Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1843 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1843-11-18 / 46. szám

556 dósítást tegyenek. — Megolvasta 's kiadta Hrabovszky Sámuel m. k egyházkerületi világi főjegyző. Nro 7. JP felső-lövői gyülekezet' közgyűléséből alig, 6. 1843. Miután az ágost. hitvallású túl a' dunai egyházkerület által hozzánk rendelt küldöttség'elnö­ke, tek. Vidos József űr' conventünknek szólló levele aug. 3dikán megérkezett: a' helybeli közönség' elöl­járói és gondnokai azonnal rendelkeztek, hogy egy, a" helybeli lelkipásztorból, elöljárókból, mindegyik családapából álló törvényes egyházi közgyűlés hir­dettessék, melly a' nevezett napon egybe is gyűlt. A* conventi jegyző felolvasá tek- Vidos József úr' levelét, mint szinte az 1843. év jul I2ikén Győ­rött tartott egyházkerületi gyűlés' végzését. Ezután a' helybeli lelkipásztor a' mit nem értettünk megma­gyarázá, mellyre mi közakarattal, jól meggondolva a' következőket határoztuk : Mi a' küldött urakat illeti, őket mint tapasztalt és jámbor atyánkfiait, hitünk' sorsosait tiszteljük, becsüljük és szeretjük, egyúttal kérjük, hogy a' mit nékik felőlünk beszéltek, abból egy szót se Ingye­nek ! Mi békés emberek vagyunk, ugy hogy alig ta­lálnak gyülekezetet, melly csöndesebben és rende­sebben folytatná vagy folytatni akarná keresztyéni éle­tét; és midőn ő az egyházi rendet, melly százados szokás által megszentesi'íve fenáll, fentartani akarja; koránsem érdemel szemrehányást, mintha vakmerő, ellenszegülő szellem vezetné ; sőt épen ellenkezőleg az örökösváltoztatgatásokba, újításokba, mellyek az evangeliomi szabadság' elnyomására irányozvák, mi fáradtunk bele, és követeljük, hogy minket az eddi­gi rend és jogaink' szabad használatában meghagyja­nak! Hisszük, eljő a' nap, mikor az annyira üldö­zött és szorongatott gyülekezetnek és annak lelkészé­nek köszönet mondatik, hogy a' veszélynek még ide­jében elleneszegül lek, hogy a' szép. a' szent evan­geliomi presbyteri rendszert alakjából egészen kifor­gatni nem hagyták. A' tisztelt és szeretett kiküldött urak, csak azt ne terheltessenek tisztán felfogni, hogy mi mit aka­runk? és mi reményijük, átlátandják hogy nem mi érdemeljük a' vakmerő csendzavarók'' kemény nevét. A' mi továbbá a' főtiszt, egyházkerület' végzését illleti, e' tárgyban az egyházi közgyűlés következőleg nyilatkozik. A' helybeli lelkipásztor és gondnokok, megbí­zatnak , hogy a' mennyire tőlök és az idő' rövidségé­től telik, a' tisztelt küldöttséget az itt meg nem jele­nésre birni törekedjenek; 's minthogy itt szó nem lehet a' felől: hogy az egész közönség mi vélemény­ben van ? egész tisztelettel és szeretettel közöljék vele a' következő világosító nyilatkozatot-A' főtiszt, superintendentia, és a' helybeli ösz­szesgyiilekezet között támadt, és közel egy század' negyedéig folyvást tartó versengés, néhány elv és jog felett ütött ki, mellyeket a* főtiszt, superinten­dentia , a' gyülekezetektől eltulajdonítni szándékozik, a' helybeli gyülekezet pedig nem hagy. Minthogy már most a' kérdéses tárgyban, a' főtiszt, egyházkerület, és gyülekezetünk a' versengő két fél: természet szerint lehetetlen, hogy az egyik fél itt biráskodhassék. A' főtiszt, egyházkerület bíró a' maga ügyében nem lehet. Ez a' "generál conventet illeti, kit egyesegyedül vállalhatunk el ez ügyheni birónak. Mert hogy lehetne — mint itt megtöríént — az egyik fél vádló, biró, és végrehajtó egyúttal? Ennélfogva nekünk igen rosszul esik , hogy a' gyüle­kezetünk- és annak lelkipásztora elleni heves egy­házkerületi végzősben, vádak, kemény, zokon eső kitételek, és állítások fordulnak elő, mellyek a' do­log' igaz állásával sehogy nem egyeznek. Ezért kell e gyülekezetnek ellene felszóllalni, és mi kérünk mindenkit, kihez nyilatkozatunk, bár mi úton, elju­land, hogy ennek minden szavát kellőleg megbírálva, alap-okainkat keresztyénileg méltányolja. 