Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1843 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1843-10-21 / 42. szám

— 511 — ég' derült napjának tenyésztő sugarai még nem hatottak. Nyolcz sorsteljes század folyt le, hogy az ősz Almus sátort ütött a' sebes rohamur

Ung' partján, és e' helyen vezérségét átvett fija Árpád győzedelmes magyaraival meghódítá e' vidék' szláv népét; ugyanennyi ideje, hogy a' határszélekre szorult tót elem környezi kedves hazánk' nagy részét, különösen Ungmegyét a' Vrannyai tótság; de e' hosszú idő alatt is, valamint egyetemesen édes nemzetünkkel a' tótság: úgy Unggal a' nevezett oroszság egy nemzeti testté nem alakulhatott, 's máig is benne idegen ,,fájdalmas" résznek marada. Istenem! mennyire cl van e1

szegény néptömegben maradva az ember! Mint árnyban a' növény, kő alatt a' mag: úgy sínlik nevelés nélkül ez igen elsaratult nép.Ellágyul keblem, valahányszor találkozom e' vidék' szerencsétlen egyéneivel, és a' látvány az embernem' azon őskorát röppenti vissza emlékembe, mellyben a' természet' egyszerű fiai földalatti üregekben lakva, gyökerekkel, növénymagokkal éllek, vadállatok' kérges bőreivel födöztettek. Engedje-meg a' hon' és jelesen Ung' hátramaradásán jajt emelt közlő úr, hogy ezt továbbad nem a' már köztudomás szerint fölébredt Magyarhon ós Ung, hanem a' közelebb részvétes tollal festett egyes vidék fölett hallassam! mert ez alussza igazán a' szunyáta lélek' kórálmát; — és Isten őrizz! ha halál csapna életre ébredt honunkra ve1

vidék'népét még aluva találná"! Különben záradék közt mondva, lesz nekem ugyancsak iskolai ügyben mivel megróni e' megyét — de hagyján! Jelenleg pedig Ung' lelkesb lijai! kiknek a' nemzetiségért feldobog szívetek, érezzétek, hogy Ung' regényes bérczei viszhangozták csaknem először e' honban a' magyar kedves zenéjü szókat; elevenítsétek meg lelketökben az elő- és utóbbkori hős magyar történeteket, mellyek e' vidékhez kötvék, és a' visszaemlékezés illesse meg érzelgő szívetek' azon húrját, melly minden igaz honfiban a' nemzetiségért édes érzettel rezzen el! Ne engedjétek a' nemzetiség' ezen szent helyét, mellyet első magyar vezéreink' lábai tapostak, és hol európai életünk' mindjárt pirkult korányában elzengtek a' tiszta magyar elemű hangok: ne engedjétek mondom illy sötét feledésben sínleni; emeljétek ennek idegen ajkú nyomorult lakosait szívetökhöz; leheljetek e' hólt tetemekbe életmozgalmat; ne hagyjátok hólt betűkben a' honi nyelv' élesztése' tekintetiben hozott törvényeket; adassatok életet közöttük ezeknek. — Ti papjai e' vidéknek ! nemzeti fáklyával járjatok híveitek közt, a' magyar nyelv' csatornáján szivárogtassátok már valahára ereikbe a' miveltség' üdvadó nedveit: egyengessétek a' nemzetiség' rögös útját! így fogjátok tisztelni a' hazát, ezt az édes anyát, és éltek hosszú időt a' földön, mellyet a' ti uratok Istentek engede nektek. Kovács János, eszenyi lelkész. iskolaügy Bönyön. PozsonybúI, hol a' népnevelési köz ügyben országosan kiküldött választmánynak munkálatáról is értesültem, 's hallottam mint gondoskodnak a' népnevelés' tárgyában mégmost is igen súlyosan nyomó akadályok' elhárítása' módjairól, a' népnevelők' szükségei' fedezéséről, megnyugtatva a' szebb és jobb jövendő felől, Bőnyre jöttem. Vasárnap volt, 's barátim „ekklézsiai gyűlésben" valának. Más ismerőseimmel összejővén, kérdém: a' már keresett barátim mikor térnek vissza a'gyűlésből? Ezek válaszadásukkal egészen levertek lábamról, 's bennem rég nem ismert csudálkozást gerjeszténekfel. Ugyanis, mondák: soká nem késnek, minthogy tudomásuk szerint kevés végezni valójuk van. Iskolatanítójuk, ki már több ősrül maradt vagyonát köztük elkölté, adott okot nekik az összegyűlésre. — Ennek, ugyanis bizonyos koszt'kiszolgáltatása van igérve a' gyülekezettől, — de azt mind eddig némelly ekklézsiai tagok akkor tagadták meg tőle, mikor nekik tetszett; és így szegény iskolatanítójuk az állandó és bizonyos koszt' megigérése mellett, a' melly pedig fizetésének főbb ága, kényteleníttetett (hacsakmagát éhelhalásra nem adja) maga kis, ősrül maradt vagyonát pénzzé tenni, 's köztük és velők költeni, mellyet már jó formán el is költött ? A' még hátra levőből — bizonyos előbbkelő egyén tőle kérvén — minthogy nem adhatott: tehát tőle napi tartását megtagadta, és már több napokon át koplaltatta. — A'tanító nem bizott magához, hogy koplalási tudományát már feljebb vihesse, mint vinni kénytetett; sajnosan folyamodott alélt gyomorral irt instantiájában az elöljárókhoz 's keservesen könyörgött ezen legnagyobb méltatlanságból elfogott fizetése'kiadásáért. - - Mit végeztek e' tárgyban? időm nem engedvén a' kivárást, nem tudhattam meg. Bár találkoznék, a' ki erről értesíteni szíveskednék! Mert engem valóban nagyon elkedvetlenített ezen hidegség és önkény, mellyet kívántam közhírré tenni, mint új okot arra: mennyire szükség tekintettel lenni e' jelen országgyűlésnek nemcsak a' nevendékekre, de még a' nevelőkre is! Nádh elyi. Hála-nyilvánítás a' népnevelés' íi^yébeni részvétért , Ér-91iliályfalváról. Edes adóját véli a' sziv lefizetni, ha a' körükben csak jót, csak üdvöst árasztó, mivelődés' barátainak nyilvános hálaszókban zengheti el érzeményeit. Édes hazánk' felvirágzását feltételező közügyben a' népnevelésbeni részvét az, melly általam kiemelendő, olly magasb állású egyének által, kik ha ezt másokkal is éreztetni kegyeskednek: meszsze ható cselekvési körüknél fogva honunk' egy kis részében a' jövendő jólét' egy kívánatos forrását nyitandják meg. Ugyanis az ápoló kezek, 's a'hű felvigyázat alatt virágzásnak indult ér-miMlyfalvai ref. figyermekek' köz próbatéte sept.' 24-kére tűzetvén ki, mind a' hely- mind a' környékbeli némelly nemes lelkű uraságok nemcsak szívesen