Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1843 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1843-02-04 / 5. szám

* Életrajz. Kovács Rugóez János, a' miskoiezi ref. lyeeumfoan a' szónoklat' volt tanítója' életrajza. Protestáns iskoláink' legnagyobb részének felette szigorú anyagi állása miatt, milly kevés élvezet 's életöröm kínálkozik az azon iskolák' érdekében foglalatoskodó egyedeknek: hitsorsosink tudják , 's hisszük , hogy — ha az áldozatra készség' szent hevülete, annyi dicső eldődök után, a' mai nemzedék' kebléből egészen ki nem hamvadt, — a' javítás" nemes törekvésével érzik. Igaz, hogyj a' kötelesség' hív embere , a' világ által legkevésbé vagy épen nem jutalmazva is, leik— ismeretessége' öntudatában, keblébe mennyet varázsol : de mit ér a' menny, ha annak égi üdvét, a' testiség' szükségei' érzetének elölhetlen férge — bennünket a'legszomorítóbb valóra ébresztőleg fölzavarja?... mit a' belbéke, ha az csak azt juttatja minden nyomon eszünkbe, milly boldogságélvezetre lennénk, erkölcsi minőségünknél fogva, méltók; mellynek azonban csak parányi adagától is, külhelyzetünk' nyomorú volta, egy hosszú életre elzárt. Illy sorsuk van közülünk — kiknek hivatásunk az emberiség' legmagasztosb érdekében munkálni — igen sokaknak ; a' földi boldogság' magos fokára emelkedvén már , ha legio életszükségekkeli küzdésök mellett , olly közönség' körében működhetnek, melly a' valódi érdem 's hivatali ügyesség és pontosság iránt, ha talán tettel nem is annyira mint óhajtná, legalább érzetben, méltányos lenni tud; és ha bizton remélhetik , miként nemes küzdésök' méltánylata őket a' földi pálya' lefutása után a5

síron túl is kisérendi, 's emlékezetök, az általok szép, jó és igaz iránt fogékonyakká képzett szivekben áldott maradand. — Ezen előzmény után, czélomhoz képest jelenleg két dolgot kívánok kiemelni. Egyiket: milly fényoldalról jellemzi az a' miskoiezi ref. egyházat, miszerint egyházi 's iskolai hivatalnokai1

elhalása' esetében, a' legtisztességesb eltakaritásróli gondoskodást és a' megkívántató bármi költségeket nagylelküleg sajátjainak ismeri, mit az ez előtti eseteken kivűl, legközelebb egyik volt oktató társunk: Kovács Rugócz János' holt teste körűi tanúsított, —» a' városi közönséget, melly az említett, egykor fáradhatlan szorgalmú, boldogult' érdemei iránti hódolata' nyilvános jeléül, hitkülönbség nélkül, igen nagy számmal 's bánatdúlta arczczal jelent meg a' temetési gyász-ünnepélyen, — végre a' meghalt' munkássága által boldogított iskola'növendékségét, melly miután már 1840-ben egy szeretve tisztelt oktatója, b. e. Németh József emlékezetét, annak sírját díszes emlékkővel ékesítve, tisztelte meg: ez úttal is fájdalmát a'gyász eseten, ünnepélyes szónoklatok, 's több jeles, részint irott, részint festett emléklapok által nyilvánítá. Másikat: milly nemes ozélzata az a* prot. egyházi és iskolai lap' szerkesztőségének, miszerint nemcsak a' tudományosság' egén napként fénylő nevek' méltó dicsőítéséhez, hanem a' talán kisded körben és szerényen, de szinte jótékonyul 's hiven munkáltak' emlékezete' maradandóvá tételéhez is, — és ez által az életben olly kevéssé jutalmazottaknak érdemlett díja'' megadásához — azok' életirásai' közlése által, járulni kész. Ennek tudata és azon remény, hogy tettemmel az olvasó közönség' iskolai ügyünk által érdeklett részének kellemetlenséget nem okozandok, ösztönzött engem is , közelebb elhunyt pályatársam iránti tiszteletem 's becsülésem' tartozott adóját az itt következő rövid életrajz'közrejuttatásával némileg lefizetni. Kovács Rugócz János szül. Zemplén megyei Szerencs m. városban 1805-ben. Bevégezvén szülőföldén a' nemzeti iskolákat, mutatkozó jeles talentuma' bővebb kiképeztetése1

tekintetéből szüléi által a' s. pataki főiskolába vitetett, hol a' felőle eddig táplált remény olly gazdagon kezde gyümölcsözni, hogy még mind alsóbb mind felsőbb tudós iskolai pályáját futná, társai közt kitűnő volta' illő mcltánylalául mindig a' legelsők közt fogna helyet; és hogy tanúitsági 's fedhetlen erkölcsi jelessége tettleg is jutalmaztatnék: tanuló évei' bevégeztével a' t. főiskolai kormányzóság által 1833. az esküdt diákok' koszorújába füzetett 5 ugyan akkor az alsó szófüzeti osztály' közoktatása bízatván rá. Miután e' két águ hivatásnak is minden kötelességeit példás szorgalommal 's erkölcsi maga kitüntetésével teljesíté , minden őt ismertek' szerencse-kivánatától kiséltetve, elhagyá az iskolai kört, 's magány nevelő- és tanítóvá lőn, hol alig tölte fél évet, midőn 1835. a' miskoiezi ref. egyház' elöljárósága, az ápolása alatt álló lyceumra nézve nem kevés nyereségnek tartván egy illy férfinak tanítói közé számlálhatását: őt a' felső szónoklati éslogicai egyes, osztályok' közoktatójává választá el, melly hivatalban a' boldogult ritka ügyességgel 's páratlan humanitással 4 évet töltött. 1839-ben végre, változván az iskola' körülményei, az alsó szónoklati osztály' vezérlésével tiszteltetett meg; azonkívül a' bölcsészet' első évi hallgatóinak a' nevelés- és gondolkodásiad előadása is rá bízatván. Az első szónoklati osztály' oktatásában közelismerést nyert szorgalommal és előmenetellel 3'/i évet töltött be, munkálván szüntelen az iskolai összes ifjúság' minden oldalróli képezésén, mire — mint az egyik csakugyan általa alapított önképző társulat' egyik elnöke és az éneklő kar' igazgatója , magának tág mezőt teremtett. Még a' mult évi őszutó' 30-kán egy súlyos nyavalya leveré, majd a' még annyi szép reményekkel 's nemes gyümölcsökkel kecsegtető életet 38-ik, hivatala' 8-ik évében örökre kioltá jan. 3-án 1843. Elvesztését egyetlen testvérén 's néhány rokonin kivűl, minden őt köze-