Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1843 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1843-11-25 / 47. szám

564. mint a' III- ik Fridrik Wilhelm* fölszólító levele hangzik — „a nélkül hogy a lutheránusok a' reformata, vagy a' reformátusok a'lutherana ekklézsia' kebelébe lépnének át. egyesült közös evangelica ekklézsiát képezzenek:í(

Itt az alku ennyibe kész, de mint már tudjuk, máig sem kész az unio. És ez egy első tekintetre annyival csodálatosabbnak tetszhetik, mivel az unio' eszméje Poroszországban nem 1817-ben született, hanem már János Zsigmond alalt meg volt kisértve "s azután Györyy Wilhelm, I. Fridrik, I. Fridrik Wilhelm alatt is elpróbáltatott. III. Fridrik Wilhelm pedig két nevezetes innepet vett fel segítségül: 1817-ben a' reformatio' százados innepét; 1830-ban az ágost. vallástétel' átadásának napját; a' mellett maga példával ment elöl az egyesülésben, családostól evangelikus módon részesülvén az urivacsorában. De, a' tapasztalás megtanította, mikép ennyi még nem elég az egyesülésre: a' külsők' változtatásával nem változik egyszerre a' belső meggyőződés is. Csakugyan talán mégis többre lehet vala menni, ha a'lutheránusok unio' színe alatt a' reformátusokat elnyelni ne igyekezzenek ; de a' körülményből visszataszító idegenkedések fejlődtek ki. Ezek szerint már herrnhuteri módra nem egyesülhetünk, mert nálunk nincs valóságos unio; a' poroszok' példája után sem, mert ugy czélhoz nem juthatunk. Kérdés: mit tegyünk hát? IV. Az unio' módja. Stahl azt mondja valahol, hogy a' lélek magának testet formál, 's mi neki igazat adni készek vagyunk. Uniálódjunk tehát először lélekben, majd Önként fog következni a' testi unio. Kövessük a'Mózes' módszerét, ki, mint tudva van, addig nem fogott czéljához, mig arra egy egész új nemzedéket nem készített előre. Eleget teszünk magunkért, ha megmutatjuk maradékunknak az ígért földet; és állítunk egy vezér Jozsuét, a' pesti protestáns faiskolában. Atyáink 56 évekig viszongotlak (1524— 1580) mig egymástól külön szakadhattak, 's ha rontani könnyebb mint építeni, vájjon nem több idő kivántatik-e viszonti egyesülhetésünkre ? Részünkről az alku szerinti uniónak , ha az kivihető lenne is , barátjai nem vagyunk; hanem ollyszerü egyesülést óhajtunk, melly által vallásunk nyerjen. — Nem elégséges tehát reánk nézve Luther és Kálvin egymás ellen támasztott nehézségeit elenyésztetni, hanem azokon fölül megkívánjuk, hogy vallásunk' ügye az unio által elöbbmozdítassék: egy szóval az. a' reformationak második stadiuma legyen. Ezt igényli tőlünk a' Protestantismus' szelleme, melly bennünket mindeneknek megvizsgálására és a'jónak elfogadására, vagy — a' mi mind egyet teszen — haladásra kötelez. A' mi symbolikus könyvünk nem az agostai, sem a' helvétiai vallástétel, hanem a'Biblia: következőleg nekünk nem a' Lutherana vagy Kalvinista valláshoz kell csatlakoznunk, hanem a'bibliaihoz. Itt azonban óvakodnunk kell, hogy szavainkból a' nem protestáns felekezetek vallásunk' kisebbítésére himetne varrjanak, mintha mi azt magunk is roszszallanók : mert állításunkból csak annyi következik, hogy confessióink' irói, mint emberek, itt ott tévedhettek, 's azt nekünk a' minden confessiók' kútfeje' útmutatója szerint megigazítani kötelességünk Midőn V. Károly császárnak az ágost. vallástétel bényújlatott, ezt a'kérdést terjesztette protestáns apáinkelébe: „van-e méy valami kivánni valójuk?'' mellyre „most nincs több" lön a' felelet, 's ez a' most nem kevesebbet foglal magában, mint a' protestantismus"rendeltetésének szép titkát! Igen is! symbolikus könyveink'hiányaitszabados és szükséges kiegészítenünk, reformátoraink' elkezdett munkáját múlhatatlan kötelesség tovább folytatnunk; midőn más tudományokban lényeges előléptetések történtek : nagy szégyen nekünk, hogy theologiánk három század óta egy helyben vesztegel. — Tiszteljük reformátoraink' lelkes igyekozetét, 's ha ők mindent kellőleg föl nem foghattak is: ne tulajdonítsuk azt nekiek hibául, tudva az exegesis' akkori gyermek állapotját, tudva hogy pl. Luther, pap korában látta a1

legelső teljes bibliát. — És a' korszerű kívánatnak hol lehetne inkább eleget tenni, mint egy korszerűn alapított protestáns főiskolában? mellynek tanítói a' tudományos vizsgálódás'szabad szárnyain mozoghatnának, 's kezök ne lenne symbolikus könyvek' tekintete állal megköttetve! Ott kell elhinteni a' tiszta evangeliomi magvakat, mellyek az idővel fejlődjenek 's a' vallások' különböző köntöseit, mint önkéntesen lepattogzó hajakat újab , korszerűbb egven-ruhávai cseréljék föl — az unio. Egy illyszeriileg eszközlött unio természet szerint elenyésztetné az értekezésünk' I. pontja alatt emiitett dogmabeli nehézségeket; tökéletesebb és állandóbb egyesülést szülne azoknál, mellyeket a' III. pont alatt érintettünk; mert általa nemcsak köntös cseréltetik vagy változtatik kívülről, hanem elevenílő lélek idomítatik belolről. Megszűnnének egyszersmind azon okok is, mellyek első reformátorainkat öszveférni nem engedék, 's a' későbbi egyesülési próbákat egyátalában meghiúsiták: mert mindenkit ugyanazon szellem lelkesítene 's a' megrögzött szokás olly kártékony befolyást nem gyakorolhatna. — Avatott kezekkel járulnának papjaink az unió' dicső épületének fölemeléséhez, 's nem lehelne többé tartani , hogy ők makacson szegülnek ellenébea' legdicsőbb czélnak. A' világosság belőlük sugároznék ki a' népre ; általuk tenyésznének az unio' jó izu gyümölcsei Engedje azért a' bölcs isten, hogy az unio' igéje a'pesti főiskolában minélelöbb léphessen életbe. 'S a' két egyház' egybeolvadása lelje benne megtestesült magkövet II l S ü k ö s d.