Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1843 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1843-10-21 / 42. szám

508 honának élőszói indítványa, hogy az egyházi lapi közlemények a' snperintendensről, roszaltassanak és azok' irói feddessenek meg. Néhány lelkész' secundál, de világi részről hallgatás. A'superintendens feláll, egy iratot előhúz és szól, hogy ő maga is szándékozik azon közleményekre felelni. Kezdi is olvasni a' replicát; de Vidos fel áll, és nyilvánítja, miszerint az Egyh. lapba szabadon Írhatni és replicázhatni; és hogy az egyházkerület a' superintedenst nem vétkeli semmiben. Ismét feláll a' sup., előadván, hogy ő egyébként is mind inkább sulyosodó testi bajait érezve, két hónapig gondolkozott, letegye-e hivatalát, vagy ne: de az utóbbiban állapodott meg, csak némü könnyebbítésért kéri az egyházkerületet. Világiak' és lelkészek' hálálkodásaira az elnök siete kimondani, hogy további maradását az egyházkerület óhajtja , és könnyebbségére a'jegyzőkönyvekkel bajolódásnak terhét róla leveszi. — Más scena: Berzsenyi Zsigmond levén egyházker. munkás számvevő, segédül neki, vagy inkább csak egyarányosságúl tavai melléje Pálfy lelkész is rendeltetett számvevőnek. Az idő' szük volta miatt ez úttal B. a' távollakó P-t a' munkákban elmellőzte. Mostan tehát P. bepanaszlá, hogy ő a' hivatalos munkálkodásokban nem részeltetik. Erre a' hévbuzgó B. felcsattan, a' vesződséges hivatalt resignálja 's P-nak akarja átadni; P. meghökken, látván, hogy B. megbántottnak érzi magát. Lön zajongás; és csak bajosan lehetettB t rábírni, hogy a' buzgó munkásságot folytatná ezután is; P-t viszont kimenteni, hogy nem volt szándéka bántani. P. mit sem nyerve aztán leült és idétlen panaszával elhallgatott. — Most következett az a' két ivnyi istenbocsá Varga-Káté, melly fölötti hosszas censurák' felolvasása és a' vitálkodás többet elhúzott egy óránál; mivel más nemű tárgyak is társultak hozzá, p. o egy superintendentialis káténak kidolgozása. Ezt már több évek óta sürgetik az esperességek; de a' superintendens, kinek magának is furog kátéja iskoláinkban , azt mindig ellenezte, mint azelőtt az ágendát. És igy most is: 's felállván, többek között azt mondá a' papságnak semei közé, hogy a' mostani prédikátorok ínég tiz év múlva sem lesznek megérettek egg superintendentialis káténak használatára. Melly bókot superintendens urunknak szépen köszönjük. ítélete vagy igaz, vagy nem. Ha igaz: miért kellett felszentelni *) ollyan készületlen sok egyént, kik egy kátét használni sem alkalmasok? Ha pedig nem igaz, (a' minthogy sok között a'nagyobb rész kátét magyarázni talán csak tud): miért prostituálja szemben és nyilvános gyűlésben átalján azt a'papságot, melly neki mindig olly hiven hódolt, és melly a' nagyságos czimet is számára ki*) Legújabban, az az sept. 18. felszenteltettek: Witt és Szakái; ez Kis-Soml yóra, amaz Vadosfára vívta? Ismételem: köszönjük szépen. Az ellenzés' magyarázatához a' kis kulcsot fölebb már egy incisumban érintettem. Többire a' hierarchaizamatusatyrára a' papság elámulva nem viszonza semmit; de az minden esetre benne rosz vért csinált, és — manet alta mente repostum. — Mert előfordult, hogy szavazatok' többsége szerint Haubner lett egyházi főjegyző. NB. az egyházi jegyzők még a' boldogabb években és modor szerint a' superintendens által önkénytesen neveztettek ki. Azóta megkészült az egyh. rendszer; 's nem hogy a' jegyzők szavazás' utján a' gyülekezetek által választattak volna, hanem a' már ekkor létezők hallgatagon meghagyattak, és a' főjegyző is csak ezek közül vala választandó. H. a' hivatal, elvállalásában vonakodást színlett; szónoklott, miszerint az egyházlapban ellene kifogások gördíttettek; 'stb. De csak megerősíttetett és leült; működési köre abban határoztatván meg, hogy midőn a' mostani felelős világi főjegyző változandik, akkor viszont az egyházi főjegyzőre szálland által a' tollvivés és felelőség. Addig segítend jegyezni, felolvasni, tenni venni. Ekkor a' superintendens kimondá, hogy H. majd a' jövő gyűlésen foglalandja el főjegyzői székét. De a' világi urak (elég indiseret) erőszakoskodtak, hogy csak foglalja el székét tiistint. H. kapott ezen, és mint iskolában a' provocálló és nyertes deák-fiú, gyülekezetének szine előtt P-t levetette. Sic! Lőn gúnymosoly, fejcsóválás, mély csend és más tárgyra menés. — Most felkelt a' veszprémi esper. felügyelő, és kiméivé, sajnálva panaszlotta be, hogy: 1) megyéjükben egy lelkészt két hibás jelleme miatt a' consistoriuin 3 évre felfüggesztett, a' superintendens által önkénytesen a' hivatalkodásrafelszabadittatott, noha botrányos magaviselete máig is nyilván vagyon. Erre nem hallatszott szó sehonnét; azért a' felügyelő folytatólag 2) előadta, hogy aggastyán esperesök, ki már mindenkép tehetetlen, és bár megkéretve, hivataláról lemondani nem akart, jelen gyűlés által a' leköszönésre birattassék. Most minden világiak ostromolták a'jelenvolt esperest, bár nem épen illetlenül, hogy csak resignáljon: de az 30 évi dignitásához makacsul ragaszkodott. Lelkészek sem védték a' vén esperest; mert tudták, melly nagy akadék ő most már az egyházi ügyek' folyamában, és hogy helyébe életdús derék esperesi egyén öt is kerülhetne. Egyedül a' superintendens védte az esperest, állítván, hogy öt, hacsak nem vétkes, hivatalától csak amúgy gyülésileg megfosztani nem lehetne. De a' nem táguló ostromoknak csakhamar engedett ő is; és vajmi furcsa volt hallani, miként segité rábírni a' konok urat a' leköszönésre, ő, ki egy órával azelőtt mondá, hogy maga sokáig gondolkozott, lemondjon-e hivataláról, vagy ne; de abban állapodott meg, hogy még sem mond le. Édes öreg hivatalnok-uraink! tiszteljük a' ti arczáitokat, de kérünk titeket, respectáljatok ti