1-) Nagytiszt. Senior Wohlmuth úrnak tudósítá­sa, űgy a' mint a' végzésbe igtatva találtatik, an­nyiban nem egészen hü, a' mennyiben a' főtiszt, egy­házkerület előtt elhallgatta, hogy nyomon, mihelyt ö a' gyülekezeteket, kívánságukat a'leendő segédgond­nok' candidatiója felöl kijelenteni felszólítá , — mert nem votum candidativumok, hanem a'íőgondnokhoz nyújtott alázatos kérelmek kívántattak — gyülekeze­tünk óvását és kérelmét nyujtá , hogy az eddigi szo­kás mellett maradjuuk- —Miután a' nagytiszt. Senior ur gyülekezetünk' ezen kérelmét semmibe vette; sőt a' régi rendet önkényesen megváltoztatta, a'gondnok caudidatióját köröztette ; bizony nem nagy merényvolt egy rend elleni körlevelet visszautasítani- Engedjék meg evang. atyánkfiai! ha kereken nyilatkozunk és kimondjuk: hogy a: mi gyülekezetünk, evangeliomi sza­badságot felforgató bármi eszközzé soha magát alkal­maztatni nem engedi. Az egyházi elöljárók általi can­didatio pedig , az evang. választási jognak egyenesen gyökerét túrja ki. Ha szabad választási jogunkat el­vesztjük: mindent elvesztettünk. Ha mindegyik gyüle­kezet illy vigyázó lett volna : soha az utálatos kije­lölési jog egyházunkba be nem csúszik, és mennyi botrány elmarad! 2.) Sajnáljuk, és ha mi a'gyermeket keresztnevén szóllitjuk, ne vegyék rosz néven tőlünk szegény fa­lusi emberektől, kik ahhoz nem értünk, mint lehet valami gonosz dolognak szép nevet találni; de szó a' mi szó, a' mit a' megtámadott választási ügyben a' fő­tiszt. egyházkerület "állít, csakugyan nincs igazság szerint. Ha a' gyülekezetek elébb, kijelölési szavazatokat adlak volna : Ha igy a' választó szavazatok szabadon adathattak volna,csakugyan őiülteknek kellett vala lennünk, ha még is protestáltunk volna; és akkor igazán megérdemelnők mit rólunk a' főtiszt, egyházkerület mond. De megbocsássanak most az egyszer, kedvesatyánk­fiai! fájdalom nem igaz, hogy a'gyiilekezetek kijelelő sza­vazatokat adtak volna, hanem minthogy Felsölőtöl tar­tottak, csak a' felöl kérdeztettek meg; vájjon kit kí­vánnának a' gyülekezetek, hogy «' főfelügyelő candi­da/jon ? Hogy a' főfelügyelő candidaljon ! Jól megértsétek, kedves atyánkfiai! Az egyházkerületi főfelügyelő cundidáljon. ,,Hogy minket is megkérdeztek4 ' ennek kelle vala a' méznek lenni., mellyel szánk' szélét bemázolák, hogy a' candidatiót elnyeljük. De rálestünk a' rókára. Nyomon ellentmondánk, és kértünk egész szelíd­séggel; de óvás tételünkre nem hajtottak; hanem egy­szer csak hirdeti senior úr a' candidatiót, mit nem az esperesse'g catididalt. Nem , hanem a' mint maga ránkozás' köve. Mi soha nem engedünk magunknak a Superintendens ur által lelki pásztort kijelöltetni: ha­nem választunk szabadon! Soha nem engedünk ma­gunknak a' Senior ur által iskolatanitót kijelöltetni; hanem választunk szabadon! Soha nem hagyunk magunknak , a' Superinten­dens úr által, Seniort kijelöltetni: hanem az esperes­ségben adunk kijelelő és választó szavazatot; es na választottunk : tudomásul felterjesztjük az egyházkerü­letre.

Next

/
Thumbnails
Contents