Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1843 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1843-12-02 / 48. szám

575. nunk. Végre a' regiment tökéletes egyesítésre nézve is nem kevés legyőzhetetlen akadályok állanak elő. Ugyanis, ha e' részben csekélységnek tetszik is előttünk a százados szokások' megváltoztatása ; mert valóban ha a' szokások roszak, kislelkűség volna az akadályoktól visszarettenni; ha némelly magányos, alacsony érdekek — bizonyos osJopság-jövedelem- 's több efféle féltés kímélést nem érdemelnek is: de vájjon a' régimén' kötelességei között azok, mellyek egyik vagy másik felekezet' testületi, vagy magányos egyházi javaiva terjednek ki, mikor enyimről, 's tiedről van kérdés: szenvedhetnek-e változtatást a' sajátsági természetes jog' megsértése nélkül ? Bizony e'javakat egybeolvasztani, 's az ezek feletti közös őrködés végett a' kormányokat egyesíteni akarni, olly vállalat, melly némelly esetekben hazai világos törvényekkel, sok esetekben alapítványi végrendeletekkel összeütközésbejőve, most is eléggé szegény felekezetünket kigyöngítené, az érdeklelt kedélyeket lecsillapíthatlan ingerültségbe hozná; illyeket pedig ki tehetné fel, hogy a'föltétlen unió' barátai kivánni tudnának? bj Noha pedig az eddig mondottak szerint, kivihetlennek tartom a' föltétlen uniót: elevenen él mindazáltal keblemben az uniónak mind vágya, mind reménye. A' protestáns, kinek szivére nem hat fájdalmasan a' reformatio

1 hazájában szakadást szerző 's megerősítő formula concordiae; a' magyar protestáns, ki meg nem illetődve nézhet viszsza a' magyar protestantismust megoszlató 1513-dik szomorú emlékezetű esztendőre; a'protestáns, ki méltányolni nem tudja az clszakadottakat egyesíteni törekvő nagy férfiaknak nemes buzgóságát: valóban nem érdemlené magas nevét, mellyet az emberi tökéletesedés, a' haladó kor' szent gondolatai környeznek. De épen azért, mert dicső fényben ragyog az ohajtott czél, hova eljutni nemes hivatásunk , szent kötelességünk buzgóságunkat okos vigyázattal mérsékelni, nehogy az igénylett megközelítés kártékony visszaeséssé változzék által. 'S e' visszaesés' veszélyét — úgy látszik nekem — a' feltételes unióra törekedés állal kerülhetni ki legbiztosabban. Ehezképest az unió' eszközlésében legelőször is óhajtanám kimondatni a' gondolkozás-szabadságot, melly szerint biztosíttatnék a' felől mind a' két prot felekezet, hogy dogmái illetetlenül maradnak. Ez intézkedés nemcsak annyiban látszik előttem czélra vezetőnek, a' mennyiben az által a' két fél közötti féltékenység' főiébredése eltávolíttatnék: hanem annyiban is, mert igy mind a' két felekezetnek alkalom szolgáltatnék annak átlátására , hogy a' dogmák közötti különség nem akadálya az egyesülésnek; alkalom szolgáltatnék arra, hogy mindegyik felekezet' tudósai egybevetvén az elkülönítő dogmákat, átlátnák, mikép a' különség nem olly lényeges, hogy azok, kik a'reformatio'bölcsőjében együtt ápoltattak, egymás iránt testvérileg ne viseltessenek; alkalom szolgáltatnék annak megvizsgálására, hogy a' dogmabeli különségeket csak hamar a' reformatio' kezdetiben, részint a' szentirásmagyarázali készületlenség, részint emberi gyarlóság szülte ingerültség hozta elő. Hogy ezen úton a' most fenálló dogmák közötti különség legbiztosabban fogna kiegyenlíttetni, a'felől alig kételkedhetni, ha meggondoljuk miszerint több olly dogmákban, mellyek eleinte a' két felekezetet egymástól elidegenítették — nem synodusok , nem gyorsszerü uniói próbatételek hanem egyedül a' szabad visgálat által, annyira megközelítette egymást a' két felekezet, hogy ma már kicsi, vagy semmi különség közöltük; ha meggondoljuk, hogy Némethonnak sőt hazánknak is több tudósai, kik szükséges szentírás-magyarázati készületekkel ellátvák, kik a' Jézus' vallása'' lelkéig hatottak, nem látnak többé egymás között vallásfelekezeti falakat; 's ha van közöttük különség: ez inkább theologiai elvben, mint dogmás felekezet-színüségben áll. Ha pedig erre azt vetné valaki ellenem , hogy az unió' czélja nem felekezelbeli tudósok' — mert ezek különben is egyesülvék — hanem felekezetek' egyesítése, mellyekben tudománytalan néptömeggel van ügyünk: ezen ellenvetésnek annál kevesebb súlya volna előttem, minél inkább meg vagyok arról győződve, hogy — kivált hittan' dolgában, önként minden ellenmondás nélkül engedi magát a' nép vezéreltetni. Az egyházi történetek kétségtelenül bizonyítják azt, hogy a1

két felekezet közötti szakadást nem maga a' nép, hanem a' vallástanítók' eltérő vélekedése, 's hevültsége okozta, 's igen természetes, és méltányos követelés, hogy a' rend, melly a' felekezetiségnek szerzője vala, legyen ugyanannak megszüntetője is. 'S így azoknak, kik az] unió' szent ügye előmozdítására hatósb befolyással lehetnek, semmi inkább érdekűkben nem állhat, mint a' vallás' szolgáit tartani figyelemmel, hogy mind maguk józanon tanúljanak, mind a' népet józanon tanítsák. Itt a' kérdés1 csomója, ennek megfejtése várakozik az unió' barátaira. Teljes szabadságukban hagynám meg továbbá a' felekezeteket ritualéikra nézve is. Ha valahol, itt volna legnagyobb szükség az ovakodásra; mert itt különösen a' néppel, a' népvallással van ügyünk Következésképen, ha a' szertartásokban egységet óhajtunk: olly útakon kell elindulnunk, honnan a' népre legbiztosabban, minden zavar-félelem nélkül lehet hatni. 'S ez útak engem' egyenesen az iskolába vezetnek. Itt kellene lépcsőnként oda fölemelni a' növekedő nemzedéket, hogy vallást ne szertartásokban, hanem hitben, benső kegyességben, erényes cselekedetekben; az Isten' tiszteletét ne csak külsőkben, hanem lélekben 's valóságban is helyheztesse. Az egyházi történetek' könyvében meg kellene mutatni, hogy voltak idők, mellyekben a' ke-