Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1843 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1843-02-04 / 5. szám

vazás; — igy itt is vegyes elnöklet, nemcsak a' rendre, de a' hitfelekezetre nézve is. Mintha hallanám az ajánlt egyházkormányzási módra e'fontos észrevételt: honnét e' költséges igazgatas f szegények vagyunk mint templom' egerei! ! Négy szem közt megsúgom én : onnét, hogy ne csak az ekklézsia' perselyére utalgassunk, hova a' szegénység rakja le hálajeléül leginkább fáradságos jutalma' kis részecskéit ; 's ne csak a' szegénységre róvjuk (mert sok helyt szokásban van, hogy a' pártfogó, az ekklézsia' szükségére fizetni nem tartozik, elég hogy a' templom 's iskola, az ő fundusán van!?) az ekklézsiai adót, és pedig a'gyakorlati képtelen kulcs , a' pár-szám szerint: de fizessünk papok , urak 's pártfogók, vagyonunk-, jövedelmünk- s követelt jogunkhoz aránylag; az agentialis pénzből, az ekklézsia' magány-szükségei' pótlására, ne rendelkezzünk; mert egyszer ezt is ki találja kürtölni a' hirlap: és higyjük el, lesz pénzünk , mind saját ekklézsiánk' dolgai', mind a' perek 's közügyek' 'stb. Ítélése- és kormányzására. ( Vége következik Haj na 1 Ábel, békési reform, lelkipásztor Dunántúli ügyek. Hazánk' nagyobb részétől egy kisebbet elszakasztó, másként európai érdekű folyamunkon maholnap kész leend a' merész ívű lánczhid; gyors készülése hatalmasan intvén , hogy egyesüljünk jobban , mint eddigelé , a' nagyobb tömeggel, és hárítsuk el fejünkről a' schismáskodás' vádját , melly még most bennünket mind politikai, mind egyházi közlekedésekben sokképen sujt. Mennél inkább pirultam, midőn jelen lapban a' dunántúliakat közlekedési hanyagsággal csípősen vádoltatni olvasnom kellett: annál nagyobb örömöm gerjedt, hogy e' kis pirongatorium nem maradt siker nélkül ; és azóta többen is megszólaltak e' lap' beszédteremében. Sorukba lépek ezennel én is, és leirok ide igaz tollal egyetmást, mi még superintendentiánk' ügyeiből nincsen nyilvánosság elébe hozva, vagy csak nem helyesen. Mert eljött az óra , hogy a' dunántúli ev. egyház' ügyei is a' nyilvánosság' szigorú birói széke elébe állítassanak , ezentúl általam idő szerint. Egyházi rendszerünk, egy dologhoz értő tekintélyes választmány által kidolgozva, a' pesti közgyűléstől megdicsérve, és 1838 óta superintendentiánkba bevétetve: most minden gyűlésen módosítást szenved. Meg van abban irva, sokoldalú vitatás után , a' gyűlések' tartásának helye, módja, a' követek' küldetése, hatása, a' mindennemű hivatalnokok' utasítása 'stb. mégis a' geresdi gyűlésen , egyházi jegyzők' választása forogván fön, e' hivatal' körének meghatározása' tárgyában új végzések hozattak; a'gyűlések'tartása is Győrre lőn szorítva, az elfogadott egyh. rendszerre semmi ügyelés sem levén. Igy nekünk bizonyos egyh. rendszerünk megint nincsen, és nem is lehet. Igy hiába ültetek együtt napokig, — ön költségteken távolról összeseregelve, — ti buzgó derék férfiak, az egyh. rendszer' alkotói; és méltán elidegenülteknek érzitek magatokat e' diplomatikai munkátok' még hiányzó második részének is kidolgozásától, melly az egyh. törvények' és végzések' szerkesztése! De vájjon kik játszhatnak igy a' seriumokkal ? Kik teszik a!

folytonos izgágát e' nagy testületben? Azok, kedves olvasóm, az időről időre serdülő uracskák, kik az egyház' elébbi ügyeibe nem is szagolva, rögtön fellépnek, és merész hangon minden anteactákat az ő modoruk szerint újra vizsgáltatni erőlködnek, — abban állítván az erényt, hogy a' pietások' mellőzésével mind azt felforgassák, mit az atyák böicsen az alatt rendeltek, mig őnekik Jerikóba szakálluk nőtt.*) A' lelkészek nem bátorkodnak ellenszegülni, vagy letorkoltatnak; az idősebb és ügyeinkbe avatoltabb világiak kisebb számban maradnak; az elnökök pedig, unván az értelmetlenséggeli örök küzdést, a'gyeplőt utánuk vetik a' kirugdalóknak. Igy állnak az ev. egyh. ügyek Dunántúl. Mi lesz maholnap egyh. kormányunkból még több mint világi papatus; nem tudom De Isten irgalmazzon neked szegény magyar luther. egyház ! Az egyházi főjegyzőnek megválasztását igy értsék meg helyesen t. cz. olvasóink. Nálunk eleitől fogva világi jegyzők működnek, közűlök a'főjegyző tevén stilbe az egész jegyzökönyvet, mint felelős. Ült tisztesség'okáért a'papi rendből is egy jegyző a' zöld asztalnál, de nem ténykedő. Ujabb időnkben rögtön kineveztetett egy gyűlésben , a' superintendens által, a'beteg és távol levő egyh. jegyző mellé még három pap: Horvát Zsigmond , Perlaky Dávid és Haubner Máté (Matthias) Azonban e' jó urak is csak díszelegtek inkább a' zöld asztalnál, mint fungáltak. Holmit a főjegyző' kezére jegyezni segítgettek, és egyszer az egész protocollumot P. D. fogalmazta. Most az a' kérdés lön támasztva: hármuk közül ki neveztessék főjegyzőnek? A' rendszernél fogva a' gyülekezetek szavaztak, és imé ! M. nyere több szavazatot, mint P. D; — a' bokros érdemeiről és buzgóságáról az egész egyház körül ismeretes, mert H. Zs. nem kivánt szavaztatni. Uraim! ez hálátlanság, és roszulfizetés a' buzgóságért. Kinek legyen igy kedve az egyház' és vallás' ügyében buzogni, működni, áldozni, magát kitenni, és jelességre törekedni: ha épen a' kitünés miatt nyomaltatik háttérbe a' derék egyén? Azonban én ezúttal még egy olly nyulat is ugratok ki a' bokorból, meilyet sokan nem is sejdítének, és ez — a'magyar-ellentesség, mellynek játéka e'fő*) 2 Sám. 10, 5.