Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1844 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1844-01-13 / 2. szám

nem olvashatott velős tartalmú értekezését, egy| gyakorlati példával, „az emberről" jelenleg föl— olvasá; nem különben éneklésbeli gyakorlatok tétettek; szinte ezen alkalommal, t. cz. elnök ur, valamint tavai is az évenkénti két nyilvános iskolai-vizsgálat' tartását, minden iskolatanítónak buzgón szivére kötötte; végre a' közelebb jövő esztendőben Sz. Antalfára rendelt conferentiánkra készítendő illy tartalmú predikácziónak: „Az iskolatanítók' tökéletesbülése fölötte szükséges", vezérczikkjeül ezen idvezítői mondat jeleltetelt ki: „Legyetektökéletesek, minta' ti mennyei atyátok is tökéletes." Meglepő volt az iskolatanítói karra nézve az, hogy conferentiáját ez úttal több t. cz. lelkész és világi urak' jelenléte 's szives részvéte diszesíté, mi által intézvénye' gyakorlására, újabb lelkesedést nyert. Ennél fogva valódi örömmel hirdeti a' zalavidéki ágost. hitv. ev. esperesség' iskolatanítói kara, a' kebelében már hat év óta megalapított egyesületének divatozását. Egyszersmind e' korszerű intézetnek, hovatovább nagyobb sikert teljes meggyőződéssel jósolhatni, melly a;

keblünkbeli oktatói renden jótékony hatását, a' bizalmas ismerkedésen, a' nyájas, tisztes társalgás és szíves barátkozáson kívül, tudományos fejlődés 's erkölcsi csinosbulás által, már eddig is jelesen kitüntette. Mát is Samu, k. v. eörsiiskolatanító, 's a' mesteri conferenlia' jegyzője. Irodain m. Tálasz bírálómnak. Mogor urnák*számvetési kézkönyvemről tett rövid jegyzéseire én viszont ezeket jegyzem meg: 1) Hogy munkám' tiz íve csupa fordítmány , 's én csak fordító volnék: aligha túlságos áliitás nem, mellyctiskoláink auxesisnek, jogászainkpedigigaztalanságnak neveznek , és csakugyan annak, ki munkám' csak egy lapját is ,,betűről betűre/' mint mondatik , föltalálja Diestcrweg' és Heuser' Methodisches Handbuch-jában, jó jutalmat ajánlok. Számtant én nem teremtettem, hanem úgy tanultam , hanem a' már meglevő tanokból merítettem és készítettem számvetési kézkönyvemet. Hogy ennek készítésében majd mindenütt Diesterweg" és Heuser' számkönyve nyomdokát követtem, azt az előszóban kimondtam, mit szükséges lett volna érdemes bírálómnak érinteni, nehogy, ki azt nem olvassa, dolgozatomat más' sajáta' hirnélküli elvivésének , azaz lopásnak gyanítsa. Innen a' tartalom és dolog ugyanaz, a' mi amabban; sőt a' mi ebben van, meg kell lenni minden jó számkönyvben : de hogy szorul szóra, kivévén tán néhány axiómákat és szabályokat, mellyek a' mathesisben olly praecisióval állanak, hogy rajtok változtatni nem lehet, nem szabad; továbbá a'vonalakkal 's négyszöggel ábrázolást, a' logarilhmusi, kamati's pénzkeleti tabellákat, és az ezekhez szükséges értelmezéseket , egészen abból fordítottam volna , mondtam már hogy nem igaz. Mást szoktunk nevezni fordításnak. Egyébiránt ha munkám csupa kivonat volna is : a' plagiatus ellen az előszóbani nyilatkozatom biztosít. 2) Hogy kézkönyvem módszer nélküli rendszer volna, csak azon tény sem igazolja, hogy minden tannak, mihelyt előadatik, van módszere; már az más kérdés millyen? Hogy miért nem Diesterweg' módszerével irtam: az előszóban megfejtettem. 3) A'tizedes töredékeknél a' bizonyítás részint azért maradt el, mert gyermeknek az nehéz, hosszas, és jól egészen meg sem érthető; részint azért, mivel könyvem leginkább iskolák'számára van irva, mellyeknek a' tanító magyaráz, 's mellyek még idővel az akadémiai pályában a' mathesisen keresztülmennek, a' mikor a' bebizonyítások a' szükséges előzmények' tudása után, sokkal könnyebben, mint itt, megtetethetnek. 4) A' töredékek' oszlása' okadását épen nem tartom helytelennek, mert csakugyan igaz. Hogy a' fölhozottal tettem oknak, azért van, mert ezt találtam legkönnyebbnek, legjobban felfoghatónak , sőt az eddig figyelmesen dolgozott tanítványtól magától is kitalálhatónak. Hogy itt érvényes az illy bizony: nem következik, hogy a' kivonásnál is az legyen, csak azért is, mert ott az egy-, 's külön-nemüség is tekintetbe veendő, itt pedig nem. Egyébiránt a particulari non valet conclusio. El lehetne-e ezt a' kivonatnál is a' gyermekkel hitetni, majd azt, ha a' feladatot kidolgozná, maga mondaná meg, látván, hogy hamis az állítás. 5) A' hatványnak könyvembeni meghatározását nem tartotta volna M. ur helytelennek, ha nemcsak az idézett sorokat, hanem az azokat követőket is egy kissé tovább megnézi, mellyek igy hangzanak: „az említett (az alapszám' jobbróli felső csúcsára tett) számjegyek által inkább azt szokták kifejezni, hogy az alapszámnak, mint tevőnek valamelly hatvány' képzésére hányszor kell előjönni, p. o. 42

azt teszi, hogy 4, mint tevő, kétszer fordul elő." E' szerint hát csakugyan igaz, hogy 4'' ezt teszi: mintfactor semmiszer fordul elő, mert ha 4° = 1; 4-csakugyan nem jön elő semmiszer sem facloriqualitasban. Tovább ugyanott olvashatta volna, hogy sajátképen csak a' 2-dik fokú hatványnál kezdődik az igazi hatalomra emelés, és igy az első fokú hatvány sajátképen nem is az, annyival inkább 4° sajátképen nem is hatalomra emelés. De meg a' o sajátkép nem is számjegy, hanem csak annak pótlója, helytöltője. Megállhat hát a' hatványnak könyvemben talált meghatározása , csakhogy ezt végig kell olvasni. Még eddig malhematicusaink ezt igy tanították: ha M. ur jobbat adand, szívesen veendjük. G) Gyakorlati példáim' czélszerüségéről, 's munkám'jó és tiszta magyarságáról tett észrevételeit köszönöm. [Ha tiszta magyarság állal világossá tudtam tenni a' tárgyat, mellyre iskolakönyvcknek nagyon vigyázni kell, elég sajátomnak. Bocsor.