Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1843 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1843-10-14 / 41. szám

megdönteni, és mintegy l\letkezési gyökerében i megtámadni, r

ennek tervének nevetségessé tenni í akarásával Ámde ezen, több mint herostratusi í szándék neki már csak azért sem sükerülhet, mi- l vei olly fej-és szivürességet mutató pöffeszkedés- i sel, neveléstan' oktatójához illetlen garázdasággal , és faragatlansággal teli kötelőzködéssel van irva recensioja, mellytöl utálattal fordul el a'művelt olvasó. Megvetéssel feleltünk volna mi is erre; mint sok jó barátink javaslották; ámde mi köteleseknek érzők magunkat olly eszmének további dajkálására is, mellynek világra jöhetésében parányi erőnkkel talán tettünk valamit: az ennek ellene szegülni akaró tigrisek' fogait tehát ki kelle mutatnunk, és tanúsítnunk, milly szükségünk van már csak ezen tekintetnél fogva is, egy liberálisabb, és műveltebb' keblű oktató' nevelésére irányzott főiskolára, mint a' millyenre van most bizva Pápán a' neveléstani oktatószék: mert egyéb főiskolai és gymnasiumi oktatóink' serényséyét, mennyiben őket személyesen ismerni szerencsém van, csak dicsérve említhetem. Ámde lehetnek olly szerencsétlen oktató-választások is, minők főiskoláinkban több izben történtek: egy két rosz oktató pedig felszámíthatatlan kárt tesz, csak egyetlen nemzedékbeli ifjúság' elveinek megmérgezése által. Legnagyobb jelentőségre erőködik csigázni B. ur ezen kifogását, — mellyet a" csömörig ismétel, — hogy; „mi nem vigyáztunk tervünkben az életkorra, és a" tanulóknak a tanulmányok' fölfogására képes vagy nem képes éveit nem vettük Illő tekintetbe." Itt önkénytelenül eszünkbe jut a' collegitimbeli régibb utasítás, melly olly keveset bízott a' tanitó'okosságára, hogy meg azt is szabálylyá tette, hány kérdést hagyjon ki a' tanító tanítványának a' könyvnélkülözésre. Hát olly botoroknak gondolja B. ur a' Pesten állítandó főiskola' igazgatóit, hogy ezeknek mindent szájukba szükség adni mint gyermekeknek, és a' kik ha csekély tervemet elfogadták , nem leendnek képesek, ha jónak látják, illyen osztályzati egyszerű szabály' megállítására: „Senki tiz éves kora előtt ne vétessék fel a' közép polgári iskolába , és senki tizenhét éves kora előtt a' philosophiai cursusra ne bocsáttassák." Mi szükség tehát olly nagy zajt ütni? és engem olly dracói szinbe állítni, mintha én dictatori tollal irva, valakinek kezét el akarnám vágatni, a' ki tervemből valamit elvenni, vagy ahhoz tenni merész. Én bölcseknek irtam, és szabályaim korán sem porosz kabinet-parancsok, vagy szultáni fer manók. Végre, B. ur még némi plagiatus forma gyanúsítással is nem szégyenl, nem engem, hanem magát bepiszkolni, Cousin1

és Tittman' emlegetésével. En hivatkozom minden jó lelkű olvasó' és biráló' lelkisméretére; vájjon lehető-e ott a'plagiatus , a' hol az iró lelkisméretesen idézi a' kútfőket, mint én lettem, — de a' miért megint megrovattam kiállhatlanul kötelőzködő rccensensem által; vagy ott, a' hol autopsiánk vagy szemtanúságunk nem lehetvén, szükségkép a' mások'hiteles tanútételére kell támaszkodni: vágyott, a' hol az eredetiségre mintegy kényszerítve vagyunk ; mivel azt maga a' vállalat' eszméjének eredetisége szorosan megkívánja tőlünk ? Ez is tehát a' pöffeszkedő berlinismus' munkája B. úrban ; és jól tudjuk, milly eredetiségi kórság töri a' hegelingieket, melly jeles költészeknek már epigrammákra is szolgáltatott anyagot. De hagyjuk el ezen kesernyés tárgyak' fejtegetését! Mi jól tudjuk, hogy lehetnek , sőt vannak tervünkben hibák, vannak benne botlások; de a' mellyeket nem ollyan biráló képes kimutatni, a' ki bírálatát mindjárt gúnyon kezdi; a' ki, a' nagy elme- és szivháborgás miatt, amannak lelkébe behatni nem birt, és az egésznek felfogására — mint a' felsőbb vagy academiai tanulmányterv' bírálásának mellőzéséből kitetszik — alkalmatlannak mutatkozik: nem tanulván meg azt, mit PUnius mond a' természetről: „Naturae rerum vis, et maiestas in omnibus momentis íide caret, si quis modo partes eius, ac non totam complectatur animo." Ha aztán ezen handabandák' elöhordásának, még modora is olly illedéktelen, sőt goromba, minőt nem kellene tartani egy chriát iró pápai tanulócska ellenében is: — mellyet, ha eddigi méltányos bírálóim' — kik dolgozataim felöl tudaták nagvbecsű Ítéleteiket — recensiójával összevetek: sóhaj fakad ki keblemből, hogy egy jeles főiskolában illyen modorú nevelőre és oktatóra van bizva a' neveléstan: 's csak ezt mondom : szegény pápai főiskola! Nemzeti irodalmunk' kettős szirtjét ekkép kimutatva, nincs egyéb hátra , mint annak óhajtása, hogy az igaz tudomány, méltány1

és erény' nemtöje jelenjék meg minél több Íróinknak, és tanítsa meg őket, az igazságot jobban szeretni önmaguknál. Hetényi János. Idvarhelysjíék1

ev. ref. részletes zsinat* vázlata. Egyházi kerületünk' rendes részletes zsinata september 20-és 21-ik napjain tartatott Sz. Udvarhelyt. Az erre meghívó körlevtl, évek' sorai, s hivatalos terhek alatt elfáradt öreg esperesünk' gyengélkedő egészsége miatt, jegyzőliodorPál úr' neve alatt költ, magába foglalva azon nyilatkozatot, hogy a1

gyűlés' elnöksége reá bízatott. Es cz a' gyűlés' kezdetekor szóval is nyilváníttatván — lőn egy csudálatos indítvány, mellyben sürgettetett: hogy esperesünk e' részletes zsinatból vagy hivatalróli lemondásra birassék, vagy a' püspök ur kérettessék meg a' prosenior' szokott ' módon való kinevezésére. De a'jobb rész méltányolva az annyi éveken át kitűnt érdemeit öreg esperesünknek, annyival inkább, mert gyengélkedése alatt is érezhető hiány nem tünt fel az egy-