Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1843 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1843-10-28 / 43. szám

523 Könyvismertetés. Sand fúrd és Mert'n története , gyerme­kek' használatára irta Dé Tamás. Huszon­negyedik kiadás után angolból fordította Szil­vágyi József — Pesten Geibel Károly' sajátja. 1843. Jelen csinos borítékba fűzött könyvecske, jó papíron, kedves bötükkel , 188 lapon; két gyer­mek' ösmeretsége' — együtt tanulása' — később barátsága' történetét adja elő saját modorban, még sajátabb elvek szerint. A' gyermekek' egyike gaz­dag úrfi, a' másik szegény pórim, oktatójuk egy derék falusi lelkész, — A' vagyonos apa látva azt, hogy egyetlen fia Tamás, a'kényeztetés' és örö­kös puhítás' melegágyában aligha lesz a'szó'teljes értelmében valaha emberré , egy ügyes pórfiú Henrik1 társaságában feltétlenül átadja a' derék nevelőnek, ki a'gyermeket ön gyakorlati néze­tek szerint kiforgatja egész megszokott valójából; a' makacs, velőtlen mihaszna úrfiból, egy talpra esett derék jó fiút ad vissza apjának. A' két fiú mint két növény , áll egymás mellett: az egyik mint egy üvegházból kivett nyavalygó ótovány, a' másik mint egy egészséges vad fiatal; a' czél amannak ehhözi nevelése, idomítása, va­dítás nélkül. Az egész nevelési procedura , en­nek minden apró részletei, egy történetbe van mesterileg beleszőve; annyi természetes fordu­lattal, eredeti meglepő változatossággal, annyi életből merített ügyességgel, mennyit ismertető alig talált egyegy gyermekeknek szánt olvasókönyvben. Ismertető legalább, miután az elolvasott köny­vet maga előtt behajtván fölötte jártatá az egész­ből meritett gondolatait, tiszta meggyőződésből óhajtja: hogy bárcsak e' kis könyvet, minden is­koláinkban kivétel nélkül olvasnák gyermeke­ink ! hogy ez honunkban iránylag szintolly mél­tánylattal fogadtatnék mint angolhonban, hol je­lenleg százezer példányban forog az iskolás gyer­mekek' kezén! És ezt nem ok nélkül: Protestáns népiskoláinkba ugyanis, kevés kivé­tellel azon osztály gyermekei járnak, mellynek föld­höz ragadt szegénysége sok csüggesztőgondolatra ad alkalmat; mellynek sorsa, polgári helyzete, 's eddigi neveltetése alig adott egyebet egy két aljas állati örömnél, mellynek tisztátalan karjai között felejti buját baját. A' földmivelés'illy nyo­morú ingatagsága és meddősége miatt, melly alatt honunk felsóhajt, ha éhezik, —fel, ha jóllakik, egy hamar boldogabb jövendő ez osztály' szá­mára nem készülhet: adjuk meg legalább hát neki ne­játi cánonczikkeknek , mik szégyenünkre meg ma is élnek, legalább a' tatai egyházmegyében, épen ez! Török­*) Egy csinos metszés is van előtte Perlaszkaitól. — ára a' könyvnek 36. xr. — Tanítók'és iskolák' számára nagyobb mennyiségben 30. xr. K. **) Franczia 's német nyelvre is le van már fordítva-D. mes önérzetét; engedjünk meg neki legalább ennyit tudni: hogy ő is ember! tanítsuk meg munkát­lanságra hajlandó nemzetünket erre: hogy neki nyomorult földünkön egyéb üdve nincs, mint ez: hogy sorsával elégedett legyen; hogy a' munkás élet' tiszta örömei közül nincs miért irigykedve néznie a' munkátlan osztályok' kínjaira és megát­kozott örömeire; adjunk a' pórfiú' kezébe illyen, és hason tartalmú könyveket, hogy sorsával ki­békülni , sőt vele büszke lenni tanuljon. — De adjuk kezébe, — kivált honunkban az úgyne­vezett úrfiaknak, kiknek eddigelé müveltségök'fo foka — kevés kivétellel — a'jus patrium, az ősi­ség1 kutya bőrre irt visszafelé számításai, egy kis költészet, 's ragyogó szónoklat melletti büszke heverés volt; adjuk kezébe, hogy önmagát és embertársait tanulja meg más nemesebb szempont­ból tekinteni. - Nem ok nélkül óhajtható e' kiskönyv iskolai olvasó-könyvnek azért is: hogy a' német kaptára ütött vizenyős pityergő olvasó-könyveket minden sörsöprüs érzelgéseikkel együtt, valahára kiküszöböljük, 's helyettök emészthetőbb és táp­lálóbb életelveket adjunk növendékeinknek. Mi magát a' fordítást illeti — nem levén meg nálam az eredeti munka, — és igy hűsége vagy hűtlensége felől mit sem mondhatván: ész­revételeimet egyedül a' nyelv és magyarság felől nyilváníthatom. Nyelve a' fordítónak nem egészen tiszta, nem egészen tősgyökeres magyar. A' sok andó , endő, vák, vék ragot, mellyet fordító úgy és annyiszor szeret alkalmazni, mint Csokonai' vő fénye „üstökös eloquentiájábaní l a' ván vén, végzetet; ismertető kívánná megritkítani, példáúl: 1. 50. számos csatákban küzdék a' írancziákkalsze­gény ó Angliát védendő. 1. 54. attya egykor jó­kor felkelt a' sörházba menendő 's napestig ott maradandó. 1. 76. te és szegény gyermekeid há­látlan testvérem által tétetvék tönkre, mindenedet lefoglalják, azt majdan elkobzandók 'stb. — Illy ostorm6?ásan gyermekkel beszélni nem szokás. — Szinte iFly mértékletlenül bánik fordító az alig­mult idővel, mit a' magyar, közbeszédben csak cum grano salis használ. Az úgy nevezett tempo­rum consecutiók között nyakra főre bukdácsol a' fordító, 1. 71. No — monda a' nő — ha kisded házikómba akartok jőni, mit néhány lépéssel odább láthattok, ott kényelmesebben ülhettek, minthogy leányom akkorára a' teheneket megfejte, tej­be kényért fog nektek adni. 1. 56. de midőn utána nyúl ay leány kicsint lök rajta, mintha megbotlott volna, 's rádönti azt. A' fordítás általában talpra esett magyar kitételekkel van fű­szerezve ; annál inkább meg vala lepetve ismerte­tő , midőn közöltük számos idegen szinü és szagú beszéd-alakokra talált, mellyek egyátalán nem ütöttek a' fordító' magyar nevére, illyenek a' sok között: I. 48. olly mohón falt fel, mintha két hétig nem izlelt volna meg tápot. 1. 70. még ez sem volt határa figyelmünknek. 1, 75. még so-

Next

/
Thumbnails
Contents