Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1843 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1843-11-25 / 47. szám

565. Bővebb , részint pedig ellen-nézetek , t. Wtfss Sámuel urnák, némelly protestáns egyházi kérdések feletti nézeteire. Midőn a' Prot. Egyh. lapok' folyó 1843-dik évi 10-ik és 11-dik számaiban Kiss Sámuel szílrsárkányi evang. egyházi szónok' „Nézetek némelly protestáns egyházügyi kérdések felett" czimü értekezését olvastam, nagyon megörültem, látván, hogy ohajlásom szerint, a' dunántúli ev. lelkész urak, nemcsak apróságokkal bíbelődni, hanem figyelműket fontosabb tárgyakra is kiterjeszteni készek. És ez valóban felelte szükséges, ha a' dunántúli ev. egyházkerületünk' törvényeit, és szabályait szilárdabb alapra helyezni akarjuk. Én az egyházi rendhez nem tartozván . bocsánatot reménylek, ha nem elég avatott kézzel nyúlok a' dologhoz ; de meg nem állhatom mégis, hogy a' felhozott kérdések közül keltőre csekély véleményemet ki ne nyilatkoztassam. Egyike az: Kelle-e törvényt alkotni, meilynek következ lében a' segédlelkész főnöke' liely én ne mar adhasson? Erre Kiss S. ur azt mondja , hogy a' dunántúli ev. egyházkerületnek ezen törvénye a' légben létezett, 's a' jegyzőkönyvekbe irva nincs. Mi és hol vagyon megírva a' régibb jegyzőkönyvekben , megvallom, nem tudom; mert azokat kutatni sem időm , sem alkalmam: de hogy az utóbbiakban gyakrabban, és mindenkor úgy, mint régi törvényről vagyon szó, az bizonyos Már az 1826-ik évi aug. 16-kán Sopronban tartott kerületi gyűlés' jegyzőkönyve' 36-ik pont ja szerint, a' palotai ev. gyülekezet kérte, hogy megholt prédikátorai' özvegyeinek, a'fizetés'nagyobb részét sorsuk könnyebbítésére oda adhassa, engedtessék meg csak vicariusnak tarthatása; — megengedteti, úgy mindazonáltal, hogy a'superintendentia' statutuma ellen, ott rendes predikátorságra közvetetlen semmi esetre se tartson számot. 1828. aug. 13-án felső-lői ker. gyűl. jegyzőkönyve' 43-ik pontja alatt, a'palotargyülek. kérte, hogy már közel három esztendeig volt káplánját, ki híven és serényen szolgált, rendes prédikátorának megtarthassa; — végeztetett, hogy az egyházi törvényekkel, de különösen a' kerül, gyűlés' akkori rendelésével is, mikor ezen káplán, mint vicarius oda rendeltetett, a' kérelem ellenkezvén , megtagadtatik: ugyan azon f. loi gyűl. jegy. könyve^ 54-ik pontja alatt, az anyaekklézsiától távol íevo filiákra nézve, egy a'végre inegbizolt választmány által kidolgozott javallat adatván be, melly szerint ott elészámlált okok és feltételek mellett, illy távolabbi filiákban helybeli káplánok tartathassanak, 's ezen javallat az egyházkerület által helyben hagyatván, annak 9-ik czikke igy szól: .,ha az anyaekklézsiában szolgálatban levő prédikátor meghalálozik : a' filialisgyülekezetben levő segédtanító az anyaekklézsiát>a epen nem mehet; valamint szintén azon esetben is, ha a' segé4^1elkilanítót tartó filialis, anyagyülekezetté lészen, ottan rendszerint való prédikátor mindjárt az ekklézsiának felállításakor nem lehet"; — és nyomban a' 10-ik czikkben ez vagyon: „ezekből érlelődik tehát, hogy az ollyan segédlelki tanítók épen olly helyheztetésben lesznek , mint a' káplánok most vágynák 'stb.'e

— 1829. jul. 2-sőjén vadosfai ker. gyűl. jegy. könyve' 49-ik pontja alatt, vonöczki gyülek, könyörgött, hogy eddigi káplánját Mód Mihályt rendes lelki tanítónak megtarthassa: — határoztatott: „a' superintendentia' végzése ezen kéréssel ellenkezvén, a' folyamodó gyülekezet kérésétől elmozdítlatik.'1

1832. 26-dik jun. a' győri ker. gyül. jegy. könyve' 54-ik pontjában az rendeltetelt, hogy „nagyobb ekklézsiákba, mindenkor az idős tapasztalt lelki atyák küzül , a' kik legalább is három esztendeig egy ekklézsiában voltak, választassanak." 1833. Csöngén tartott ker. gyül. 65-ik pontja szerint kis-péczi gyülekezet, Halasy Mihály pred. halálával a' helybeli káplánt Ztatureczky Józsefet kéri rendes lelkitanítónak megtarthatni. — Végzés: „az egyházi rendszer szerint megengedni nem lehet. Ugyan ezen csöngői ker. gyül. jegy. könyve' 66-ik pontja szerint vései gyülekezet Tót János káplán urat kéri rendes prédikátorának, meghagyatni; — ,,a' fennálló rendelések miatt a' kérésnek engedni nem lehet " — Már csak ezen előbocsátotlaknál fogva is, mikép mondhatta K. S. ur az egyházkerület' ezen törvényét csak légben létezőnek, meg nem foghatom. Mind e' mellett maga K. S. ur is kívánja ezen törvénynek fennmaradását, és azt következő okokból tartja szükségesnek: 1-szer) Hogy a' rendes lelkész' nyugalma , és szerencséje biztosíttassák a' segéd' netaláni fondorkodása ellen, — és ez az ok áll, mint már a' tapasztalás bizonyította, és jól teszi hozzá K. S. ur, hogy még azon esetben is, ha becsületes jellemű a' káplán , és szántszándékkal nem kivánja a'hívek! szivét főnökétől elidegeníteni, mégis mivel a' többségnél az új kapósabb szokott lenni, 'sa" régit többnyire megunjuk, — ha a' káplán becsületes és fiatal, annál nagyobb hozzá a' vonzalom : ebből a' rendes lelkész iránt hanyagság, utóbb gyűlölség és üldözés származhatik; mi , úgymond, nem történnék ha a' káplánnak a' maradhatásra nem adatnék igény/- — ehhez én még azt teszem, hátha még a'gyülekezetben valamellyik kolomposnak férjhez menendő leánya, vagy közel rokona van , és azt a' káplánnal elvétethetni reményű? 2-szor) Hogy az első osztályú gyülekezetekbe, hol leginkább szoktak káplánok tartatni, ne tapasztalatlan fiatal, hanem gyakorlott, családos lelkészek alkalmaztassanak, kik között szinte lehet érdemtcljes férfiakat választani." — Hogy ezen okot az egyházkerület igen nyomosnak találta, azt a' fennemlített 1832-ik évi ker.jegy. könyv' 54-ik pontja bizonyítja, ugy az 1824-ik