Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1844 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1844-01-13 / 2. szám

család, alig fér meg; anyagi, el nem altható szük­ség kiséri egy napról másra, melly kedvet igye­kezetet öl, 's a' jövőben is jutalomremény nem lelkesíti. Avagy jutalom-e? egy hosszú évi taní­tásért néhány váltó garas, vagy egy szük véka ga­bona. Azért a' honnak kell a' népnevelést fölven­ni — mint a' mivelt külföld — czélszerüen alko­tott népiskolák által, 's beléjök néptanító szellemi tehetségekkel erre hivatva anyagilag illően ellátva. A' munkátlan leélt századok'hosszú során minden­ben elmaradott honnak ezer a' teendője, 's mig az eszme hatalmas pártfogása által gyümölcsöt te­remne, egyeseknek, kiknek a'születés és szerencse eszközt, pénzt adott, vagy lelkes egyénekből alakult egyesületek teljesíthetik a' haza', az embe­riség' e' nagy kivánatát. Ez lelkesíte ezelőtt több évekkel, alakulni egy asszonyi egyesületet, melly teremié a' külső magyar-útszai eloiskolát; de még ezzel nem volt elég téve; több igények és okok kimondalák a' helybeli egyházi tanácscsal, egy más népiskolának a' hidelvei külvárosbani felállítás'szükségét. Az ige testté vált, a' városi közönség' pénztára 100 p.gő forintot ajánlott éven­ként, 'stöbb nemes-keblü ember-barátok'ajándéka után, mind szebb jövendőt igért; úgyhogy 10 rövid évek' teltével, az első iskolalak szük lett 200 tanulót befogadni. A' szük és nem épen czélirányos tanítólakot egy kényelmesebb és cél­ravezetőbbel fölcserélni naponként halaszthatla­nabblett; alaptőkéje nem leven, de erős hit és remény táplálá lelkes felügyelőjét, hogy a'közem­beriség' ügye minden nemes kebelben viszhangra fog találni, aláírást indíta meg. A' következés igazolá, hogy számításában nem csalatkozott; mert áll a' 3000 forintot haladó népiskola' új tereme." November 5-ike gyönyörű szép oszi nap volt; az ég' tiszta kékjét bágyadt sugárok aranyozták, körültünk néma csend, 's a' mennyi egyház érez nyelvével imára hiv, 's ünnepet szentelni. És mi is ünnepet, a' nemzedék' boldogságának elő­ünnepét ülők meg , az újból épült népiskolát fölszentelvén. Ott áll, mint virító oáz homok tenger közt, az egyszerű lak, 's most az új falak közt buzgó ének reszket, a' lelkes férfi gondos felügyelő helybeli ev. ref. lelkész , Herepei Ger­gely , kinek ernyedni nem tudó buzgósága mellett emelkedett föl, áldásért könyörg az ájtatos nép­pel. Alkalmi tartalomdús beszédének vezérigéül választván Márk 10: 13. 14.; végezetre az ünne­pély' emlékéül, az alapigékben leirt jelenetet áb­rázoló kép osztatott szét, midőn a' mogorva ta­nítványok zúgolódnak, Jézus pedig földfeletti édes mosolylyal mondja: engedjétek hogy jöjjenek én hozzám a gyermekek és ne tiltsátok meg ókét. Kovács Samu, ref. tanár. Esperes! I»«tés e*y Ifjú atyafihoz. Intsed az ifjakat, mint atyádfiait! Cl. Tim. 5: I.) Márkosfalva, oct. 26. 1843. Tiszteletes úr! Azon aggodalmára, hogve' félévi párosultak' ki-|l mutatását (semmi szabálya nem levén) ki nem ké­szítheti: én a' nálam levőt Tiszteletednek elkül­döttem , barátságosan megizenvén, hogy ezen forma szerint, minden változtatás nélkül, a'maga részéről valót kikészítse; azonban azt olly rende­• letlenül küldölte hozzám, hogy felsőbb helyre to­• vább küldenem , magamra vonandó szemrehányás nélkül, nem lehet. Csudálkozom, hogy egy olly nagy dolgokkal küzdő ember, mint Tiszteleted, ezen kis kötelességét sem kívánja pontosan telje­síteni, — mint tudós önként roszul irva — mint kormányra termett pedig, engedetlenkedve, és falusi rosz iskolás gyermek' módjára, előbb azért nem tanulva , hogyf könyve nincs , azután pedig hogy resteli. - - Én Tiszteletednek a' mustrát el­küldöttem, és azt szorul szóra csak utánozni kell vala; de Tiszteleted a' harmadik égből alá nem tekintve, az illy aprólékos kötelességeket megveti; tán azt várja, hogy Léczfalvára menjek és kezét vezessem ? Vagy meglehet azért, hogy egészen megmeztelenített protestáns elve szerint mind­nyájan egyformák levén, irtózik azon szelle­mi bűnbe esni, miszerint a' tiszta rendelések, és egyházi szabályok előtt meghajoljon. Nem vagyunk egymásnál nagyobbak, tiszteletes uram! de mind­nyájunknál nagyobb a' törvény ! igaz, hogy ennek fékjét is sokszor elszaggatja a' túlságos marka pö­kő szabadság , mint a' kurtán kötött mén , a' ma­ga kötelét; de nem kell tudatni, hogy ugyanazon törvénynek, nemcsak fékje, hanem kapoczánja is vagyon'slb. — Jó lenne talám hát Tiszteletednek is már vdahára hosszas utazásából haza érkezni, és gőzhajójából kilépve köztünk itt a' szárazon megszállani; a' törvények 's rendelések' halárai között már úgyis csak papnak veszett magos ideáival 's gazdag gyráival elhivatásának okosab­ban 's engedelmesebben megfelelni. Azonban ne gondolja Tiszteleted! hogy ezen terjedelmes írá­sommal, közelebbi prot. hírlapi witzeit viszonozom, 's azt se, hogy béketürésemből, állítása szerint, kifogynék; én ömledező folytonos beszédét órá­kig elhallgathatom, mert azok úgyis nem mint a' folyóvizek zobogva, hanem minta' szappanlé csak sikulva folynak el a' fülek mellett; csak arra kérem nem számítani, hogy a'gyűlésünk'kitűzött tárgyaira (már azok akár zsírosok, akár pedig so­ványok legyenek) szánt idő' elvesztegetésével, sültelen és fotelen indítványainak szolgáljak. — Különben is jól tudja Tiszteleted! hogy még papi társaságunkba beigtatva sem levén , csakúgy van közöttünk, mint az égi testek között az ignis fatuus — futó félben, — és mégis több izben meg­mászta már traclusunk' sz. kerítését, még pedig­len olly merészen , hogy onnan kíméletlenül le kellett hessegetni. Beszéljen hát a'mennyit tetszik, csak igazat; mi a' kerten belől egész türelem­mel hallgatjuk ösztövér bölcselkedéseit, 's mak­kal álmodozásait. — Én most, és csak most, el­ferdített kötelességét forma szerint kiegészítem,

Next

/
Thumbnails
Contents