Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1844 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1844-05-18 / 20. szám

jutalmatlan, kinek leend kedve 's módja azt ollykóp elvállalni, hogy innen hivatalos tartozást és felelősséget yonjon magára. Ez, mondhatni, olly akadály, mellyben legelőbb hajótörést szenvedhet tervünk. Azonban bízzunk az indítvány' korszerű voltában, melly csakhamar kivivandja magának az elismertetést azoknál is, kiknek hatalmában áll pénzzel gyámolítni. Másfelül nem álland egészen érdekén kivül ifjú férfiainknak illy meddő hivatalkát elvállalni. A föltétel maga is kedvező, a' menynyiben csak egy pár kedvencz tanulmányt fogna az illető, bár több évosztályban tanitni, mire hetenként legfölebb 10—12 óra volna szentelendő Aztán e' mellett könnyű sőt czélirányos volna néki eg\)szersmind jövedelmező házi-tanítóságot viselni. Továbbá mellyik ifjú ember volna ollyan lelketlen, hogy, ha különben engedik körülményei, 's ő épen tanítóságra készül, nem ragadná meg az alkalmat, mellynél fogva tér nyilandik előtte gyakorlati képeződésre, mesterré, jelessé válhatásra, mi csakugyan saját érdekében is áll. Ehez járul azon boldogító öntudat , miszerint a' hon 's emberiség' magasabb érdekeinek is áldozik egyszersmind. Aztán nem megvető megtiszteltetés leend egy egész nyilvános intézet' bizodalmával megajándékoztatni, 's tőle nyilvános oktatói czimmel földiszílet/n; mert néhány okosaktól 's derekaktól méltányoltatni csakugyan több becsület ám , mint egész egy özön ollyan jámboroktól, kik szolgai tiszteletüket pénzhez 's hiu külfényhez mérik. Merném azt is hinni, miszerint lyceumaink 's különösen dúsan bélelt collegiumaink, sőt tán egyéb tanodáink közül is találkozandik már jelenben is egy pár, melly tán valamicske díjt is nyújthatna a' fáradalmáért azt kiérdemlő és szükséginek fedeztére alig nélkülözhető segédnek, vagy legalább szállással szolgálhatna néki azonban is, míg többre leend módja. Remélhető, miszerint építkezés' esetében több tanító-lakásra is lesz gond. Bátor vagyok továbbá még azt is indítványozni , hogy mindenik ggmnasiumi tanulóra rovassé/ évenként 1 p. ftnyi fizetés, segédi-pénz' czíme alatt, az illető rendes- vagy osztálytanítónál mindjárt az év' elején leteendő. Legyen például 300 tanuló valamelly gymnasiumon, ugy a' segédi-pénz tenne 300 p. ftot, mihez képest, ha 3 segéd lenne, mindenik 100 p.ftlal volna jutalmazható, mi legalább jobb volna semminél. De mondjátok, hogy csak fizettetésről hallgassak, mert ettől úgy is anynyira iszonyodnak a' szülők. Erre csak annyit \it laszolok: ha minden szülő érteni és érzeni birná, milly nagy jó történik öngyermekein is indítványunk' fogamítatása által; valóban nemcsak 1 forinttal nem idegenkednék ezentúl többet fizetni , hanem tizakkora áldozattól — ha áldozatnak mondható a legszentebb tartozás — sem borzadna vissza. És ha csakugyan találkoznék szülő, kit 1 forinttali költségesbülto a' lanítatásnak el tudna hűteni az iskola iránt; az valóban nem érdemlené meg, hogy iol rendezett tanodának jótéteményiben részesüljön. Oh szülők! oh tehetősebb polgáraink! tiszteire tudom, hogy számosan vannak köztetek, kikben nagyon nemes sziv dobog; de, de számosan olylyanokis, kik nem tudják, mire legnagyobb üdvösség s legvalódiabb dicsőség nem fösvénykedni* Vessetek egy pillantást az országok' legmüveltebbikére, poroszhonra! Ottan sokat adózik ám kinek sokja van, a' közhaza' boldogítására, 's az országos adónak névszerint nagyszerű része fordítatik a' tanintézetek' szükséginek fedeztére, és mégis a' tanulók' szülőire annyi költség rovatik rendszerint, mi mellett azon díj, mellyet ti szoktatok adni tanítóitoknak, szinte elbújhat. Azonban a' segédkedésre az is méltó ösztönül fog nézetni, hogy a nyilvános intézetbeni működés, ha különben az egyén alkalmatlannak nem mutatkozik, rendes tanítói-széli ürültekor, vagy újnak nyiltakor, néki ennek elnyertére sokkal több reményt nyujtand, mintha csak magánylag vagy egyházi hivatalban működnék azon idő alatt; mert hisz az természetes, miszerint minden okos és becsületes előjáróság szívesben választ egy gyakorolt, próbált és kitűnt egyént rendes tanítóul, mint valamelly ismeretlent vagy legalább még nem próbáltat. Mivel azonban mind e;en ösztönök, ha mindenesetre hatni fognának is, és bizonyosan fognak is, némelly egyéneinkre, arról csakugyan nem eléggé biztosítók, hogy számolhassanak is intézetink mindenkor illy egyének'ajánlkoztára; azért, hogy bizonyosan csak a' legüdvösebbül mutatkozandó tervünknek ne csak valószínű, hanem biztos jövendője lehessen, bátor vagyok indítványimat még egy alázatos és bizodalmas kérelemmel berekeszteni. Nyilvánítsák ki atyáskodó superintendentiáink es jobb gymnasiumaink, vagy a' mennyiben ezek nem volnának önállók, illető előjáróságaik, közakarattal határzatul, miszerint (például) két évig még az eddigi választási szokás mellett maradnak ugyan , de azontúl mind azon egyének, kik bármelly gymnasiumunkban, a fönebb kimondott föltétel mellett fölvéve, szaktanítóilag segédkednek, a' mennyiben magukat hivatlanokul nem mutatják, föltétlenül választatási elsőbbséggel birandnak, bármellyik gymnasiumban történjék is székürülés avagy uj szék' nyiltatása, szintúgy ha akár protest. egyházunk által , akár országos erővel új prot intézetek fognának létrehozatni. Én ezen indítvány' üdvös, kivihető 's észszerű voltát annyira beviláglónak hiszem, hogy belátó 's jóakaratú férfiak előtt azt még külön indokolnom nemcsak fölösleges, de sőt illetlen volna. Ha ezen kérelmein is elfogadtatnék, ugy önként elenyésznék azon netaláni aggodalom is, miszerint megeshetnék, hogy az intézet némellykor egészen segéd nélkül maradand , kihűlvén az előbbiekből. Ettől nem kellend tartani jelesebb intézetinknek, mellyek magukról bölcsen gon-