - - ---------- - Horvát urnák egy új biblia-fordítás' szüksége körül nyilvánított nézeteivel tehát teljesen egyetértünk , hisszük, hogy az általa vagy általunk emlílelt's gondolkodó feleink által még tetemesen szaporítható okok parancsolólag hivnak fel e' szép feladás' minélelőbbi 's minél lelkismeretesb megoldására. Szabad legyen itt csak egy sajátságos okot említenünk. Nyelvünk jelenleg végforralmának időszakát éli, 's ha ezen időpontot elszalasztanók, annak nem sokára bekövetkezendő megállapodása , sajátságos biblianyelvi alakítását merőben lehetlenné tehetné. Valamint ugyanis minden tudománynak meg van a' maga' műnyelve, úgy a' theologiának is kell saját bibliai nyelvvel bírnia, mellyel minden müveit keresztyén nemzeteknél csakugyan bír is. Midőn azonban a' tudomány csak egy kis avatott körre számoltában, magának a' kifejezést minden időben *) --------'- mi egyhazunk' láthatlan 's egyedüli fejének ama' szavai szerint: nyomozzátok az ivást, mivel örök életet hiszlek birni lenne működni legszentebb kötelességünknek tartjuk. szabadon teremtheti, a' bibliára nézve, melly a' nép'sajátja , csak a' népélet'fordulatait ragadhatja meg, hogy a' forrongás közepett magasban irányzott értelemnek sajátszerű kifejezés kölcsönöztcssék. Kell-e bizonyítanunk, hogy nekünk juta honunkban a' népélet' fordulatának korában élnünk? Ki azt nem látja, érzi. Változatosság és mozgalom bélyegzi egész életünket. De ki Isten' akaratját cselekszi, örökké megmarad, mond az irás. Az isteni gondviselés úgy vezérli az emberek' lelkeit, hogy ezek gyakran a' legközelebb teendőket külön helyeken, a' legtávolabb vidékekben egyszerre sejtik, 's mi, kik nem mindig értjük, de mindig tiszteljük Istennek tanácsát, csudálkozni szoktunk, midőn egy és ugyanazon ügyben minden értekezés, összebeszélés nélkül felszólalunk, 's midőn kimondottuk a'szót, ezerek' keblében halljuk hangzatát, miként buzdítólag, igenlőleg verődik viszsza felénk. Ez tökéletesen igaz volt, igy van a1 bibliafordítás' szükségével is, melly az újabb időben többször emlegettetett, sőt a' tudományos élet' mezején is nemcsak áhítat' tárgyává lőn, hanem az életbe is átkezdelt menni. A' kérdés csak az volt, hogyan kelljen ugy állítani elő az űj fordítást , hogy az a' czélnak, mellyet általa elérni óhajtunk, legjobban megfeleljen. Horváth ur'javallata , hogy többen felosztva dolgozzanak általunk nem látszott könnyen és sükerrel kivihetőnek, mivel előttünk állott számos példa, melly azt tanúsítja, hogy ,,a' több szem többet lát" elv nyomán többek által készült minden illynemű munkában, a' vélt szabatosság', a' valódi kerekdedség' 's egyöntetűség' rovására történt. Mi más uton óhajtottunk indulni a' szép, de távol czél felé, úgy, hogy először megállapítsuk az elveket, mellyek munkálatunknál vezérlendenek; azután fordítmányunkból közöljünk egyet mást a* közönséggel, arra kérvén fel mindenkit, hogy észrevételeit akár az elvekre, akár a' fordításra nézve közölje velünk nyíltan, szabadon; végre pedig nyilvános közleménycink' következtében hozzánk érkezeit jegyzeteket és észrevételeket hálásan fogadván, illőleg méltatván, ott hol a'jobbról meggyőznek, használván, azonnal hozzá fogunk a' nyomtatáshoz, mottóul választván munkálatunk 's törekvéseinkre vonatkozólag Gamaliél'ama'szavait: ha emberektől van ey

szándék és ez ügy, felbomlik; ha pedig istentől van, nem bonthatjátok fel azokat , hogy ne találtassatok Istenostromlóknak. (Apóst. Cs. 5, 38:39.) A' mi aztán munkánk'jövendőjét illeti, biztosan számíthatunk egyre a' három közül. Vagy figyelmökre méltatandják a' protestantismus' képviselői 's illő megrostálás után, rányomandják a' „helyeseljük" pecsétjét; vagy ezt nem téve, a' nép fogadandja el vezéreltetve legbiztosabb kalauzától, üdvvágya' hajlamától. Ezen esetben legyen Istené a' dicsőség, ki bennünk és általunk munkás vala. Vagy sem felülről, sem alulról nem fogadtatik el fordításunk, 's ekkor