Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1843 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1843-11-25 / 47. szám

- 562 — mivel bennünket nem lényeges falak választanak el egymástól, s a' korábban próbált egyesülést is nem kikerülhetetlen akadályok hiúsították meg; hanem inkább csekély jelentésű mellékességek, mellyekl,e

n

— szóljunk igazán — a' személyeskedés legfőbb szerepet vitt. Ugyanis. a) Mi az urvacsorát illeti, (hogy a' dogmabeli nehézségekre is egypár szóba kiterjeszkedjünk} tudva van, mikép reformátoraink annak méltósága, szentsége, czélja , üdvös volta felöl tökéletesen egyet értettek, sőt ha Leo Judae és a' sacramentomos per' szerzőinek hitelt akarunk adni, eredetileg még a1 későbbi viszongások' kútfejévé alakult beiktató szavak' magyarázatában sem távozlak el egymástól : következőleg az innen eredett f

vitákat lehetetlen lényeges alapra vinni vissza. Epen azért Zwingli halála után Kálvin, és az ő személyes barátja Melanchton semmi nehézséget sem találtak Luther és Zwingli szembe tett nézeteinek egyeztetésében; minél fogva ha 1536-ban még nem jöhetett is létre a' béke, 1540-igannyira közelitett egymáshoz a' két fél, hogy akkor Mel. legkisebb aggodalom nélkül meg merte változtatni az ágost. vallástéteV urivacsoráról szóló pontját; és ez neki egész életében soha szemére nem vettetett. „Egynehány évtized múlva végkép kihalnak viszongások" úgy reményié a' szelid férfiú, midőn Luther 1543. egy korábbi (1537. dec. 1) békés szellemű levelének ellenére, mellyben a' többek közt irja Schweizba „hogyha nem tudunk is mindenben megegyezni, viseltessünk egymás iránt barátságos indulattal•• egész tűzzel kívánta megújítani a1 harezot. Azonban Luther' tekintete ez időben sokkal alább volt szállva, hogy sem a' a' láng' izgatására viszont fellobbanhatott volna; míg tehát ő családjával együtt elégedeetlenül vonult félre, az alatt a' köz tiszteletben álló Mel. 'smég ekkor mind a' két fél által Luth. theologusnak tekintetett Kálvin reményteli kebellel munkáltak egymás' ölén a' béke' gyümölcseinek megérlelésére. Luther 154G atyáihoz visszatér, mellyre Kálvin a' zürichi consensust békeolaj ág gyanánt gondolá a' prot. egyház' kebelébe elterjeszthetni, nem is álmodva annak szomorú következéseiről. De hamburgi pred. Westpliel, és egy — a' lutheranismus' oltalmazásra alakult — papi társulat másképen itélt. Már 1552 szinte 20 évi béke' daczára viszont lobogni kezdett a'villongás'zászlója, 's miután 1554 Kálvin is csatára kelt, közönséges lelt a' láng' dühe. 26 zavaros év'chaosából született a' bergeni concordia - - ez a' prot. egyházakat végképen elszakadásra kárhoztató discordia. Elgondolva már, miből szülemlett a' szóban forgó viszongások' legnagyobb része: lehetetlen titkolnunk csodálkozásunkat — fájdalmunkat! Luther ostromolta Zwinglit 1526 — 31-ig, mert azt gondolta, hogy ő is a' gyűlölt Karlstadt' véleményén van; oltalmazói viszont buzogtak Kaivin^ellen 1552 — 80-ig, mert módosított nézeteiről illő tudomást venni elmellőzve , abban is csak a' Zwingliét gondolták foglaltatni. Efféléknek is rész jutott tehát egyházaink'szomorú sorsjátékában! bj Az ubiquitas, praedestionatio divatból már rég kiment dogmák; azért rólok csak keveset jegyzünk meg. Mi az elsőt illeti, Luther nem sokára átlátta, minő képtelenségekre vezet a' légből merített állítás; azért ha korábban Zwingli ellen hivatkozott is reá , későbbi munkáiban tökéletesen lemondott róla. Maradékai — értjük a' Luther' nézetei'pártolására öszveállott papi társulatot — természet szerint egyéb lulherismusok közt oltalmuk alá vették az ubiquitást is, de abban, hogy a' Krisztus emberi természeténél fogva mindenütt jelen van-e ? vagy csak olt a' hol akar ? nem tudlak összeférni. Innen bár a' conc. form szerzői az ubiquitást is megkülönböztető hilczikkül vették fel: mindazáltal Luther' legbuzgóbb pártolói, épen úgy mint Kálvin' legindulatosabb ellenségei közül igen sokan kivonták magokatalóla; úgy hogy az születésekor sem nyerhetett köz méltánylást, most pedig teljesleg feledékenységbe van temetve. Nyugodjék csendesen ! Épen illyen sors jutott a' praedestinaliónak is. Luther, szoros Augustinianus, épen olly vastag praedestinatiót tanított eleinte, mint Kálvin egész életében. Miért nem eleveníté föl mégis a' tudományt a'későbbi buzgó lutheránus párt? kitalálni kevés főtörés kívántatnék. Egyébiránt az idő tökéletesen bebizonyította, mikép a' dordrechti zsinat épen olly kevéssé biztosílhatá e' dogmát a' kálvinisták' számára, mint a1 concord. Luther' fiainak az ubiquitást. Kétszer szállott már Augustinus óla sírjába a* praedestinatio, miért háborgalnók hát lényeges vagy lényegtelen oldalainak fejtegetésével nyugvó porait?! c.) A' templombeli képek eleitől fogva adiaphoráknak tekintettek; „(juae verő olim moveri solebant quaestiones controversae" mond egyéb különbségekre nézve a' derék Marheinecke — „utrum per sacramentum baptismi homo re ipsa regeneretur, fidesque illi conferatur, an vero illa confirmetur tant um et obsignetur fidesque roboretur; deinde utrum exorcismus debeat necessario adhiberi in baplismo, nec ne; etc. etc. haeomnes ejus profecto generis sunt, de quibus nostris temporibus hauil facile quisquam certet(Ist. symb. Edit. 3-a, pag. 146.) II. A' nehézségek' oka. Az elősoroltkörülményekbőlnapvilágos. hogy prot. egyházaink' külön szakadásának oka teljességgel nem a' vallásban van; hanem egyedül és kirekesztőleg a' vallás' kezelőinek személyességében. És itt két esetet vehetünk föl: reformátoraink vagy nem egyformán fogták föl a' dolgot; vagy csak tekintetük' nagyobb kitüntetéseért ragasz-