Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1843 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1843-11-04 / 44. szám

530 dezéseknek mond. Az egésznek három főrésze van: 1. ünnepi, 2. reggeli, esteli, 3. alkalmi; összesen 50 imádságok. Egyházi költészetünk' jelen kopár és kifejletlen állásában nem lesz érdektelen vele közelebbről megismerkednünk. A' munka, ifjú Benyovszky Gyulának levén ajánlva, bár szerző egyenesen nem mondja, úgy hiszem, serdülő ifjaknak szánt; merthogy gyermeki vallásos indulatot illyen alakú és tartalmú ömlengések ég felé vihetnének: erősen kétlem, sőt hiszem, hogy maga a' t. szerző sem gondolt gyermekekre, midőn imádságait készíté, vagy ha gondolt: egy lapátot tett — mint rászedni szokás — számukra a' fényes kocsi alá, mellyen fenlengő versei elrobogván, ők a1

földön maradtak. Legyen hát a' könyv ifjak' számára készült, hogy rajta, mint mennyei lajtorján, föl-'s alá hágcsáljanak, és amúgy divatos-mélyen érzeleghessenek; lehet, hogy néhány beteges vallásos kedély vele magát kis időre felmákonyozhatja: de a' szigorú birálat mind e' mellett fentartja magának a' mondandókat; ugyan is: műveltebb ifjaink'nagy része nem egyébnek tartván a' vallást egy nagyszerű költészetnél , kérdem: czélszeríi-e vallásos érzelmeit illyen magasító szárnyakon az ürességig felvinni? minden positivitástól és komoly állapodástól a' nélkül is idegenkedő vallásos jellemét czélszerü-e illyen triposra, háromlábú székre ültetve, homályos divinatiókig felcsiklandozni ? Ismertető legalább azt hiszi, hogy az ifjúság' vallásos szükségei még a' költészet' mezőjén is más táplálékot kívánnak. Van igenis a' vallásban helye a' költészetnek; mert hiszen a' keleti szent lant még ma is utolérhetlen méltósággal zeng a' keresztyén egyházban; 's az újabb keresztyén romantika, vagy érzéki vallás' sok orgonája, dobja és trombitája fölött, egyszerű magasan ragyog és szól sz. Dávid' hegedűje; de ez egyházi költészetnek megvan ön sajátsága, hogy úgy szóljak theopneüstiája 9

mellyet a' magas röpülésü óda már csak azért sem fejezhet ki, mert, ez, mint a'meteorok, csak földi gőzkörben gyúlad és pattog el; viszont a' föld felelt legfölebb egy keresztnyi magasságra szökdelő mystika már csak azért sem költhet ki, mert maga alá a1

mult századok' záp tojásait rakta. Ismertető egymás, egy kitételben, képzelődésben sokkal egyszerűbb, de vallásos tekintetben sokkal szentebb és tisztább ihletésű énekeket vagy imákat kívánna adni az ifjúság' kezébe. Hogy e' nyilatkozatát igazolja, végig fut ismertetve a' munkán, 's abból néhány virágot felmutat. Az imádságok előtt álló vezérhang, melly az egész munka' irányát jelöli ki, Istent keres csillagok' fénykörében, és a' földön egy nádszál tövében, 's fel nem találva őt templomi énekima zengések és földi zaj között, igy vall: Es nem kereslek emberi zaj között, Inkább vonulok néma mezőre el , A' számtalan bájló virágok' A patakok 's a' hesyek' körébe ! !Egy idő óta, mióta t. i. kivált Kossuth hatályos :szónoklatait, szivén szorító okoskodásait, c' kis szón és szokta az indulatok fölébe szöktetni; mióta e' szócska az ő szájából olly idiosyncratice hat a' hallgatókra, hogy utána mered minden szem, minden fül: azóta kivált fiatalabb iróink és szónokaink, ha valami nagyot mondani készülnek, szeretnek e' szócska' hátára felguggolva a' nagyszerűre, a' hatályosra átszöktetni 5 és te Isten! és te nemzet! és tekint, rendek! 'stb. ki nem ismeri az és alatti rugót? De e1

szócska' bezzegjét kevesen tudják; itt is az ,,és nem kereslek emberi zaj között" helyett, hol az és legelöl olly nagy hiatussal áll, mennyivel szebben hangzanék illy egyszerűen: „énnem kereslek" 'stb. Van még mellesleg a' vezérhangra egy észrevételem : ifjaink a' kül istentiszteletnek, a' templombajárásnak úgy sem igen forró barátai; ennek a' közéletre kiható áldásairól mitsem tudva, miattuk ugyan fü nőheti fel azoknak küszöbeit, és verebek költhetnek a' szószékek és oltárok fölött; 's ha még a' vallásos vezérhangok is kicsalják őket a' templomokból, ha vallásosságukat költészi füttésekkel keblökből kipárologtatva, a' templom-ajtókat is bevagdossák hátuk mögött: nem sok haszna lesz, ha nekik a'gyönge nádszál hirdeti nagy nevét. Mind jó ez érzelgésnek; de majd ha az üres nádszál-suttogás az üres keblű ifjat semmire nem tanítja, mert más suttogás után sovárog annak tövében; ha majd ünnep- és vasárnapokon városiasán kiszéled a' hegyek és ligetek közé, hol a' kápolnákhoz csapszékek mellett visz el az út, hol a' szent berkek' homályából egy sörczégér dugja ki meztelen karján a' bolondok' és korhelyek' vendéghaját, a' forgács-koronát; vagy a' fák alatt pásztori jelenéseket lát: eszébe jut-e, hogy Isten' oltára e' föld? Az újévi első imádság kissé lankadt; a' rövid sorokba hosszú gondolatok vannak elnyujlóztatva. A' rövid soros versek csak akkor talpraesettek , ha legalább a' versek' végsoraiból egy meglepő gondolat pattan ki. Szorosan véve csak a' kilenczedik versnél kezdődik, a' nyolez megelőző, mint egy falusi hegyes toronytető, úgy nyuládozik fel. A'második újévi zökögős, 's mint a' rázós kocsin alig maradhat meg rajta az első szép versre felkapott vallásos gondolat, e' két sornál pedig: Mert hajh ! öröklő mint magad vagy — Hasztalan a' keresés a' múltban ! egészen lebukik, mert itt nem tudja az ember, mit tartson hasztalannak, az öröklőt-e, vagy a' keresést, vagy magát a' verset. — A' vizkereszti vagy inkább farsangi, czímét kivéve, meglehetős egész, és sikerült, kivált ha a' harmadik strófa: A' szűz szemérem is Pirulni megtanul , 'S gyalázat' úfain Jár láutoritlanul.