Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1844 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1844-01-13 / 2. szám

EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. Harmadik évi folyamat. Pesten, 1844. Január' 13kán. XqÓvíú y.cti nóvio rá?.t;őég exXáftyjei. Clemens Alex. Tartalom. Luther és Eck Lipcsében Jakabfalvay András. — Iskolaügy: Iskolataaítói egyesületa' zalavidéki ág. hitv. esperességben. Mát is Samu — Irodalom: Válasz, Számvetési kézkönyvem' bírálójának. Bocs o r. — Vegyes közlemények. pillanat' fontosságát, midőn épen most Miltizzel csendes értekezésben levén, a' békességet anynyira igyekezett fentartani; azt hitte ő, hogy ellenei szerényen fognak hallgatni a' múltakról, miként ő magát ajánlotta : azonban hallatlan módon megtámadtatott tőlök, a'küzdő térre hivatott, és a' kihívást a' békekövet a' pápai kamarás Miltiz sem akadályozá! Ez különös volt! Luther azon gondolatra jött, hogyolly emberekkel van dolga, kikkel türelmetlenségük miatta' béke felől álmodni sem lehet. Felvette hát a' keztyut o is, a' vitatkozásra késznek nyilatkozott, és Írásban is felelt Eck' tizenhárom tételeire , mellyek között az utolsó a' pápa* hatalmáról szólott: Eck azt állítván, hogy a' római egyház a' Sylvester' ideje előtt is a' keresztyén egyház' feje volt, Péter' utódja, és a'Krisztus' helytartója; Luther ellenveté, hogy ezen állítás csak a' pápák' decretumaiból vette eredetét mintegy négyszáz évek előtt; de azokat ezer száz évek' történetei, a' sz. irás, és a' nicaeai zsinat' végzete megezáfolják. A' lipcsei egyetemi oktatók és a' merseburgi püspök nem akarták Luthert elfogadni, és öt egy levélben cl is utasítók; azonban a' saxoniai herczeg kemény szemrehányásokat tett ezért a' püspöknek, és az egyetemmel ellentmondását visszavétette, miként azt maga Eck tüstént meg is irta Luthernek. Látni lehet ezen leveleket Yogel's LeipzigerAnnalen. S. 94—97. Luther vévén e' levelet, azonnal értesíté az ő kegyes urát a' bölcs Fridiik választó fejedelmet,, ez új versenyzés' kezdete és okai felől felvilágosítván őtet, és felhozá maga mentségére, hogy ő a' Sylvester Prieriás' replicáját, és ellenségei' számos gúnyirataikat felelet nélkül hagyta, Miltizzel értekezésben volt, midőn Eck által megtámadtatott; ő tehát az igazságot védelem nélkül nem hagyhatja , és ha ő ellene szabadon Írhatnak, tőle sem lehet azt igazságosan megtagadni. így hát bölcs urának engedelmével komoly készületeket tett a' vetélkedésre; olvasgatá az egyházi atyák'munkáikat, és a' pápák' decretumaikat, mellyekből újabb újabb fölfedezéseket tett, miként Spalatinhoz írott levelében megvallá, hogy soha eszébe sem volt az apostoli széktől elszakadni: de most mióta a' pápai jogok' eredete felöl olvasgat, megsúgja, miként kétsége van, vájjon a'pápa Krisztus'apostola-e? — és ellenkező meggyőződése nevekedik a' szentírás mellett. Ez időben Európa' minden vidékein elterjedtek a' Luther' iratai, leginkább Csehországban , a' párizsi sorbonnisták is szorgalmasan olvasták azokat. A' félénk Erasmus, kit ugyan kevésbbé érdeklett a' theologia, mint a' belletristica , udvarias választ küldött Luthernek felszólítására; a' 2 liUtlicr és Eck Upcsében* A' híres thomista hittanár és aristoteli iskolás philosoph Bodenstein, vagy Iíarlstadt, ki előbb ellensége Luthernek azért, hogy ez kiküszöbölte a'scholasticismust a'hittudományból; majd ennek figyelmeztetéséből az Ágoston' munkái és a' sz. irás' olvasása után szenvedélyes barátja, erősen kikelt Eck ingolstadti hittanár ellen, 's védelmezte Luthert több irataiban; miért őt Eck a' Lutherrel Ágostában történt összejövetele1

alkalmával nyilvános vitatkozásra hívta meg Lipcsébe. A' saxoniai herczeg György — ismeretes ellensége a' reformatiónak — örömmel fogadta ez ünnepélyes alkalmat, azon reménynyel hízelegvén magának, hogy a' nevezetes tudós Eck fényes győzedelmet veend az eretnekségen; a' lipcsei egyetemi oktatók nem kevésbbé örvendettek a' wittembergai egyetemmel versengő gyűlölségből. Eck' hirszomjas jelleme meg nem elégedett a1

Ivarlstadton veendő fél győzedelemmel, Luthert magát akarta legyőzni; ez okból 13 újabb czikkeket irt az ő nevezetesebb tanjai ellen, mellyek a' későbbi vitatkozásnak csakugyan alapúi szolgáltak , mellyre őtet egyszersmind fel is hivta. Luthernek fájt ez őszintetlenség, érezvén e'