Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1844 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1844-01-20 / 3. szám

ménczkedés' gúny játékainak, mély vizsgálódást teszen ellenébe; 's a' vallást, melly historiailag ostromoltatott, a' tiszta okosság védszárnyai alá fogadja; minek természetesen az lett következése, hogy a' vallás positiv állásából kimozdíttatott. De a' tiszta rationalismusnak csak hamar históriai rationalismus állott helyébe, melly a' történetszerü isteni kijelentést, szent hittel öleli. A'kettős irány azonban — a' symbohimi, és antisymbolumi irány --ez utóbbi korszakban is szembetűnő vala A' régiség ellen felbőszült franczia forradalom kilobogván végre lángjait: mint másutt, úgy némethonban is átalános becsbe kezdettek jőni a' lefolyt századok' históriai emlékei, 's az ezeken szent kegyelettel függő restauratio , megrettenve az újabbi rombolás' kártékony éveinek emlékezete által, kárhozat' bélyegit nyomta minden újításokra, 's túlzó buzgóságból nem egyszer, nem egy helyen, revolutionalis szint öltöztető a' haladás' legmérsékeltebb mozdulataira is. Igy Ion ez a' vallástudomány' működéseibe is, behozva's úgy látszik, mintha a' mysticismust, bünletésképen bocsátotta volna az ég, a' kicsapongó szabad- 's könnyelműség után, a' protestáns keresztyének közé. Vak tisztelettel ragaszkodtak egyének, iskolák, cabinetek a'vallás'régi tanaihoz , úgy gondolkozván, hogy az ezektőli elpártolás vala szülő anyja a' forradalom'szörnyetegének, 's az ezekhezi ragaszkodás az egyedül óvó szer arra nézve, hogy a'kiállott veszélyek többé elő ne jöjjenek. 'S midőn ekképen ezen elv-, 's vélemény-fordulat, a' forradalmi eszmékkel együtt sirba temetni láttatnék, a' mult században működni kezdett józan ész' üdvös termékeit is; midőn maga a' protestantismus is reformatioi korának bölcsőjébe, symbolikus hónába visszavonulni láttatnék: a'lefolyt században már annyira előre haladott tudományos vizsgálat, a' helyre állott béke' szelid ihletésére ismét ébredezni kezd; 's egy része a' vallástudósoknak tisztelve ugyan a' vallás' régibb müveit, de úgy gondolkozva , hogy azokban megállapodni, azokra nem építni, a' protestantismus' haladni szerető természete elleni vétkes henyeség volna, bár sok nehéz akadályok között, folytatni kezdé a' munkát, mit a' reformatio csak megkezdhetett vala; 's viszszaemlékezve arra, hogy az első reformatio' fő érdeme abban áll, hogy az, megvetvén az időtől elmaradt hagyományi magyarázatokat, vallás kútfejének egyedül a' szentírást ismeré el: a' symbolikus könyveket, mint a' régi reformatio' szentirás-magyarázati hagyományait, a' jelen tudományosság' próbakövére állította ; 's ezt annyival bátrabban tette, mert egyet sem talált ollyat a' protestáns symbolikus könyvek között, melly a' későbbi kort a' szentírás' magyarázatától eltiltotta, 7s magának csalhatatlan magyarázati kiváltságot követelt volna. Próbálta megmutatni, hogy a'symbolikus könyveknek több magyarázati tanjai, ineg nem állhatnak a' több tudományokkal együtt járó exegesis szerint, előterjesztette, hogy azon idő alatt, mellyben a' symbolikus könyvek keletkeztek, magának a' bibliai nyelvnek sem birták teljes ismeretét; bebizonyítá történeti adatokból, hogy a' symbolikus könyvek nem is azon czélból készültek, hogy hit-szabályi szolgálatot tegyenek, 's hitszabályi tekintélyre nem is vallás tudósok' Ítélete, hanem világi hatalom által jutottak; sürgette az eskü' eltörlését, mellyel a' vallástanítók az azok szerinti tanításra köteleztetnek; kimutatta, hogy azoknak több tanjai a' szentirással ellenkeznek. De az ellenzéki párt, melly a' néptömeget birja zászlója alatt, semmit sem engedett el a' symbolikus könyvekből, ugy mutatta elő azokat, iskolákban, egyház' szószékeiben, fanatizáló folyóiratokban, tractatusokban, mint olly féltő kincseit a' protestantismusnak, mellyeknek kezei közüli kibocsátása, élete' bizonyos végivel jár együtt; 's nem egyszer tett próbát a' rationalisláknaka' protestánsok közüli kirekesztésére; sőt sikerült egy hatalmas protestáns udvart is oda hajtania, hogy ez a' viták között, hol csak igazság lehet győzelemre jogosítva, hatalom szavait is hangoztassa. Látván azonban a' symbolista párt, hogy tudományos erő ellen csak tudományos erőt illik a' tudományosság'jelen korszakában állítani: felhivá maga mellé segítségül a' német hon' nagy hírű avatott bölcsét Hegelt, 's ennek iskoláját, melly szédítő mélységébensülyesztvén a' symbolikus könyv' állítmányait, innen úgy hozá fel közszemléletre azokat, mint okosság szinüséggel amalgamazott tanokat, 'se'fényködben a' symbolumok' őr angyalát kezdé látni a' még jobban mystificált mysticismus; 's hiszi — bizony jól is hiszi — hogy mint Hermesnek a'szerencsétlen bonni professornak sikerülhet vala a'r. katholicismus' dogmái' igazságainak philosophiai megmutatása: ugy a' Hegelismusnak is sikerült a' kortól elmaradt symbolumi tanoknak észszerű demonstratiója. Azonban ennyi agiíatiók után is — ha az egyesült protestánsokat kivesszük — élnek Némethonban a' symbolikus könyvek, él az azokra kötelező eskü, noha több tartományokban módosítva , lágyítva. E' történeti vázolat, melly a' symbolumok elleni rationalismust, 'saz azokhoz ragaszkodó mysticismust, úgymint azok Némethonban, kivált a' XVIII-dik század' utóbbi feléről számítva egymás ellen csatáztak, szemünk elébe terjeszti, nekünk magyar protestánsoknak, kik jelenleg hasonlókat próbálni akarunk, hasznos utasításul szolgálhat. Mindezekből immár, mik a' symbolumok' ügyében történtek — úgy tetszik nekem — ezen tanulsági eredmény jő ki, hogy symbolikus könyveink olly alakban, mellyben azokat öröklöttük, cszélszerü szolgálatot minden részben nem tehetnek : de az, hogy symbolumokraa' keresztyéneknek szükségök nem volna, a' mondottakból ki nem hozathatik. Azon hittudósok közül, kik a' symbolikus könyvek ellen egy, vagy más időben