Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1843 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1843-12-23 / 51. szám

szabadságot józanon használják, a' sz. írásokat épülődésükre, nyugodalmukra,üdvösségükre magyarázván, tekintetben se vétessenek?--Es ugyan ki lesz az, a' ki ezt a'lelki szabadságot, mellyet az Isten az embernek adott, tőle elveendi? Inquisitio tribunálokat és kínzó padokat fogtok-e újra felállítani amaz életfájának, a' sz. írásnak megőrzésére, hogy ágai le ne szegdeltessenek, kövekkel fütykösökkel meg ne dobáltassék, 'stb. ? ? Mit használtak azok eddig? De tegyük föl, hogy ezen tribunálok valósággal meggátolandanák, hogy úgy, amint önnek nem tetszik, senki ne szóljon és senki neirjon; de meg fogják-e gátolhatni, hogy igy ne gondolkodjanak, 's pedig annál inkább , mennél keményebb lenne a' tilalom ? — Én bizony csak azt hiszem, édes xczy ur, ne bántsuk mi biz azt! Luther, Zwingli, Rőhr — usque Strausz, ugy magyarázták az írásokat, a' mint értették, 's a' mint szabadságukban állott: és a' Krisztus' országa még mindig sértetlen megvan! Esküdjék, szabódjék valaki még olly megeroködve, hogy a' nap setét és hideg test, hunyja be előtte szemeit készakarva, vonjon eleibe a' setét éjjelnek fekete leplénél sürübb kárpitot: mit fog az a' napnak ártani és nekünk ? Annak bizonnyal nem, mert nap marad az; nekünk nem, mert világítani fog számunkra, csak látni akarjunk! Ne féltse xczy ur az Isten' igéjének napját is, azt nekünk el nem homályosítja senki." Sőt tanulja itt megint méltányolni a' protestáns egyház' czélszerü törekvéseit. Elébb nevetett, midőn én azt mondottam , hogy ennek a' mi egyházunknak szándéka: kiirthatatlanná tenni a' szent írásokat! 0 ne nevessen most, hanem ítélje meg: lehet-e jobbat tenni erre a' czélra , mint minden népek között terjeszteni a' bibliát, hogy minden emberek olvashassa azt? írjanak akkor a' fénypontok és jelentőségek, a'mi tőlök kikerül! elcsábítani és megrontani csak azokat fogják, a' kiken csábítani és rontani való kevés van. A' kik a' Krisztus Jézus' élet-adó beszédét annak forrásából merítik, azokat el nem csábítja senki. De bezzeg most jön még a' hadd-el hadd! — Haubner igy kérdezősködött: „mit használna sz. irás, minden isteni tekintélye mellett is azoknak, kiknek azt fejtegetni, magyarázni és megérteni nem volna szabad? És ha te valakivel az egész bibliát szórni szóra megtanuUatnád, mit építenél azzal rajta, ha annak szellemét fölnem fogná1

. Annak minden tanulmánya csak ollyan volna, mint az olaj ti vízben, melly mindig felül úszkál, de vele sohasem egyesül; ollyan volna, minta' fösvénynek elásott kincse, melly fölött haszonvétlen őrködve éhen hal meg a' gyáva!" — 'S xczy ur, ezekre a' kérdésekre ellenkérdésekkel gondolt megfelelhetni. „Mit használhat, úgymond, a' sz. irás, minden isteni tekintélye mellett is, kiknek azt elferdíteni, balra , jobbra magyarázni, érthetlenné tenni ex principio (? ?) szabad ? Mit építünk valakin a' sz. irás által, ha az annak igaz szellemét föl nem fogja,' sőt a' protestantismus' fő elvét tekintve föl sem is foghatja, (? ?) hacsak azt nem állítjuk, hogy Isten a' sz. írás' szavaival semmi objectiv igazságot össze nem kapcsolt, hanem a' szent írás' igaz szellemének és értelmezésének azt kívánta tartani, mit kiki abból kimagyarázgatni, vagy abba belemagyarázgatni méltóztatik?" Nézzen egyenesen szemem közé xczy ur! — Ellenkérdéseire igen röviden lehet felelnem. Azt felelem: ,,a' sz. irás illyeneknek sem használhat semmit! Úgyde gondolhatja-e, hogy mi ezzel már quittek vagyunk? — Ön példázolódni szeretne. Egy embert állít elémbe ,,a' ki napóráját mindig a' pinczében tartja, 's hogy az a' tulajdonos' kénye kedve szerint mutasson, gyertyáját ugy illesztgeti az óra mellé, hogy az árnyék épen azon órára essék, mellyet ő akar, 's pedig azon igen egyszerű okból, mivel ő magában eltökélé, hogy a'részegségre-hajlásának zabolázására egy pohár jó bort csak akkor iszik, ha az óra p. o. négyet mutat." — Kétségkívül azt várja kegyed, mit mondok? Röviden azt, hogy én ezt az embert protestáns princípiumomnál fogva gyáva öncsalónak nevezem, a' ki nem sokkal érdemel kevesebbeta' megvetésnél. — De tegyük, hogy ez az ember napóráját nem azért tartja a' pinczében, mivel neki úgy tetszik, hanem mivel azt neki a' napfényre kihozni nem szabad, — és hogy gyertyáját nem azért illesztgeti az óra mellé, hogy az árnyék épen arra az órára essék, mellyet ő a' jó pohár bor' megivására már eleve elszánt; hanem azért, mivel ő még a' pinczében, a'reá kénszeritett setétben is használni akarja azt a' kis mécs-világot, melly hatalmában van, hogy csak valamennyire is megtudja, hányat ütött az órakün? kérdem mit fog ön mondani? — Én azt a' szegényt szerencsétlennek nevezem, ki minden esetre jobb sorsot érdemel! -- a'másik hasonlítása xczy urnák nagyon sántit. Majd én mankót adok hóna alá. — xczy ur egy „banquir-t hoz elő, ki vagyonbukását jól tudván már, és a' csődöt, melly alá kerülend, hogy a' világot még egy ideig vakíthassa , 's néhány embertársát jégre vezethesse, nagyobb fényűzéssel él most, mint bármikor annakelőtte." — Megint várja xczy ur mit mondok ? Őszintén mondom, hogy ez a'banquir alávaló, rosz ember, és megérdemelné, hogy xczy ur tüstént, és pedig ugyancsak tüstént ám, bezáratná azt az adósok' tornyába, és becsületesen megkoplaltatná. — Azonban tegyük , hogy a' banquiernak legkisebb szüksége sincs félni a' csőd általi megbuktatástól, mertactiái jó lábon állanak; de vannak gonosz ellenségei, a' kik hitelének igen igen örömest szeretnének ártani, 's azért őtet banquerouleurnakkiált-, ják ki. A' böcsületes banquier pedig, hogy rosz