Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1843 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1843-10-28 / 43. szám

523 Könyvismertetés. Sand fúrd és Mert'n története , gyermekek' használatára irta Dé Tamás. Huszonnegyedik kiadás után angolból fordította Szilvágyi József — Pesten Geibel Károly' sajátja. 1843. Jelen csinos borítékba fűzött könyvecske, jó papíron, kedves bötükkel , 188 lapon; két gyermek' ösmeretsége' — együtt tanulása' — később barátsága' történetét adja elő saját modorban, még sajátabb elvek szerint. A' gyermekek' egyike gazdag úrfi, a' másik szegény pórim, oktatójuk egy derék falusi lelkész, — A' vagyonos apa látva azt, hogy egyetlen fia Tamás, a'kényeztetés' és örökös puhítás' melegágyában aligha lesz a'szó'teljes értelmében valaha emberré , egy ügyes pórfiú Henrik1

társaságában feltétlenül átadja a' derék nevelőnek, ki a'gyermeket ön gyakorlati nézetek szerint kiforgatja egész megszokott valójából; a' makacs, velőtlen mihaszna úrfiból, egy talpra esett derék jó fiút ad vissza apjának. A' két fiú mint két növény , áll egymás mellett: az egyik mint egy üvegházból kivett nyavalygó ótovány, a' másik mint egy egészséges vad fiatal; a' czél amannak ehhözi nevelése, idomítása, vadítás nélkül. Az egész nevelési procedura , ennek minden apró részletei, egy történetbe van mesterileg beleszőve; annyi természetes fordulattal, eredeti meglepő változatossággal, annyi életből merített ügyességgel, mennyit ismertető alig talált egyegy gyermekeknek szánt olvasókönyvben. Ismertető legalább, miután az elolvasott könyvet maga előtt behajtván fölötte jártatá az egészből meritett gondolatait, tiszta meggyőződésből óhajtja: hogy bárcsak e' kis könyvet, minden iskoláinkban kivétel nélkül olvasnák gyermekeink ! hogy ez honunkban iránylag szintolly méltánylattal fogadtatnék mint angolhonban, hol jelenleg százezer példányban forog az iskolás gyermekek' kezén! És ezt nem ok nélkül: Protestáns népiskoláinkba ugyanis, kevés kivétellel azon osztály gyermekei járnak, mellynek földhöz ragadt szegénysége sok csüggesztőgondolatra ad alkalmat; mellynek sorsa, polgári helyzete, 's eddigi neveltetése alig adott egyebet egy két aljas állati örömnél, mellynek tisztátalan karjai között felejti buját baját. A' földmivelés'illy nyomorú ingatagsága és meddősége miatt, melly alatt honunk felsóhajt, ha éhezik, —fel, ha jóllakik, egy hamar boldogabb jövendő ez osztály' számára nem készülhet: adjuk meg legalább hát neki nejáti cánonczikkeknek , mik szégyenünkre meg ma is élnek, legalább a' tatai egyházmegyében, épen ez! Török*) Egy csinos metszés is van előtte Perlaszkaitól. — ára a' könyvnek 36. xr. — Tanítók'és iskolák' számára nagyobb mennyiségben 30. xr. K. **) Franczia 's német nyelvre is le van már fordítva-D. mes önérzetét; engedjünk meg neki legalább ennyit tudni: hogy ő is ember! tanítsuk meg munkátlanságra hajlandó nemzetünket erre: hogy neki nyomorult földünkön egyéb üdve nincs, mint ez: hogy sorsával elégedett legyen; hogy a' munkás élet' tiszta örömei közül nincs miért irigykedve néznie a' munkátlan osztályok' kínjaira és megátkozott örömeire; adjunk a' pórfiú' kezébe illyen, és hason tartalmú könyveket, hogy sorsával kibékülni , sőt vele büszke lenni tanuljon. — De adjuk kezébe, — kivált honunkban az úgynevezett úrfiaknak, kiknek eddigelé müveltségök'fo foka — kevés kivétellel — a'jus patrium, az ősiség1 kutya bőrre irt visszafelé számításai, egy kis költészet, 's ragyogó szónoklat melletti büszke heverés volt; adjuk kezébe, hogy önmagát és embertársait tanulja meg más nemesebb szempontból tekinteni. - Nem ok nélkül óhajtható e' kiskönyv iskolai olvasó-könyvnek azért is: hogy a' német kaptára ütött vizenyős pityergő olvasó-könyveket minden sörsöprüs érzelgéseikkel együtt, valahára kiküszöböljük, 's helyettök emészthetőbb és táplálóbb életelveket adjunk növendékeinknek. Mi magát a' fordítást illeti — nem levén meg nálam az eredeti munka, — és igy hűsége vagy hűtlensége felől mit sem mondhatván: észrevételeimet egyedül a' nyelv és magyarság felől nyilváníthatom. Nyelve a' fordítónak nem egészen tiszta, nem egészen tősgyökeres magyar. A' sok andó , endő, vák, vék ragot, mellyet fordító úgy és annyiszor szeret alkalmazni, mint Csokonai' vő fénye „üstökös eloquentiájábaní

l

a' ván vén, végzetet; ismertető kívánná megritkítani, példáúl: 1. 50. számos csatákban küzdék a' írancziákkalszegény ó Angliát védendő. 1. 54. attya egykor jókor felkelt a' sörházba menendő 's napestig ott maradandó. 1. 76. te és szegény gyermekeid hálátlan testvérem által tétetvék tönkre, mindenedet lefoglalják, azt majdan elkobzandók 'stb. — Illy ostorm6?ásan gyermekkel beszélni nem szokás. — Szinte iFly mértékletlenül bánik fordító az aligmult idővel, mit a' magyar, közbeszédben csak cum grano salis használ. Az úgy nevezett temporum consecutiók között nyakra főre bukdácsol a' fordító, 1. 71. No — monda a' nő — ha kisded házikómba akartok jőni, mit néhány lépéssel odább láthattok, ott kényelmesebben ülhettek, minthogy leányom akkorára a' teheneket megfejte, tejbe kényért fog nektek adni. 1. 56. de midőn utána nyúl ay leány kicsint lök rajta, mintha megbotlott volna, 's rádönti azt. A' fordítás általában talpra esett magyar kitételekkel van fűszerezve ; annál inkább meg vala lepetve ismertető , midőn közöltük számos idegen szinü és szagú beszéd-alakokra talált, mellyek egyátalán nem ütöttek a' fordító' magyar nevére, illyenek a' sok között: I. 48. olly mohón falt fel, mintha két hétig nem izlelt volna meg tápot. 1. 70. még ez sem volt határa figyelmünknek. 1, 75. még so-