Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1844 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1844-06-15 / 24. szám

lekezetekben, igy sokszor a' nem egészen józan fővel való esküvést, vagy az esküvésen nem egé­szen józan fővel való megjelenést 's a' templom körül való garázdálkodást eltávoztatni. Midőn na­gyobb gyülekezetekben, egy délest, több pár összeköttetendő, mint lehetne ezeket arra birni 's kötelezni, hogy egymást bevárjá/f, 's a' szebb rend' és az innepély' neveléséért is együtt esküd­jenek.— „Mindenek ékesen, és jó renddel le­gyenek közöttetek." 1. Kor. 14, 40. A' nagy Apostol ezen kívánságát, nemde, közakarattal kellene-e másban is, mindenben teljesíteni. Horvát János. Biblia kell. Ezen két szót viseli a' Horvát ur által sürge­tett teendőknek sora homlokán, nem mintha bib­liánk nem volna, hanem mivel mindnyájan érezzük, hogy az eddigi fordítások, nevezetesen pedig a' kézen forgó Károlyi Gáspáré , nem elégíthetik ki többé azon igényeket, mellyeket a' biblia értelme­zéstanjában 's nyelvcsinban annyira előhaladt ko­runk hűség, szabatosság 's nyelvbeli tisztaság és méltóság' tekintetében, szokott intézni a' fordítá­sokhoz. Ránk nézve, kik minden néven nevezendő hagyományt visszautasítunk, 's a' hiendők' és teen­dők' egyedüli, biztos's teljes zsinórmértékének a' szentírást tartjuk, valóságos szégyen, ha mindent el nem követünk , hogy ezen legfőbb kincsünket, tartalom-,alak- sőt hangzatban is az eredetinek lehető leghűbb lenyomatává tegyük. Pedig csak valljuk meg igazán, mi e' részben keveset moz­dítottunk. ----------­-------­­*) - - - - ---------- - Horvát urnák egy új biblia-fordítás' szüksége körül nyilvánított nézeteivel tehát teljesen egyetértünk , hisszük, hogy az általa vagy általunk emlílelt's gondolkodó feleink által még tetemesen szaporítható okok pa­rancsolólag hivnak fel e' szép feladás' minélelőbbi 's minél lelkismeretesb megoldására. Szabad legyen itt csak egy sajátságos okot említenünk. Nyelvünk jelenleg végforralmának időszakát éli, 's ha ezen időpontot elszalasztanók, annak nem sokára be­következendő megállapodása , sajátságos biblia­nyelvi alakítását merőben lehetlenné tehetné. Va­lamint ugyanis minden tudománynak meg van a' maga' műnyelve, úgy a' theologiának is kell saját bibliai nyelvvel bírnia, mellyel minden müveit ke­resztyén nemzeteknél csakugyan bír is. Midőn azon­ban a' tudomány csak egy kis avatott körre szá­moltában, magának a' kifejezést minden időben *) --------'- mi egyhazunk' láthatlan 's egyedüli fejének ama' szavai szerint: nyomozzá­tok az ivást, mivel örök életet hiszlek birni lenne működni legszentebb kötelességünknek tartjuk. szabadon teremtheti, a' bibliára nézve, melly a' nép'sajátja , csak a' népélet'fordulatait ragadhatja meg, hogy a' forrongás közepett magasban irány­zott értelemnek sajátszerű kifejezés kölcsönöztcs­sék. Kell-e bizonyítanunk, hogy nekünk juta ho­nunkban a' népélet' fordulatának korában élnünk? Ki azt nem látja, érzi. Változatosság és mozgalom bélyegzi egész életünket. De ki Isten' akaratját cse­lekszi, örökké megmarad, mond az irás. Az is­teni gondviselés úgy vezérli az emberek' lelkeit, hogy ezek gyakran a' legközelebb teendőket kü­lön helyeken, a' legtávolabb vidékekben egyszerre sejtik, 's mi, kik nem mindig értjük, de mindig tiszteljük Istennek tanácsát, csudálkozni szoktunk, midőn egy és ugyanazon ügyben minden érteke­zés, összebeszélés nélkül felszólalunk, 's midőn kimondottuk a'szót, ezerek' keblében halljuk hang­zatát, miként buzdítólag, igenlőleg verődik visz­sza felénk. Ez tökéletesen igaz volt, igy van a1 bibliafordítás' szükségével is, melly az újabb idő­ben többször emlegettetett, sőt a' tudományos élet' mezején is nemcsak áhítat' tárgyává lőn, hanem az életbe is átkezdelt menni. A' kérdés csak az volt, hogyan kelljen ugy állítani elő az űj for­dítást , hogy az a' czélnak, mellyet általa elérni óhajtunk, legjobban megfeleljen. Horváth ur'ja­vallata , hogy többen felosztva dolgozzanak álta­lunk nem látszott könnyen és sükerrel kivihetőnek, mivel előttünk állott számos példa, melly azt ta­núsítja, hogy ,,a' több szem többet lát" elv nyo­mán többek által készült minden illynemű munká­ban, a' vélt szabatosság', a' valódi kerekdedség' 's egyöntetűség' rovására történt. Mi más uton óhaj­tottunk indulni a' szép, de távol czél felé, úgy, hogy először megállapítsuk az elveket, mellyek munkálatunknál vezérlendenek; azután fordítmá­nyunkból közöljünk egyet mást a* közönséggel, arra kérvén fel mindenkit, hogy észrevételeit akár az elvekre, akár a' fordításra nézve közölje velünk nyíltan, szabadon; végre pedig nyilvános közle­ménycink' következtében hozzánk érkezeit jegyze­teket és észrevételeket hálásan fogadván, illőleg méltatván, ott hol a'jobbról meggyőznek, hasz­nálván, azonnal hozzá fogunk a' nyomtatáshoz, mottóul választván munkálatunk 's törekvéseinkre vonatkozólag Gamaliél'ama'szavait: ha emberek­től van ey szándék és ez ügy, felbomlik; ha pedig istentől van, nem bonthatjátok fel azo­kat , hogy ne találtassatok Istenostromlók­nak. (Apóst. Cs. 5, 38:39.) A' mi aztán mun­kánk'jövendőjét illeti, biztosan számíthatunk egyre a' három közül. Vagy figyelmökre méltatandják a' protestantismus' képviselői 's illő megrostálás után, rányomandják a' „helyeseljük" pecsétjét; vagy ezt nem téve, a' nép fogadandja el vezéreltetve legbiztosabb kalauzától, üdvvágya' hajlamától. Ezen esetben legyen Istené a' dicsőség, ki bennünk és általunk munkás vala. Vagy sem felülről, sem alulról nem fogadtatik el fordításunk, 's ekkor

Next

/
Thumbnails
Contents