Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1844 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1844-06-08 / 23. szám
tosan újítatnak, mint ez szemünk előtt vagyon hazánkban is. A' tisztújítás mellett szóló legelső és legerősebb gyámok ama1 prot. elv, melly semmi pangást nem szenved, és egyházban a' tisztviselők' választásában (az az tevésében és letevésében) teljes szabadságot követel. Holtig hivatalkodni stabilismus, hierarchiai rendelvény, a' r. katholioismus' bélyege és a' protestantismusban egyik maradványa, melly abból ránk észrevétlenül által— szállott, de már valaha száműzendő. Mert ezen szabadságot a' holtig hivatalkodás nagyon megköti és korlátozza. Ezt az elvet, mint természeti rendtartást, a' természethez hü prot. közrend, bár önmagára hagyatva is, átalános gyakorlattal tünteti élőnkbe kis mintákban; nagyobbakban is utánozandót, a' midőn anya- és fiók-egyházakban a' gondnok és egyházfia, hivatalnokokat bizonyos évek' multával pontosan restaurálja, hogy igy az e' hivatalokra alkalmas hely minden tag egyiránt részeltessék tisztességben, haszonban és teherviselésben. A' közrendű protestánsok nem tartják igazságosnak,hogy ezen tisztségeketa'tehetlen elaggottságig, vagy szintén holtig csakugyan azon egyek viseljék, valamint nem becstelenségnek, midőn az illy tisztség valakiről levétetik ; mert hiszen ö előbbi állásába növekedett becsülettel tér vissza , és a' sors közös mindnyájukkal. A' protestantismusnak e' kivánatát hangosan sürgeti a' korszellemis, mellynek ez oldalróli rajzolásához szókat ama' szép búcsúbeszédből kölcsönzők, mellyel Dráskóczy Sámuel gömöri alispán, nem rég hivataláról leköszönt. „Jól tudom azt is, miképen fellépni és letűnni: ez a-1 közdolgok'emberének sorsa, még pedig a' kor' természetéhez és szelleméhez képest később vagy hamarább. Voltak idők, mellyekben a' mozdulatlan kitartás, azon boldog inertia volt az erény; 's midőn a' közdolgok' férfiai az egyformaságban gyönyörködő világot százados formák szerint igazgaták. De korunk a' haladás', az átalakulás' kora, melly gyorsan ujabb njabb formákat vesz magára. Ugyanazért természetes, hogy a' hivatali kormányokra is ma gyakrabban kivántatnak ujabb egyedek, mint ama' régi időkben/' Üdvös újításokat és mindennemű előhaladást t. i. csak a' tisztek' változtatása által eszközölhetni legbizonyosabban; mert minden uj hivatalnok azon iparkodik , hogy valami hasznos és jó ujdonossággal, vagy valamelly megrögzött rosznak kiirtásával magának érdemet és hirt szerezzen: holott ellenben a' holtig hivatalkodók rendszerint bizonyos rutinákhoz szokván, azok mellett megállapodnak, és — hátra lépnek. Honunkban, a' vármegyei municipalitások' honában , ezeknek analógiája is tisztújítást igényel azon egyházban, melly nem papkirályi, hanem collegialis és állományos egyház. Lám megyék, városok, helységek'hatóságai kivétel nélkül restauráltatnak országszerte: 's a'prot. egyházihatóságok vonnák-e ki magukat e' nemzeti szokás alól? Bizony a' holtig hivatalkodásnak legfölebb is csak a' magas és örökség szerint által szálló tisztségeknél lehet helye, (minők pl. a' királyi dynastiák; méltóságok, berezegi majoratusok 'stb.) aztán az olly stádiumoknál, mellyekhez kenyér és politikai létezés van kapcsolva. De még a' királyi felség által történni szokott kinevezések körül is kívánandó 's üdvös a' tisztújítás, mint ez, a' sürü elhelyezések utján gyakoroltatik indirecte. Továbbá ajánlja a' tisztújítást azon jó tulajdona, melly szerint ez képes mindennemű rögzött hibákat és visszaéléseket az egyházban meggátolni; az egyh. és isk. pénzeknek hivtelen kezelők által történhető elveszését megeleíteni; ligue-ákat megsemmíteni, czimborákat kiirtani. így pl. megtörténhetik néha, hogy reményében és bizalmában a' közönség valamelly egyed' választásával csalódhatott. Az ember, míg felmagasztalva nem volt , tudta magát kedveltetni mindenekkel: felemeltetve viszont minden szivet elidegenít magától. Honores mutant móres. Ez esetben egyedül a' restauratio nyújthat gyökeres orvoslást; 's illvenkor még az olly hivatalnoknak magának is jobban esik, ha kevesebb bűnnel és több becsület-marr.dvánnyal léphet le, mint ha vétkei halomra növekedtek, és csak halála felé vagy után érte volna utol a' nemesis. Más hivatalnok, kit nem a' közbizalom, hanem az aristocratiaikorteskedés és rokonszövedék emelt magas polezra, tisztében tudatlan, azt üti véti, bakokat lö, vadakat tesz ós szégyenére van a' testületnek. Míg egy másik, mint újholdvasámap-szülte szerencsefi Qimporkömmling) felemelkedvén , önbizottá, hiúskodó és uralkodóvá lesz, a' törvényeket kijátsza, hierarchiai önkényt gyakorol büntetetlen, magának mindent megenged , és mindeneknek fejökre nyő ; e' mellett pedig az alája rendezett egyházakkal 's egyedekkel titkon kereskedést fsimoniát) gyakorol, per fas et nefas gazdagulni sóvárgó, pénzért megvásárolható, következőleg magas tekintélyével és hatalmával élni nem mer; az atyai szelid bánásmódnak figefa' levelei alá búva, nem fedd, nem dorgál senkit, nem lép föl erőteljesen 5 hanem hagy menni minden ügyet , a' mint mehet vagy menni akar. Az illy tisztviselők, ha holtig működhetnek, felszámíthatlan károkat tesznek és kiirthatlan hibákat csúsztatnak be egyházba és iskolába: de ha a1 restauratio divatozik, ennek ideje eljővén, véget vet minden gonosznak. Névszerint súlyos pörölye és rakonczája a' tisztújítás az aristocratiai visszaéléseknek. Tudjuk, azaristocratia honunkban melly nagy befolyást gyakorol, nemcsak a' politika' térén, hanem az egyház' aklában is, és magyar egyházakban lelkipásztori működést, álaOberlin, nem enged. Ez az utunkban álló leggöröngyösebb akadék, melly miatt az igazi protestáns kormányzás-